2011. január 29.

Kőhegyi Menedékház-Lajos-forrás - 2011. január 29.


Kőhegyi Menedékház-Lajos-forrás – 2011. január 29.

2011. január 29-én a Pilis-hegységbe, Kő-hegyi Menedékház – Lajos-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Szentendre (Kéki-bánya) - Kő-hegyi Menedékház - Lajos-forrás - Hubertus (Janda Vilmos) ház - Pomáz
Túravezető: Sipos Gyula

A HÉV Batthyány téri végállomásán volt a találkozó, onnan indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren szálltam fel), majd tovább Volánbusszal a Kéki-bányai megállóig, ahol a gyalogtúra kezdődött. A sárga kereszten indultunk el, majd a sárga sáv jobb oldali ágára tértünk rá, és e jelzés felvezetett bennünket a Kő-hegyi Menedékházig. Ott megálltunk pihenni és erőt gyűjteni a további útszakaszok leküzdéséhez. A menedékház büféjében fogyasztottunk ezt-azt, a szabadban pedig élveztük a téli napsütést. Kellő mennyiségű energia felvétele után megkezdtük túránk második szakaszát, amelyen továbbra is a már megismert sárga sávot követtük egészen Lajos-forrásig. Rövid pihenő, és a forrás megtekintése után a sárga keresztre tértünk rá, amely a Hubertus házig vezetett bennünket. Ott viszont egy kis baj történt. Letértünk a jelzett útról, rossz irányba indultunk el, ebből következett aztán, hogy az eredeti tervben szereplő Csikóváraljai turistaház helyett, Pomáz északi részén kötöttünk ki (három buszmegállóval lejjebb, mint ahogy terveztük). A hiba nem volt végzetes, de azért ciki, hogy elkavartuk a helyes irányt, amiért én is fekete pontot érdemlek.

A téli napsütés sok kirándulót, túrázót csábított ki a szabadba. A túra útvonalán több (kisebb-nagyobb) csapattal is találkoztunk. A Kő-hegyi Menedékház előtti területen pedig korcsolyázókkal is találkoztunk. Egy kisebb részt felöntöttek vízzel, amely befagyott, és korcsolyázásra alkalmassá vált. Ezt a lehetőséget többen ki is használták. Ők valamilyen forrásból már előzőleg tudhattak róla, különben nem vittek volna magukkal korcsolyát.

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, a Hubertus-ház utáni eltévelyedés a mi hibánk volt.

Az időjárás megtréfált bennünket, sokkal hidegebbre számítottunk. Végig hét ágra sütött a nap, és ereje is volt, ennek megfelelően általános túlöltözöttség volt a jellemző a csapatra, a hegymenetekben jól megizzadtunk. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha megálltunk, vagy árnyékba kerültünk, jól esett a meleg ruha.

Az útviszonyok ellentmondásosak voltak. A túra első szakaszán (a Kő-hegyi Menedékházig) jól járható úton haladtunk. Nem csúszott, és a pár centis hó sem zavart bennünket. Továbbhaladva, a Lajos-forrásig tartó útra sem volt különösebb panaszunk, az évszaknak megfelelő volt. Onnantól viszont jöttek a megpróbáltatások, a végig lefelé tartó út nagyon göröngyös volt, kész csoda, hogy ép bokával megúsztuk.

A megtett távolság nem volt több 11 kilométernél. Azonban a túra első szakaszán izzasztó hegymenetben haladtunk, majd jött az embert próbáló göröngyös útszakasz, így összességében, legalábbis úgy éreztük, hogy nem volt könnyű túra.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. január 29. 

Molnár Béla 

2011. január 22.

Csillebérc-Lipótmező - 2011. január 22.

2011. január 22-én a Budai-hegységbe, Csacsi-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc - Magas-kő - Csacsi-rét - Virág-völgy - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Lipótmező
Túravezető: Nagy Imre
Létszám: 27 fő

Moszkva téren volt a találkozó, onnan indultunk a 90-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra. Kezdetben a sárga keresztet követtük, majd a sárga sáv jobb oldali ágán, és a Mária úton eljutottunk Csacsi-rétre, ahol pihenőt tartottunk. Tovább indulva, a sárga sáv kelet felé tartó ágán haladtunk a Virág-völgyi elágazásig, közben becsatlakozott hozzánk a piros sáv is. Az elágazásnál heten az onnan kiágazó piros kereszten Budakeszi (Keceli borozó) felé vették az irányt. Húszan tovább haladtunk a sárga sávon Szépjuhászné irányába. Mikor a piros sáv elkanyarodott a János-hegy felé, öten ezt a jelentős emelkedővel nehezített utat választották. A Szépjuhásznéhoz tizenöten érkeztünk, ott tízen befejezték a túrát, a 22-es busszal megkezdték a hazautat. A végsőkig kitartó 5 hős (köztük én is), a Hárs-hegyi (zöld) körúton tovább folytattuk a túrát. A Kis-Hárs-hegyet elhagyva, jobbra a zöld keresztre tértünk rá, amelyen a Lipótmezei útig haladtunk, ott leballagtunk a Hűvösvölgyi út sarkán lévő 29-es busz megállójához, és mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A túra alatt egy helyen, a Csacsi-réten tartottunk jelentősebb pihenőt, ekkor jót ettünk-ittunk, kiosztásra került a következő túra írásos anyaga, és befizettük a 2011-dik évi tagdíjat.

Végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. 

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 11 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Könnyű túra volt.

Az útviszonyok jók voltak, kezdetben fagyott úton haladtunk, majd amikor kezdett olvadni, az utak nyálkássá váltak, de könnyen leküzdöttük ezt a kis nehézséget.

A túra teljes útvonalán lehetett kirándulóval, túrázóval találkozni.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. január 22.

Molnár Béla

2011. január 15.

Csergezán kilátó - 2011. január 15.


2011. január 15-én a Budai-hegységbe, Nagy-Kopasz környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Hidegvölgyi Erdészlak - Tarnai-pihenő - Nagy-Kopasz (Csergezán kilátó) - Cseresznyés-erdő - Széltörés-erdő - Nagykovácsi
Túravezető: Sipos Gyula

A Volán Széna téri autóbusz-állomásán volt a találkozó, onnan mentünk busszal a Hidegvölgyi (volt Erzsébet) Erdészlakig, ahol kezdődött a gyalogtúra, melynek első szakaszán a zöld háromszöget követtük. A Nagy-Kopaszon található Csergezán kilátóig felfelé vezetett utunk, végig enyhe emelkedőn haladtunk, közben a Tarnai-pihenőnél megálltunk, és gyönyörködtünk a csodás panorámában. Felérve a kilátóhoz, a Nagy-Kopasz (sőt a Budai-hegység) legmagasabb pontjára, letáboroztunk, ettünk-ittunk, pihentünk egy kicsit. Sipos Gyula rövid ismertetőt tartott a környék nevezetességeiről. 
Néhányan a kilátóra is felmásztunk, és onnan tekintettünk szét. A kilátó szerkezete vörös fenyőből készült, lécborítású, mely ugyan kissé zavarja a kilátást, de ezt ellensúlyozza az, hogy - egyes vélemények szerint - megakadályozza a tériszonyt.
Ezt követően - friss erővel - megkezdtük túránk második, az elsőnél lényegesen könnyebb szakaszát. Nagykovácsi felé vettük az irányt, továbbra is a zöld háromszög mentén. Tekintettel arra, hogy az eddigi úton (az indulástól a kilátóig) csak felfelé haladtunk, most már völgymenet következett. A Cseresznyés-erdőn, Széltörés-erdőn keresztül elértük a zöld sávot, amely elvezetett bennünket Nagykovácsiba. A 63-as busszal visszaindultunk Budapestre.

Egy túracsapattal már a reggeli buszon is együtt utaztunk, és kis követési távolsággal, szinte végig együtt haladtunk. Ezen kívül csendes volt az erdő, túrázóval alig találkoztunk.

A jelzések végig jól láthatóak voltak, az utat ismertük, így a tájékozódással nem volt gondunk.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemes januári tavasz volt. A hegymenetben meg is izzadtunk. A levegő kissé ködös-párás volt, emiatt a kilátóból sem tudtuk élvezni a panorámát.
Az útviszonyok az évszakhoz képest jók voltak. A hó már a Nagy-Kopaszon is elolvadt, csak a hegy északi lábánál találtunk néhány foltot. Sár viszont bőven volt.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. január 15. 

Molnár Béla 

2011. január 8.

Normafa-Hűvösvölgy - 2011. január 08.

2011. január 08-án a Budai-hegységbe, a János-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi nyereg - Szépjuhászné - Hűvösvölgy
Túravezető: Sipos Gyula

A Moszkva téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több túracsapat is gyülekezett. A 90-es busszal jutottunk el túránk kezdő helyszínére, a Normafához.

Kék körúton indultunk el a János-hegy irányába, célunk a Libegő végállomása volt. A távolság rövid, az út könnyen járható volt, így azt gyorsan meg is tettük. Az erdei padoknál, asztaloknál egy kis pihenőt tartottunk, a túra további részének teljesítéséhez erősítőt-frissítőt vettünk magunkhoz.
Tekintettel arra, hogy az Erzsébet-kilátón már többször jártunk, most oda nem mentünk fel. A János-hegyet balról megkerülve elértük a piros sávot, amely jelzést a Szépjuhásznéig követtünk. Onnan a Hárs-hegy déli oldalán, a zöld körúton haladtunk tovább, majd a Kis-Hárs-hegy oldalában becsatlakoztunk a Kaán Károly kilátótól lejövő sáraga sávba, és e jelzés Hűvösvölgyig vezetett bennünket. Onnan a többség a 61-es villamossal tért vissza a Moszkva térre, én a 29-es busszal a Szent Lélek teret vettem célba.

A túra kiírása az Interneten is megjelent, ennek tudható be, hogy négy új túratársat is köszönthettünk a csapatban. A Moszkva térről 19-en indultunk el, Hűvösvölgybe 10-en érkeztünk meg. A hiányzó 9 fő, útközben, különböző okok (nem sérülés) miatt maradt el csapattól.

A túra alatt egy helyen tartottunk egy rövid étkezési szünetet. Az út hossza (kb. 6 km.) nem indokolta több pihenő tartását.

A megszokotthoz képest rövid volt a megtett út, jelentősebb emelkedő nélkül. Ez alapján könnyű túra volt, azonban az út nagy részében olvadó, kásás havat tapostunk, ami nagyon megnehezítette a járást. Tekintettel arra, hogy végig (néha jelentős) völgymenetben haladtunk, az elcsúszásra is vigyázni kellett.

A jelzések végig jól láthatóak voltak, emellett már sokszor megtett úton haladtunk, így a térképet elő sem vettük, rutinból is tudtunk tájékozódni.

A túra teljes útvonalán nagy volt a forgalom. Nagyobb létszámú túracsapatok mellett, több kisebb csoporttal, és családokkal is találkoztunk.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. január 08.

Molnár Béla