2011. április 30.

Márianosztra - 2011. április 30.


2011. április 30-án a Börzsöny-hegységbe, Nagyirtás-puszta környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Nagyirtás-puszta - Bezina-rét - Olasz-kert - Márianosztra
Túravezető: Nagy Imre  

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Szobra, majd busszal tovább Nagybörzsönybe. Ott kisvasútra szálltunk, amellyel Nagyirtás-pusztára, a gyalogtúra kezdő helyszínére jutottunk. A piros kereszten indultunk el, és e jelzés Márianosztráig vezetett bennünket. Közben néhányan (akik hosszabb túrát vállaltak) kiváltak a csoportból, és nagyobb tempóra váltottak. Mi, a rövidebb utat vállalók, szépen leballagtunk Márianosztrára, ahol megnéztük a híres templomot belülről, a szintén híres börtönt pedig kívülről. Majd elballagtunk az erdei vasút végállomására, és a legközelebbi kisvonattal Szobra mentünk, onnan pedig a már reggel megismert nagyvonattal visszajutottunk Budapestre.     

A jelzések ugyan mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak, de azért az elágazásoknál gondosabban is felfesthették volna azokat. Egyszer majdnem elkavartuk az irányt, kb. 200 métert kellett visszamenni.

Egész nap kellemes tavaszi idő volt, az útviszonyok, mindenhol kiválóak voltak. Az utunkat keresztező patakon is gond nélkül átkeltünk. 

Többnyire síkon, vagy völgymenetben haladtunk, csak néhány kisebb dombot kellett leküzdenünk.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. április 30.

Molnár Béla

2011. április 26.

Délvidék - 2011. április 22-26.

2011. április 22-26-áig Délvidéki buszos kiránduláson vettem részt a Hon Tours utazási iroda szervezésében. A kiránduláson a Borostyánfa túracsapatból heten voltunk. Az utat (a Hon Tours megbízásából) a Cartour utazási iroda értékesítette, és mi a teljes ügyintézést náluk bonyolítottuk le. Az iroda prospektusában az alábbiak szerint került meghirdetésre a program:

A Mátyás Pince előtt volt a találkozó, onnan indultunk a kb. 2000 kilométeres körutazásunkra. Röszkénél léptük át az országhatárt, és értünk szerb területre.

Első megálló Szabadkán volt. Jártunk a városháza dísztermében, megtekintettük Kosztolányi gimnáziumát, a Raichle-palotát, a székesegyházat, a zsinagógát, és a Magyar Népkör Házát.
Következő állomásunk Bács vára volt, majd az Újvidékkel szinte teljesen egybeépült Pétervárad erődítményrendszerét jártuk be, ahol megcsodáltuk a híres óratornyot is.
Egy kis buszozás után megérkeztünk Székelykevére, Kárpát-medence legdélebben fekvő magyar településére, ahol az első három éjszakán a szállásunk volt.

Második nap Belgrád felé vettük az irányt. Először Szendrő vízi várát (Európa legnagyobb síkvidéken épült várát) tekintettük meg, majd a Szerb főváros, az egykori Nándorfehérvár következett. Megnéztük a várat, és rövid sétát tettünk annak környékén. Közben felidéztük Hunyadi János 1456-os győzelmét. Ezután a Duna és a Száva torkolatánál fekvő Zimony vára következett. Az egykor önálló város ma Belgrád egyik kerülete. Rövid pihenőt tartottunk a Gárdos toronynál.
Belgrádban az 1999-es amerikai bombázások nyomai néhány épületen még most is látszanak.
Felfedező utunk során Hertelendyfalva következett, ahol a helyi református lelkész segítségével megismerkedtünk az ott élő magyarság helyzetével, gondjaival.
Este visszatértünk Székelykevére, a szállásunkra.

Harmadik nap az Al-Duna környéke volt a főprogram. Megismerkedtünk a Kazán-, valamint a Vaskapu-szorossal, láttuk a szinte tengerré duzzasztott Dunát, és a rajta lévő erőművet is. Jártunk Galambóc váránál, de a terület híres széljárása, a Cosava elkerült bennünket. A felduzzasztott Duna miatt a vár alsó részei vízben állnak. Fotóztuk a román oldali sziklafalban lévő, hatalmas fej alakú Decebal (dák király) szobrát, valamint az ugyancsak román oldalon található Baross Gábor táblát.


Székelykevére való visszautunk közben, egy kis kitérővel megtekintettük az egykori keve-várai földvár területén megépített Duna-makettet is, amelyet nagyon elhanyagolt állapotban találtunk. A földvárnak ma már nyomai sem látszanak. Az ugyancsak ott (a makett mellett) található szálloda (Stari Grad) be van zárva, az egész terület gondozatlan, mint ha nem lenne gazdája.
Székelykevén, vacsora után volt szerencsénk találkozni a szerb hadsereg nyugdíjas magyar katonatisztjével, aki 1999-ben lelőtte az amerikai hadsereg, addig sérthetetlennek tartott bombázóját, a lopakodót. 

Negyedik napon a reggeli után csomagoltunk, és elbúcsúztunk Székelykevétől. Útközben, rövid fotózás erejéig megálltunk Szalánkemén, a Duna-Tisza torkolatánál.
A napi program első jelentősebb állomása a Fruska Gorai kolostorok egyike (Hopovo) volt. Ezt követően Temerinbe buszoztunk, ahol megnéztük a Sziveri János költő lakóházából kialakított Tájházat. Látogatásunk idején a Tájház udvarán nagy húsvéti mulatozást láthattunk.  
Következett Újvidék, a „Vajdaság” fővárosa. Közben megálltunk a Csonthalmi tömegsírnál, ahova kb. 600 magyar áldozatot temettek. Egyperces némasággal adóztunk emléküknek.
Újvidéken városnézéssel zártuk a napot.
Szállás és vacsora egy Újvidéki szállodában volt.

Az ötödik nap reggelén Újvidéktől is elbúcsúztunk. Újlaknál Horvátország területére léptünk. Közben, még Szerbia területén kereket is kellett cserélni a buszunkon.

Jártunk Vukováron, Kórogyon és Szentlászlón is. Ezeken a településeken találkoztunk a 90-es évek délszláv háborújának szomorú emlékével, és máig megmaradó nyomaival; szétlőtt épületek, tömegsír, hősök temetője. Kórogy és Szentlászló templomát Magyarországi segítséggel újították, illetve újítják fel.
Kórogyon, a református parókián, egy jó hangulatú pálinka-kóstoláson is részt vettünk, amit teával lehetett leöblíteni.

Eszéken keresztül jutottunk el szervezett programunk utolsó állomására, a Kopácsi-rétre, ahol a Nemzeti Parkban hajókázással zártuk az öt napos kirándulásunkat.

A hazafelé úton Udvarnál léptük át a határt, és a késő esti órákban érkeztünk Budapestre.

A kiránduláson nagyon jól éreztem magam, eljutottunk sok szép helyre, egészen az Al-Dunáig. Jól felkészült, lelkiismeretes idegenvezetőnknek hála, megismertük a bejárt terület nevezetességeit, látnivalóit, így gazdag, szép élményekkel térhettünk  haza. A vezetőnk földrajz-történelem szakos középiskolai tanár volt. Ennek is köszönhető, hogy a terület viharos múltját nagy átéléssel ismertette velünk. Néha (talán) túl részletesen is.
A meghirdetett program hiánytalanul, minden részletében be lett tartva.

Az utazásra nagyon kevesen (16-an) jelentkeztek, emiatt egy 20 fős kisbusszal utaztunk, ami alkalmatlan egy olyan útra, ahol napi 5-600 kilométert is megtettünk. A kényelmetlen hely miatt nagyon fárasztó kirándulás volt.

Az időjárás olyan „áprilisi” volt. Különösen a vizek környékén hűlt le a levegő, ott jobban fel kellett öltözni. Szerencsénkre az esőt megúsztuk, többnyire napos időnk volt.

A kiránduláson sokat fotóztam, az elkészült digitális képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.


Budapest, 2011. április 26.

Molnár Béla

2011. április 16.

Budai-hegyek - 2011. április 16.


2011. április 16-án a Budai hegységbe, Budakeszi és Budaörs környékére szervezett gyalogtúrán és a XI. kerületi természetjáró szakosztályok makkosmáriai találkozóján vettem részt vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Normafa - Makkosmária - Sorrento - Huszonnégyökrös-hegy - Budaörs Csiki-csárda
Túravezető: Nagy Imre

A Moszkva téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan a 90-es busszal jutottunk el a Normafához, ahol kezdődött a gyalogtúra.
A zöld kereszten leballagtunk Makkosmáriára. A Budapest XI. kerületi Újbuda Természetbarát Szakbizottság szervezésében ott került megrendezésre a kerületben működő természetjáró szakosztályok tavaszi találkozója. A szervezők zsíros kenyérrel láttak vendégül bennünket, majd rövid ünnepség keretében plakettet, és egyéb elismerést adományoztak szakosztályonként néhány fő részére. A Röck Vasas Természetjárók tagjai közül Fórián Istvánné, és Belső István volt a kitüntetett.

Az ünnepséget (és szalonnasütést, evés-ivást) követően megkezdtük a program második szakaszát. A sárga sáv nyugati ágán indultunk el, és e jelzés Budaörsig, a Csiki-csárdáig vezetett bennünket. Közben egy kis kitérővel (a sárga háromszögön) felmentünk a Huszonnégyökrös-hegyre is. Végül a 88-as busszal megkezdtük a hazafelé utat.

A túra során - a makkosmáriai pikniken kívül - két alkalommal tartottunk pihenőt. Mindkét helyen ettünk, ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszokra.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak (végig jelzett úton haladtunk).

A megtett távolság kb. 11 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Az erősségét tekintve könnyű túra volt.

Az időjárás - különösen az előző napok alapján várhatóhoz képest - túrázásra kiváló volt. Még a makkosmáriai, piknik jellegű találkozónak is megfelelt. Az útviszonyok is nagyon jók voltak, a meredek hegyoldalakban is biztonságosan lehetett haladni.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. április 16.

Molnár Béla

2011. április 9.

Lukács-árok - 2011.április 09.


2011. április 09-én a Pilis-hegységbe, Dobogókő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Jász-hegy - Ilona-pihenő - Szakó-nyereg - Júlia-forrás - Lukács-árok - Ifjúsági tábor - Szentfa-kápolna - Dömös
Túravezető: Sipos Gyula

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-el ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, a túra kezdő helyszínére.

Az útvonal elején (piros sávon indultunk el) a Táltos közösség szép parkot alakított ki, és látszik, hogy folyamatosan gondozzák is. Közben kiépített kilátópontokról fotóztuk a szép tájat, elhaladtunk két obeliszk mellett is, az egyiket Hegedűs Kandid Lajos miniszteri tanácsos, az MTA levelező tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, a másikat pedig Tost Gyula erdőmérnök, miniszteri tanácsos emlékére állítottak. Utóbbi a turista útvonalak létesítésében tett maradandót a természetjárók számára. Közben rövid időre megálltunk az Ilona-pihenőnél. Itt található egy sziklába vésett dombormű, a hegymászók védőszentje, Hegyi Szent Bernát tiszteletére. A Szakó-nyeregnél a zöld sáv jobb oldali ágára váltottunk, majd rövid idő múlva elértünk a Júlia-forráshoz. Körülötte kiépített tűzrakóhelyet, erdei padokat és asztalokat is találtunk, itt hosszabb pihenőt tartottunk. Tovább haladva is a zöld sávot követtük. Egy aszfaltozott út keresztezése után, kissé elbizonytalanodtunk a folytatásban, de azért nagy nehezen rátaláltunk arra a sárga sávra, amely aztán Dömösig vezetett bennünket. Közben, a szurdok tetejéről belestünk a Rám-szakadékba is, majd tovább haladva, végig mentünk a hangulatos Lukács-árkon. Az Ifjúsági tábor közelében, egy szép tisztáson ismét tartottunk egy rövid pihenőt. A folytatásban fotóztuk a Szentfa-kápolnát- és forrást, végül Dömösről Volán busszal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak, az elkeveredésünk nem a jelzések hibája volt.

Az időjárás érdekesen alakult. Kellemesen meleg volt, de nagyon erős szél fújt, így sokan még a kabát kapucniját is felhúzták.

A túra a 700 méter magas Dobogókőről a Duna szintjére (Dömösig) vezetett. Végig völgymenetben haladtunk, emelkedő szinte semmi, azt a keveset is, ami lett volna, az elbizonytalanodáskor (a sárga keresése közben) elkerültük. Könnyű túra volt.

Az útviszonyok jók voltak. Végig száraz, jól járható utat kaptunk. A Lukács-árokban egy erdei patak (nevét nem tudtam megállapítani) többször keresztezte utunkat, de mi minden alkalommal sikeresen átkeltünk rajta.

A Rám-szakadék bejáratának környékén (mindkét végén) elég nagy volt a forgalom, az útvonal többi része viszont csendes volt.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. április 09.

Molnár Béla

2011. április 2.

Gödöllői-dombság - 2011. április 02.


2011. április 02-án a Gödöllői-dombságba szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Gödöllő Állami telepek - Király út - Juharos - Máriabesnyő
Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Keleti pályaudvaron volt, onnan vonattal mentünk Gödöllő Állami telepekig, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A kék sávon indultunk el, és e jelzést követve eljutottunk a Gödöllőt – Valkóval összekötő országútig. Onnantól pedig a piros háromszög vezetett bennünket a Máriabesnyői Kegytemplomig, amely 2008-ban kis bazilika (basilica minor) rangot kapott. Közben elhaladtunk az Erdészeti Tudományos Intézet Arborétuma mellett, átmentünk a Nagy-fenyvesen, jártunk a Király úton is, a Juharosra is feljutottunk, és onnan le is jöttünk. Közben 7-en, mielőtt az Arborétumot elhagytuk volna, meggondolták magukat, nem jöttek tovább velünk, lerövidítették a túra tervezett útvonalát. Egy jelzetlen úton visszamentek arra a vasútállomásra, ahonnan indultunk, és vonattal mentek tovább Máriabesnyőre, ahol megvártak bennünket.
A túra vége felé, amint Juharosról lejöttünk és elértük a vasútvonalat, nehezen találtuk meg a templomhoz vezető jelzett utat. Végül csak megoldottuk a feladatot, és eljutottunk a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilikához. Körbenéztünk, megcsodáltuk a szépen rendben tartott zarándokhelyet. A templomba, időhiány miatt nem mentünk be. Legközelebb az időbeosztást jobban meg kell terveznünk.
A reggel megismert vonattal jöttünk vissza Budapestre.

A túra útvonalán kiépített pihenőhely nem volt, így az erdőben, csak úgy állva, illetve kidőlt fatörzsekre ülve vettünk magunkhoz némi energiapótlást.

Az útvonalon több, nem jelentős emelkedő is volt, és a végén, a juharos után egy meredek ösvényen kellett lejönnünk. Ezektől eltekintve, többnyire síkban haladtunk. A fent már említett országúthoz közelítve, kb. 3-400 méteres szakaszon, homokos talajon jártunk, amely nem volt könnyű.

Az időjárás nagyon jó volt, kellemes, tavaszi nap köszöntött ránk. Túrázásra kiválóan megfelelt. Többnyire túlöltözöttek voltunk, sorra szedtük le magunkról a felső ruhadarabokat.

A jelzéseket egy kicsit sűrűbben is felfesthették volna. Néha csak találomra mentünk tovább.

A kb. 11 kilométeres útvonalon kirándulóval, túrázóval nem találkoztunk, minden nagyon csendes volt. Az utakon, ösvényeken lehetett látni, hogy kevésbé járt területre kerültünk. Pedig az útvonal nagyon szép volt, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Túra közben, sajnos negatív élményünk is volt. Még az arborétum mellett jártunk, amikor az út mellett egy, a városból kihordott, hatalmas szemétkupaccal találkoztunk, majd kb. az út harmadánál, a Király úton is ugyanezt láttuk. A legnagyobb csalódás pedig akkor ért bennünket, amikor a templomtól kb. 300 méterre is ugyanez a borzalmas látvány tárult elénk.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. április 02.

Molnár Béla