2006. október 28-án a Budai-hegységbe, Fekete-hegyek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Pátyi elágazás - Fekete-hegyek - Telki-hegy - Anna Vadászház - Széltörés-erdő - Nagykovácsi
Túravezető: Nagy Imre
A Volán Széna téri autóbusz állomásán volt a találkozó, innen mentünk busszal a Pátyi elágazásig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Az első pihenőnk - a Fekete-hegyek oldalában - egy „vadetetőnél” volt, ahol reggeliztünk, valamint erősítővel, és frissítővel készültünk fel a túra további részére.
Utunk folytatásaként a Sóderbánya mellett (alatt) elhaladva, a Telki-hegyen át jutottunk el az Anna Vadászházig. Itt volt az ebéd, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Erősítőt, frissítőt vettünk magunkhoz, köszöntöttük a születés- és névnaposokat. Közben megtekintettük Csergezán Pál festőművész (a természet festőjének) síremlékét
Kellő mennyiségű étel-ital elfogyasztása után a Széltörés erdőn keresztül elindultunk utunk befejező állomása, Nagykovácsi felé. Itt a Csillagszem kisvendéglőben egy kicsit még pihentünk, egy-egy sört, üdítőt elfogyasztottunk, majd a 63-as busszal visszaindultunk Budapestre.
Ez a túra az eredeti tervek szerint, gombaszedő túra lett volna. Azonban, feltehetően az eső hiánya miatt, egyetlen szem gombát sem találtunk, pedig kerestünk. Így maradt a jó levegő, és a túra öröme.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 28.
Molnár Béla
2006. október 28.
2006. október 14.
Felvidék - 2006. október 14.
2006. október 14-én felvidéki buszos kiránduláson vettem részt.
A kirándulás teljesített útvonala: Budapest – Domica (Aggtelek túloldala) - Gombaszög - Krasznahorka – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó. Kényelmes busz várt bennünket a felvidéki kirándulásra. Mátraterenyén álltunk meg először pihenőre, egy vendéglő előtt. Frissítő, erősítő magunkhoz vétele után, egyfolytában tettük meg a további utat - mely egy gyors határátkelést is tartalmazott - a kirándulásunk első helyszínére, Domicára, az Aggteleki Cseppkőbarlangnak a határ túloldalán lévő részére.
A barlangot hozzáértő, magyar nyelvű idegenvezetéssel tekintettük meg. A fotózásért, és a videózásért külön fizetni kellett. A barlang bejáratánál lehetőség volt különböző ajándéktárgyak vásárlására is.
Domicától elköszönve, túránk következő helyszínére, Gombaszögre mentünk. Itt is cseppkőbarlangot tekintettünk meg, mely a véleményem szerint szebb, mint a domicai. A barlang múltjának és jelenének megismeréséhez szintén magyar nyelvű, és hozzáértő, kulturált idegenvezetés segített. Kisebb ajándéktárgyak vásárlására itt is volt lehetőség, és a fotózásért, videózásért ugyancsak fizetni kellett. Mindkét barlangot szépen helyreállították, látszik, hogy folyamatosan gondozzák.
Gombaszögről, utunk harmadik állomására, Krasznahorkára indultunk, a vár (kastély) megtekintésére. A fotózásért, videózásért itt is fizetni kellett. Tekintettel arra, hogy az időből nagyon kifutottunk, kértük az idegenvezetőt (mely szintén magyar nyelvű volt), hogy pörgesse fel a tájékoztatást. Ő ezt megtette, és ennek köszönhetően „már négy óra előtt” megérkeztünk a falu „Zelezného Grófa” (Vas-gróf) nevű vendéglőjébe, ahol a tartalmas túra zárásaként egy jót ettünk-ittunk, valójában ekkor ebédeltünk.
A finom ebéddel, és egy kis sörrel, borral, üdítővel felfrissülve (habár egy kicsit fáradtan) elindultunk Budapest felé, ahova este nyolc után érkeztünk meg. Utunk során végig napsütéses, szép, őszi időnk volt.
A sok pozitív élmény mellett, egy másfajta észrevétel: A várkastély-, illetve a lakóinak-, tulajdonosainak élete, története minden szállal Magyarországhoz kötődött. Ezért meglepő volt számomra, hogy, az egyébként nagyon részletes és hozzáértő ismertetőben az ország neve egyszer sem hangzott el. Ugyanez mondható el mindkét barlangban kapott tájékoztatóval kapcsolatban is. Rémálmaimban látok egy amerikai turistacsoportot, akik ugyanilyen ismertetők után meg lesznek győződve, hogy amerre jártak, az mind ősi szlovák terület, az pedig, amit láttak, hallottak - minden mást kizárva - a szlovák kultúrához tartozik.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 14.
Molnár Béla
A kirándulás teljesített útvonala: Budapest – Domica (Aggtelek túloldala) - Gombaszög - Krasznahorka – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó. Kényelmes busz várt bennünket a felvidéki kirándulásra. Mátraterenyén álltunk meg először pihenőre, egy vendéglő előtt. Frissítő, erősítő magunkhoz vétele után, egyfolytában tettük meg a további utat - mely egy gyors határátkelést is tartalmazott - a kirándulásunk első helyszínére, Domicára, az Aggteleki Cseppkőbarlangnak a határ túloldalán lévő részére.
A barlangot hozzáértő, magyar nyelvű idegenvezetéssel tekintettük meg. A fotózásért, és a videózásért külön fizetni kellett. A barlang bejáratánál lehetőség volt különböző ajándéktárgyak vásárlására is.
Domicától elköszönve, túránk következő helyszínére, Gombaszögre mentünk. Itt is cseppkőbarlangot tekintettünk meg, mely a véleményem szerint szebb, mint a domicai. A barlang múltjának és jelenének megismeréséhez szintén magyar nyelvű, és hozzáértő, kulturált idegenvezetés segített. Kisebb ajándéktárgyak vásárlására itt is volt lehetőség, és a fotózásért, videózásért ugyancsak fizetni kellett. Mindkét barlangot szépen helyreállították, látszik, hogy folyamatosan gondozzák.
Gombaszögről, utunk harmadik állomására, Krasznahorkára indultunk, a vár (kastély) megtekintésére. A fotózásért, videózásért itt is fizetni kellett. Tekintettel arra, hogy az időből nagyon kifutottunk, kértük az idegenvezetőt (mely szintén magyar nyelvű volt), hogy pörgesse fel a tájékoztatást. Ő ezt megtette, és ennek köszönhetően „már négy óra előtt” megérkeztünk a falu „Zelezného Grófa” (Vas-gróf) nevű vendéglőjébe, ahol a tartalmas túra zárásaként egy jót ettünk-ittunk, valójában ekkor ebédeltünk.
A finom ebéddel, és egy kis sörrel, borral, üdítővel felfrissülve (habár egy kicsit fáradtan) elindultunk Budapest felé, ahova este nyolc után érkeztünk meg. Utunk során végig napsütéses, szép, őszi időnk volt.
A sok pozitív élmény mellett, egy másfajta észrevétel: A várkastély-, illetve a lakóinak-, tulajdonosainak élete, története minden szállal Magyarországhoz kötődött. Ezért meglepő volt számomra, hogy, az egyébként nagyon részletes és hozzáértő ismertetőben az ország neve egyszer sem hangzott el. Ugyanez mondható el mindkét barlangban kapott tájékoztatóval kapcsolatban is. Rémálmaimban látok egy amerikai turistacsoportot, akik ugyanilyen ismertetők után meg lesznek győződve, hogy amerre jártak, az mind ősi szlovák terület, az pedig, amit láttak, hallottak - minden mást kizárva - a szlovák kultúrához tartozik.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 14.
Molnár Béla
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)