Dera-szurdok - 2011. február 26.

2011. február 26-án a Pilis-hegységbe, Csobánka környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pilisszentkereszt - Szurdok-tanösvény - Hosszú-hegy keleti lába (kék jelzés) - Csobánka - Margitliget - Pomázi út

Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren szálltam fel), majd tovább Volán busszal Pilisszentkeresztig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A kék sávon indultunk el, amely jelzés végig vezetett bennünket a Dera-patak szurdok völgyén. Ritkán látható szép, hangulatos útvonalon haladtunk. A patak vízfelületén vastag jeget találtunk, pompás látvány volt. A szurdok alsó végén, egy parkolóban rövid pihenőt tartottunk, majd tovább haladva is a kéket követtük, végül pedig a zöld sávon jutottunk be Csobánkára. Ott a csoport nagyobbik része befejezte a túrát, a pomázi busszal megkezdték a haza utat. Heten viszont kigyalogoltunk - Margitligeten keresztül - a Pomázi útra (a Csobánkai elágazásig), és ott szálltunk fel a Pomáz felé menő buszra.

A parkolón kívül még egy helyen tartottunk rövid pihenőt, melyet energiapótlásra használtunk fel.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki. Az útviszonyok viszont még nagyon téliesek voltak. A szurdokban még fagyott, és a vízen is komoly jegesedést találtunk, a parkoló utáni területen viszont már megkezdődött az olvadás, aminek következtében az utak nagyon sárossá váltak.

A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az adott időjárási viszonyok mellett könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt. A szurdokban a Dera patak többször keresztezte a turista utat, kettő kivételével kiépített hidakon keltünk át, kétszer viszont a vízen járást is gyakorolnunk kellett, de ezt is megoldottuk. Itt kell megjegyezni, hogy a szurdok leküzdését megkönnyítette a kemény, fagyott talaj. Ha sáros, csúszós lett volna az út, akkor (baleset veszély miatt) feltehetően vissza kellett volna fordulni.

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, a téli erdőnek ezt a hó adja meg. Azonban egy szurdok-völgyben folydogáló, befagyott patak vize is lehet csodás látvány. Amit ma láttunk a Dera-szurdokban, az volt.

A megtett távolság (a hosszabb utat megtevőknek) kb. 9-10 kilométer volt, jelentős emelkedő nélkül.  

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. február 26.

Molnár Béla

Solymár-Pilisszentiván - 2011. február 19.

2011. február 19-én a Budai-hegységbe, Zsíros-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Hidegkúti út (Solymár, Kökörcsin utca) - Középső-Jegenye-völgy - Kerek-hegy - Zsíros-hegy - Muflon itató - Antónia-árok - Villa Negra - Pilisszentiván

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Moszkva téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan az 56-os villamossal, majd a 64-es busszal jutottunk el Solymár, Kökörcsin utcáig, a gyalogtúra kezdő pontjához.

A sárga sávon indultunk el a Középső-Jegenye-völgyben. Hosszú, igen erős emelkedőn haladtunk el a Kakuk-hegy oldalában, átmentünk a Kerek-hegyen, de a 419 méter magas csúcsot kihagytuk. Közben balról a kék sáv is becsatlakozott hozzánk, majd elértük Nagykovácsi szélső házait, azaz, fent voltunk a Zsíros-hegyen, ahol már bejött a zöld sáv is. Itt leltünk rá a „Muflon Itató” nevű vendéglőre, melynek a kerthelységében, a szabadtéri asztalokra-padokra letáboroztunk, ettünk-ittunk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk. Megbeszéltük az elkövetkező idők teendőit, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. Tovább indulva, a csapatból ketten a zöldön Solymár felé vették az irányt, míg a többiek a már megismert, együtt haladó kék, sárga, és zöld jelzésen haladtunk tovább az Antónia-árok felső bejáratáig.  Onnan a csapat egy része leballagott Nagykovácsiba, míg a többiek (velem együtt kilencen) Pilisszentiván felé vettük az irányt. Végig haladtunk (a sárgát követve) az Antónia-árok hangulatos útvonalán, majd ahogy a szurdok alsó kijáratát elhagytuk, becsatlakozott a piros sáv, amely egy rövid útszakaszon együtt haladt a sárgával. Amint áthaladtunk egy kerítésen, melyen létra és forgóajtó is volt, a piros - amely ezen a részen egy „U” alakot ír le - ismét elhagyta a sárgát, balra elkanyarodott. Mi a továbbiakban a piros jelzést követtük egészen Pilisszentivánig. Közben az Ördögtorony közelében lévő erdei padoknál, asztaloknál tartottunk egy rövid pihenőt. Ott igen meglepő, (és nagyon felháborító) dolgot láttunk. A kiépített tűzrakó helyen, részben elégve találtunk két padot is. Biztos nem talált száraz fát a Barma, a padok pedig kéznél voltak. Továbbhaladva, a Villa Negra vendéglő (futballpálya) mellett elhaladva elértük a Sörpatikát, ahol egy kis időt még eltöltöttünk, majd Volánjárattal elindultunk Budapest felé.

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk.

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Egész nap ködös, párás idő volt, de az esőt megúsztuk. A télies ruházat viszont nagyon jól esett.

Az útviszonyokról annyit, hogy amerre csak mentünk mindenhol nagy sár volt, a bakancsunkra kilónyi mennyiség tapadt. Ez alól kivétel volt (meglepetésünkre) az Antónia-árok, amelyben száraz, nagyon jó úton haladhattunk. A Zsíros-hegy környékén még hófoltokat is találtunk.

A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt, az elején egy hosszú, húzós emelkedővel, ettől eltekintve könnyű túra volt, és ezt még a sáros út sem tudta érdemlegesen befolyásolni.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. február 19.

Molnár Béla

Hegytető-Tahi - 2011. február 12.

2011. február 12-én a Pilis-hegységbe, Pálóczki-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Hegytető - Szarvas-szérű - Pap-rét - Pálóczki-rét - Zánkói-rét - Vértes-mező - Kis-Bükk-tető - Tahi

Túravezető: Sipos Gyula

A HÉV Batthyány téri végállomásán volt a találkozó, onnan indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren szálltam fel), majd tovább Volánbusszal Pilisszentlászló felé, Hegytető megállóig, ahol a gyalogtúra kezdődött. Megállapítottuk, hogy a turista utakon nagy sár van, ezért a Pap-rétig az aszfalt úton mentünk. Ott pihenőt tartottunk, majd a piros sávon (itt még együtt haladt a kékkel) folytattuk a túrát. Elhaladtunk a Pálóczki-rét mellett, közben a kék sáv balra elkanyarodott, mi továbbra is a pirosat követtük, a Zánkói-rétet is mögöttünk tudtuk, majd balról csatlakozott hozzánk a zöld sáv. Eljutottunk Vértes-mezőig, ahol az együtt haladó zöld és piros sáv jobbra, felfelé kanyarodott, hogy aztán balra kanyarodva elérje a sárga sávot, amelyen terveztük a továbbhaladást. Mi úgy gondoltuk nagy merészen, hogy a réten keresztül vágva is elérjük a sárgát. El is értük, de nagyon kalandos úton (pontosabban nem is úton, hanem az erdőben toronyiránt) haladva. A megtalált sárga sáv (a hegyről szerpentinen lejutva) Tahira vezetett bennünket, közben egy tisztáson rövid pihenőt tartottunk, majd folytatva az utat, leértünk Tahiba, onnan pedig busszal Szentendrére, majd tovább HÉV-vel Budapestre.

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk. Az előrejelzések rossz időt jósoltak, és egyes internetes portálokon még földrengésről is beszéltek a mai napra. Ettől sokan megijedhettek.

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, a Vértes-mező utáni „toronyirántot” mi választottuk.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Reggel még kissé hideg volt, és erős szél fújt, de zavartalan napsütést élvezhettünk, és a napnak dél körül már ereje is lett. A télies ruházatot azért jól el lehetett viselni.

Az útviszonyokról annyit, hogy amerre csak mentünk (az aszfalt kivételével) mindenhol nagy sár volt, a bakancsunkra kilónyi mennyiség tapadt.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, komolyabb emelkedő nélkül. Könnyű túra volt, és ezt még a sáros út sem tudta érdemlegesen befolyásolni.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. február 12. 

Molnár Béla 

Szépjuhászné-Fenyőgyöngye - 2011. február 05.

2011. február 05-én a Budai-hegységbe, Hűvösvölgy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Szépjuhászné - Kis-Hárshegyi-kilátó - Hűvösvölgy - Vadaskerti-nyereg - Határnyereg - Glück Frigyes út - Árpád-kilátó - Fenyőgyöngye

Túravezető: Nagy Imre

Moszkva téren volt a találkozó, onnan a 22-es busszal jutottunk el Szépjuhásznéig, ahol a gyalogtúra kezdődött. A zöld körúton kezdtük a túrát, majd a sárga sáv jobb oldali ágára tértünk rá, amely Hűvösvölgyig vezetett bennünket. Közben tettünk egy kis kitérőt, a sárga háromszögön felmentünk a Kis-Hárshegyi-kilátóhoz, ahol pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Tekintettel arra, hogy majdnem tiszta idő volt, gyönyörködtünk a szép kilátásban. Amint Hűvösvölgybe értünk, többen befejezték a túrát, elindultak hazafelé. A folytatásra 17-en vállalkoztunk, a sárga sávot követve, a Vadaskerti-nyerget vettük célba, azonban néhány száz méter után hatan meggondolták magukat, megijedtek az emelkedőtől, és inkább visszafordultak. Tizenegyen maradtunk, akik aztán végig ki is tartottunk. A Határnyeregtől a kék sávon haladtunk tovább a Fenyőgyöngyéig, közben az Árpád-kilátónál rövid pihenőt tartottunk, ahol szintén megörökítettük Budapest látképét. Fenyőgyöngyétől a 65-ös busszal jutottunk vissza a városba.

Végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, azonban több helyen azt tapasztaltuk, hogy a felfestett jelzéseket, a fakéreggel együtt valaki lekaparta. 

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt, egy jelentős és több kisebb emelkedővel nehezítve.

Az útviszonyok ellentmondásosak voltak, délelőtt még enyhén hóval borított, fagyos, de jól járható úton haladtunk, délutánra viszont elkezdett olvadni, sáros út várt ránk.

A túra teljes útvonalán lehetett kirándulóval, túrázóval találkozni, elég nagy volt a forgalom.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. február 05.

Molnár Béla