2010. augusztus 28-án, a Röck Vasas Természetjárók csapata, a szakosztályvezető, Nagy Imre meghívására (az általa kialakított hagyományok folytatásaként), egy kellemes szombati napot töltöttünk el az Ő Dunafüredi birtokán.
Az Etele téri Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan mentünk busszal Dunafüredre, a Halászcsárdáig, majd gyalogosan a kerti parti helyszínére.
Az időjárás nem fogadott kegyeibe bennünket, nagyon barátságtalan volt. Már a reggeli induláskor is szemetelt az eső, és napközben is nedves, nyirkos idő volt, szakaszosan többször is el kezdett esni. A megszokottól eltérően, a szabadban nem is tudtunk tartósan maradni, a garázsban volt a terítés. Tartósan kb. egy óra tájban vált szárazzá az idő.
Már az induláskor számítottam arra, hogy fedett helyre kényszerülünk, ezért elvittem a laptopomat, amelyen, akiknek otthon erre nincs lehetőség, meg tudták nézni a különböző rendezvényeken készített képeket.
A parti egyébként remekül kezdődött, terített asztal fogadott bennünket (hal, tojásrántotta, főtt kolbász), a bográcsban pedig készült a főétel. A remek hangulathoz (a kellemetlen időjárást nem számítva) minden együtt volt. Jól éreztük magunkat, túratársunk (és felesége, Ica) remek házigazdák voltak.
Tekintettel a rossz időre, fürdésről szó sem lehetett, pedig többen erre is felkészültek. Este még én is elpakoltam a fürdőnadrágot, de reggel, látva az esőt, kivettem a táskából.
A jó hangulatban a nap gyorsan eltelt, már késő délután volt, mikor szedelőzködtünk, és a reggel megismert módon indultunk hazafelé - gyalog a halászcsárdáig, onnan pedig busszal Budapestre.
A kerti partin készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 28.
Molnár Béla
2010. augusztus 28.
2010. augusztus 26.
Polaris Csillagvizsgáló - 2010. augusztus 26.
2010. augusztus 26-án – a Borostyánfa túracsapattal - a Polaris Csillagvizsgálóba szervezett látogatáson vettem részt.
A program szervezője/vezetője: Sipos Gyula
Az 1-es villamos Vörösvári úti végállomásán, este fél kilenckor volt a találkozó, onnan gyalog mentünk a közelben lévő Laborc utcába, ahol a Csillagvizsgáló található. Az égboltot csak éjszaka lehet vizsgálni, ezért kellett nekünk is a látogatást ilyen későre tenni. A Csillagvizsgáló, praktikusan, olyan helyen van, ahova a város fényeiből kevés jut.
Csillagászok fogadtak bennünket, akik az ott tartózkodásunk idején végig magyarázták, hogy mit látunk, illetve az adott időben mi látható az égbolton. A csillagvizsgáló teraszán különböző távcsövek voltak felállítva, amelyeket, a szakszerű tájékoztatás mellett, szabadon használhattunk. Egy nagyobb méretű távcső a kupolában volt elhelyezve, és oda is szabadon mehettünk, de ott mindig nagy volt a tolongás, nehéz volt hozzáférni a távcsőhöz.
Láthattuk - többek között - a Holdat közelről, különböző csillaghalmazokat, a Jupitert a holdjaival együtt. Ezen túlmenően, általánosságban is tájékoztatást kaptunk csillagászati ismeretekből, az égbolton látható (és nem látható) jelenségekből.
Tekintettel a késő esti időpontra, és arra, hogy tömegközlekedéssel voltunk, fél tizenegy tájban elköszöntünk, és indultunk hazafelé.
Az időjárással szerencsénk volt. Gyakorlatilag felhőmentes égboltot fogtunk ki, így semmi sem akadályozott bennünket a vizsgálódásban.
Számomra a bolygók, csillagok közelebbről való megtekintése újdonság volt, nem bántam meg, hogy elmentem.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 26.
Molnár Béla
A program szervezője/vezetője: Sipos Gyula
Az 1-es villamos Vörösvári úti végállomásán, este fél kilenckor volt a találkozó, onnan gyalog mentünk a közelben lévő Laborc utcába, ahol a Csillagvizsgáló található. Az égboltot csak éjszaka lehet vizsgálni, ezért kellett nekünk is a látogatást ilyen későre tenni. A Csillagvizsgáló, praktikusan, olyan helyen van, ahova a város fényeiből kevés jut.
Csillagászok fogadtak bennünket, akik az ott tartózkodásunk idején végig magyarázták, hogy mit látunk, illetve az adott időben mi látható az égbolton. A csillagvizsgáló teraszán különböző távcsövek voltak felállítva, amelyeket, a szakszerű tájékoztatás mellett, szabadon használhattunk. Egy nagyobb méretű távcső a kupolában volt elhelyezve, és oda is szabadon mehettünk, de ott mindig nagy volt a tolongás, nehéz volt hozzáférni a távcsőhöz.
Láthattuk - többek között - a Holdat közelről, különböző csillaghalmazokat, a Jupitert a holdjaival együtt. Ezen túlmenően, általánosságban is tájékoztatást kaptunk csillagászati ismeretekből, az égbolton látható (és nem látható) jelenségekből.
Tekintettel a késő esti időpontra, és arra, hogy tömegközlekedéssel voltunk, fél tizenegy tájban elköszöntünk, és indultunk hazafelé.
Az időjárással szerencsénk volt. Gyakorlatilag felhőmentes égboltot fogtunk ki, így semmi sem akadályozott bennünket a vizsgálódásban.
Számomra a bolygók, csillagok közelebbről való megtekintése újdonság volt, nem bántam meg, hogy elmentem.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 26.
Molnár Béla
2010. augusztus 22.
Szendehely - Verőce - 2010. augusztus 22.
2010. augusztus 22-én – a Természetvédő Turisták Köre szervezésében – a Börzsöny-hegységbe meghirdetett túrán vettem részt.
A Volán Árpád-hídi autóbusz állomásán volt a találkozó, onnan mentünk busszal Szendehelyig, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A túra teljesített útvonala: Szendehely – Bika-rét – Magyarkút – Les-völgy - Verőce
Túravezető: Ungerleider János
Szendehelyre érkezésünket követően – egy helyi vendéglőben eltöltött pár perc után - folyamatosan haladtunk a kék jelzésen Magyarkút irányába, ahol a Pipás vendéglő asztalainál (az Irma-forrásnál), némi fogyasztás mellett, hosszabb pihenőt tartottunk.
Magyarkútról a Les-völgyben haladó piros jelzést követtük Verőcéig, onnan pedig vonattal jöttünk Budapestre. A kora délutáni órákban érkeztünk a Nyugati pályaudvarra.
Egész nap kánikulai meleg volt. Ha a fák árnyékában haladtunk, a szúnyogok támadtak bennünket, ha pedig a nap sütötte a fejünket, az elolvadás határára kerültünk. De túléltünk minden nehézséget.
Figyelembe véve a Börzsöny agyagos talaját, az útviszonyok jók voltak, kevés helyen kellett dagonyás részt kerülgetni.
A távolságot, és a nehézséget is figyelembe véve, könnyen teljesíthető túra volt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 22.
Molnár Béla
A Volán Árpád-hídi autóbusz állomásán volt a találkozó, onnan mentünk busszal Szendehelyig, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A túra teljesített útvonala: Szendehely – Bika-rét – Magyarkút – Les-völgy - Verőce
Túravezető: Ungerleider János
Szendehelyre érkezésünket követően – egy helyi vendéglőben eltöltött pár perc után - folyamatosan haladtunk a kék jelzésen Magyarkút irányába, ahol a Pipás vendéglő asztalainál (az Irma-forrásnál), némi fogyasztás mellett, hosszabb pihenőt tartottunk.
Magyarkútról a Les-völgyben haladó piros jelzést követtük Verőcéig, onnan pedig vonattal jöttünk Budapestre. A kora délutáni órákban érkeztünk a Nyugati pályaudvarra.
Egész nap kánikulai meleg volt. Ha a fák árnyékában haladtunk, a szúnyogok támadtak bennünket, ha pedig a nap sütötte a fejünket, az elolvadás határára kerültünk. De túléltünk minden nehézséget.
Figyelembe véve a Börzsöny agyagos talaját, az útviszonyok jók voltak, kevés helyen kellett dagonyás részt kerülgetni.
A távolságot, és a nehézséget is figyelembe véve, könnyen teljesíthető túra volt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 22.
Molnár Béla
2010. augusztus 20.
Helemba - Garamkövesd - 2010. augusztus 20.
2010. augusztus 20-án – az Országjárók Köre szervezésében – Felvidéken, a Burda hegyekben megtartott túrán vettem részt.
Találkozási helyünktől, a Volán Árpád-hídi autóbusz állomásától busszal mentünk Esztergomig. Átgyalogoltunk a Mária Valéria hídon Párkányba, onnan pedig tovább helyi buszjárattal Helembáig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Néhányan Esztergomban is csatlakoztak hozzánk, így a létszámunk 27 főre nőtt.
A túra teljesített útvonala: Helemba – Ipoly (Ipel) erdészház – Kovácspataki tanösvény - Garamkövesd
Túravezető: Schweier László (Loyer)
A Garamkövesd és Helemba között található, 388 méter magas Burda hegyek megmászása volt a cél. Kék sávon kezdtük a túrát, majd a piroson folytattuk, amely Garamkövesdig vezetett bennünket. Onnantól helyi busszal jutottunk vissza Párkányba. Majd a reggel megismert módon, gyalog át a Mária Valéria hídon Esztergomba, onnan pedig busszal Budapestre.
A túra első felében több emelkedő is nehezítette utunkat. Az Ipoly erdészház előtt, kb. 500 méterrel egy különösen meredek (kb. 100 méteres) szakasz volt ilyen, de mindenki könnyedén leküzdötte ezt is. Az erdészháznál hosszabb pihenőt tartottunk. A környéken sok szederinda bokrot lehetett találni, melyeken már kezdett érni a finom gyümölcs, a csoportból – a tüskés ágaktól nem visszariadva - néhányan szedtünk is belőle. Az erdészháztól elindulva, továbbra is a kék jelzés vezetett bennünket, majd mikor találkoztunk a pirossal, arra tértünk rá.
A pirossal jelzett turistaúton, amely a Kovácspataki tanösvényt is magában foglalja, állomásokat jelöltek meg, ahonnan rövid kitérővel gyönyörű kilátóhelyekre juthattunk. Akik Esztergomban már jártak, láthatták a folyó túlsó partján, Párkánytól keleti irányban magasodó sziklás hegyoldalt. Most mi arról a hegyvonulatról láthattuk Esztergomot, és a Dunakanyart. Csodálatos panorámában volt részünk.
A túra végén a 15:43-as busszal szerettünk volna visszatérni Garamkövesdről Párkányba. Azonban a csapatból nem érte el mindenki a busz indulását. Azok közül, akik elértük, néhányan elmentek a busszal, de a többség megvárta a lemaradókat. Így több mint másfél órát kellett várakozni a következő (17:28-kor induló) buszra. Ezt az időt a falu kocsmájában (Garam Gyöngye vendéglőben) töltöttük el. Végre megjött a busz, és eljutottunk Párkányba, ahol még beültünk egy étterembe, és leellenőriztük, hogy milyen sztrapacskát tudnak készíteni. Ezt követően indultunk gyalog Esztergomba, onnan pedig a 8 órás busszal Budapestre.
Az időjárás kirándulásra kiválóan megfelelt, csak késő délután jelent meg néhány felhő az égen. Meleg volt, ha a tűző napon haladtunk, alaposan megizzadtunk, ha árnyékban voltunk, a szúnyogok találtak meg bennünket.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 20.
Molnár Béla
Találkozási helyünktől, a Volán Árpád-hídi autóbusz állomásától busszal mentünk Esztergomig. Átgyalogoltunk a Mária Valéria hídon Párkányba, onnan pedig tovább helyi buszjárattal Helembáig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Néhányan Esztergomban is csatlakoztak hozzánk, így a létszámunk 27 főre nőtt.
A túra teljesített útvonala: Helemba – Ipoly (Ipel) erdészház – Kovácspataki tanösvény - Garamkövesd
Túravezető: Schweier László (Loyer)
A Garamkövesd és Helemba között található, 388 méter magas Burda hegyek megmászása volt a cél. Kék sávon kezdtük a túrát, majd a piroson folytattuk, amely Garamkövesdig vezetett bennünket. Onnantól helyi busszal jutottunk vissza Párkányba. Majd a reggel megismert módon, gyalog át a Mária Valéria hídon Esztergomba, onnan pedig busszal Budapestre.
A túra első felében több emelkedő is nehezítette utunkat. Az Ipoly erdészház előtt, kb. 500 méterrel egy különösen meredek (kb. 100 méteres) szakasz volt ilyen, de mindenki könnyedén leküzdötte ezt is. Az erdészháznál hosszabb pihenőt tartottunk. A környéken sok szederinda bokrot lehetett találni, melyeken már kezdett érni a finom gyümölcs, a csoportból – a tüskés ágaktól nem visszariadva - néhányan szedtünk is belőle. Az erdészháztól elindulva, továbbra is a kék jelzés vezetett bennünket, majd mikor találkoztunk a pirossal, arra tértünk rá.
A pirossal jelzett turistaúton, amely a Kovácspataki tanösvényt is magában foglalja, állomásokat jelöltek meg, ahonnan rövid kitérővel gyönyörű kilátóhelyekre juthattunk. Akik Esztergomban már jártak, láthatták a folyó túlsó partján, Párkánytól keleti irányban magasodó sziklás hegyoldalt. Most mi arról a hegyvonulatról láthattuk Esztergomot, és a Dunakanyart. Csodálatos panorámában volt részünk.
A túra végén a 15:43-as busszal szerettünk volna visszatérni Garamkövesdről Párkányba. Azonban a csapatból nem érte el mindenki a busz indulását. Azok közül, akik elértük, néhányan elmentek a busszal, de a többség megvárta a lemaradókat. Így több mint másfél órát kellett várakozni a következő (17:28-kor induló) buszra. Ezt az időt a falu kocsmájában (Garam Gyöngye vendéglőben) töltöttük el. Végre megjött a busz, és eljutottunk Párkányba, ahol még beültünk egy étterembe, és leellenőriztük, hogy milyen sztrapacskát tudnak készíteni. Ezt követően indultunk gyalog Esztergomba, onnan pedig a 8 órás busszal Budapestre.
Az időjárás kirándulásra kiválóan megfelelt, csak késő délután jelent meg néhány felhő az égen. Meleg volt, ha a tűző napon haladtunk, alaposan megizzadtunk, ha árnyékban voltunk, a szúnyogok találtak meg bennünket.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 20.
Molnár Béla
2010. augusztus 15.
Árpádföld, Siposék - 2010. augusztus 15.
2010. augusztus 15-én a Borostyánfa Természetjáró Baráti Kör tagjai, a csapatvezetőnk, Sipos Gyula és felesége, Anikó meghívására, árpádföldi birtokukon voltunk vendégségben, ahol egy kellemes, vidám napot töltöttünk el.
Az Őrs vezér terén volt a találkozó, onnan BKV busszal jutottunk el Árpádföldre, a Cibakháza utcába.
A vendéglátás kiváló volt, terített asztallal fogadtak bennünket, majd kora délután jött a java (leves és székelykáposzta), rengeteg pia, ha kiürült egy üveg, máris ott volt a másik, szóval minden együtt volt a jó hangulathoz.
A kerti parti szervezésének (a résztvevők meghívásának) alapötlete az volt, hogy a tavaszi, dalmáciai kiránduláson készített képek vetítésével felidézzük az akkori élményeket. A vetítéshez a filmet Sipos Gyula állította össze azokból a képekből, amelyeket a csapat tagjai készítettek. Az összeállítás, a kitűnően megválasztott háttérzenével, nagyon jóra sikerült.
A Horvátországin kívül levetítésre került két tavalyi (kárpátaljai, és a Tisza-tavi) kirándulás képeiből összeállított videó is. Érdekes volt az akkori élmények felidézése, több mint egy év távlatából.
Az időjárás majdnem megviccelt bennünket. Már reggel csúnya felhők gyülekeztek, napközben pedig (a vetítés ideje alatt, amikor a házban voltunk) még az eső is elkezdett esni, mi azonban nem hagytuk magunkat. Csak-azért is a szabadban maradtunk, és nagyon jól tettük, mert a szemetelő eső gyorsan elállt. A levegő páratartalma azonban egész nap nagyon magas volt, ültő helyünkben is izzadtunk.
A három kirándulást bemutató vetítéssel jól elment az idő, azt vettük észre, hogy már késő délután van. Így hiába szólt a zene, a tánc most elmaradt. Fél öt tájban szedelőzködtünk, megköszönve a vendégül-látást, elbúcsúztunk, és indultunk hazafelé.
A kerti partin készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 15.
Molnár Béla
Az Őrs vezér terén volt a találkozó, onnan BKV busszal jutottunk el Árpádföldre, a Cibakháza utcába.
A vendéglátás kiváló volt, terített asztallal fogadtak bennünket, majd kora délután jött a java (leves és székelykáposzta), rengeteg pia, ha kiürült egy üveg, máris ott volt a másik, szóval minden együtt volt a jó hangulathoz.
A kerti parti szervezésének (a résztvevők meghívásának) alapötlete az volt, hogy a tavaszi, dalmáciai kiránduláson készített képek vetítésével felidézzük az akkori élményeket. A vetítéshez a filmet Sipos Gyula állította össze azokból a képekből, amelyeket a csapat tagjai készítettek. Az összeállítás, a kitűnően megválasztott háttérzenével, nagyon jóra sikerült.
A Horvátországin kívül levetítésre került két tavalyi (kárpátaljai, és a Tisza-tavi) kirándulás képeiből összeállított videó is. Érdekes volt az akkori élmények felidézése, több mint egy év távlatából.
Az időjárás majdnem megviccelt bennünket. Már reggel csúnya felhők gyülekeztek, napközben pedig (a vetítés ideje alatt, amikor a házban voltunk) még az eső is elkezdett esni, mi azonban nem hagytuk magunkat. Csak-azért is a szabadban maradtunk, és nagyon jól tettük, mert a szemetelő eső gyorsan elállt. A levegő páratartalma azonban egész nap nagyon magas volt, ültő helyünkben is izzadtunk.
A három kirándulást bemutató vetítéssel jól elment az idő, azt vettük észre, hogy már késő délután van. Így hiába szólt a zene, a tánc most elmaradt. Fél öt tájban szedelőzködtünk, megköszönve a vendégül-látást, elbúcsúztunk, és indultunk hazafelé.
A kerti partin készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 15.
Molnár Béla
2010. augusztus 7.
Pap-réti túra - 2010. augusztus 07.
2010. augusztus 07-én – az Országjárók Köre szervezésében – a Pilis-, Visegrádi-hegységben megtartott túrán vettem részt.
Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel jutottunk el Szentendrére, majd tovább Volán járattal Hegytetőig, ahol a túránk kezdődött.
A túra teljesített útvonala: Hegytető – Pap-rét – Szentendre (Skanzen)
Túravezető: Schweier László (Loyer)
A túrakiírás szerint a Hegytető – Pap-rét – Vízverés-nyereg - Moli pihenő – Borjúfő - Nagy Villám – Függőhíd – Visegrád útvonalat jártuk volna be. Azonban az előző napok heves esőzései következtében az ösvények, turista utak nagyon sárosak, mélyek voltak. Erre való tekintettel döntött úgy a túravezető (a csapat tagjainak egyetértésével), hogy útvonalat változtatunk. Hegytetőtől elmentünk aszfalton a Pap-rétig, ahol pihenőt tartottunk. Mivel a földutak járhatósága nem változott, továbbhaladtunk az aszfalton Szentendre felé. Az új útvonal hosszát kb. 9 kilométerre becsültük. Egy kicsit szokatlan volt túrabakancsban ennyit gyalogolni aszfalton, de mindenki vidáman teljesítette. A Skanzentől helyi busszal mentünk a HÉV végállomásáig. Néhányan előbb leszálltak a buszról, és még Szentendrén maradtak városnézésre. A többiek, köztük én is, a városnézést kihagyva, a legközelebb induló HÉV-vel indultunk is vissza Budapestre.
A túra a megszokottnál rövidebb időtartamú, és gyengébb erősségű volt, így már kora délután hazaértem.
Az időjárás nyirkos, nagyon barátságtalan volt. A túránk első részét, a Hegytető, és Pap-rét környékén, ködben tettük meg. Csak a vége felé – ahogy a magasabban fekvő területről haladtunk lefelé – javult az idő, oszlott a köd. Mikor a Skanzenhez értünk, már a nap is elő-előbújt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 07.
Molnár Béla
Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel jutottunk el Szentendrére, majd tovább Volán járattal Hegytetőig, ahol a túránk kezdődött.
A túra teljesített útvonala: Hegytető – Pap-rét – Szentendre (Skanzen)
Túravezető: Schweier László (Loyer)
A túrakiírás szerint a Hegytető – Pap-rét – Vízverés-nyereg - Moli pihenő – Borjúfő - Nagy Villám – Függőhíd – Visegrád útvonalat jártuk volna be. Azonban az előző napok heves esőzései következtében az ösvények, turista utak nagyon sárosak, mélyek voltak. Erre való tekintettel döntött úgy a túravezető (a csapat tagjainak egyetértésével), hogy útvonalat változtatunk. Hegytetőtől elmentünk aszfalton a Pap-rétig, ahol pihenőt tartottunk. Mivel a földutak járhatósága nem változott, továbbhaladtunk az aszfalton Szentendre felé. Az új útvonal hosszát kb. 9 kilométerre becsültük. Egy kicsit szokatlan volt túrabakancsban ennyit gyalogolni aszfalton, de mindenki vidáman teljesítette. A Skanzentől helyi busszal mentünk a HÉV végállomásáig. Néhányan előbb leszálltak a buszról, és még Szentendrén maradtak városnézésre. A többiek, köztük én is, a városnézést kihagyva, a legközelebb induló HÉV-vel indultunk is vissza Budapestre.
A túra a megszokottnál rövidebb időtartamú, és gyengébb erősségű volt, így már kora délután hazaértem.
Az időjárás nyirkos, nagyon barátságtalan volt. A túránk első részét, a Hegytető, és Pap-rét környékén, ködben tettük meg. Csak a vége felé – ahogy a magasabban fekvő területről haladtunk lefelé – javult az idő, oszlott a köd. Mikor a Skanzenhez értünk, már a nap is elő-előbújt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető képtárakban, albumokban megnézhetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. augusztus 07.
Molnár Béla
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)