Vaskapu-sziklák - 2011. augusztus 27.

2011. augusztus 27-én a Pilis-hegységben - az Országjárók Köre szervezésében - megtartott gyalogtúrán vettem részt.

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel indult a csapat Pomázra (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Kétbükkfa-nyeregig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A túra teljesített útvonala: Kétbükkfa-nyereg - Hunfalvy út - Simon-halála - Vaskapu-sziklák - Pilis-tető - elhagyott rakétabázis - Grófi-út - Magas-hegy - Csillagösvény - Pilisszántó

Túravezető: Schweier László (Loyer)

Kétbükkfától a zöld kereszten indultunk el, majd a zöld sáv baloldali ágára tértünk rá. A Simon halála után a jelzetlen aszfaltút jobboldali ágán haladtunk felfelé, és ettől kezdve több kilométeren keresztül jelzetlen úton jártunk. Közben letértünk a természet által különleges formájúvá alakított, Vaskapu-sziklákhoz is, majd tovább haladva körbejártuk a Pilis-tetőn lévő, elhagyott katonai bázist (rakéta silókat), és megnéztük az ott található, a Földmérő Hivatal által használt, gondozott állapotú (napelemekkel ellátott) kilátót is, ami a látogatók elől zárva van. Tovább haladva ismét rátértünk a Simon halálánál elhagyott zöld sávra, végig mentünk a Grófi úton, gyönyörködtünk a szép panorámában, jártunk a bővizű Trézsi-kútnál (Szeretet Forrásnál), ahol többen feltöltötték a már kiürült palackjaikat is. Végül leértünk Pilisszántó határába, ahol még egy kanyarral felmentünk a Makovecz Imre tervei alapján épült, különleges tájolású Boldogasszony kápolnához. Az odavezető úton, a Csillagösvényen, megnéztük a történelmi múltunk hét kiemelkedő alakjáról - Nimród, Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Boldog Özséb, valamint Hunyadi Mátyásról - készített szoborcsoportot. Távolról fotóztuk a Pilis keresztjét is. A Szikla színházhoz nem mentünk le, de a kápolnától, felülről azt is sikerült lefotózni.

A túra legvégén, egy - a pilisszántói buszmegállóhoz közeli - vendéglőben fogyasztottunk ezt-azt, majd Volán busszal megkezdtük a hazafelé utat, és a késő délutáni órákban meg is érkeztünk az Árpád-hídhoz.

A túrának több mint felén jelzetlen úton haladtunk. Azt, hogy az általunk érintett pontokat (Vaskapu-sziklák, rakéta silók) gond nélkül megtaláltuk, a nagy helyismerettel rendelkező túravezetőnek köszönhetjük.

Egész nap kánikulai meleg volt. Ha szabad területen haladtunk, a nap sütötte a fejünket, de akkor sem volt sokkal jobb, ha a fák árnyékában jártunk. Időnként volt egy kis légmozgás, de a hőséget különösebben nem befolyásolta.

Az útviszonyok érdekesek voltak, nagyon sok kövekkel, gyökerekkel nehezített szakaszokat kellett leküzdenünk. Mindent megoldottunk.

Túrázóval, kirándulóval, a teljes útvonalat figyelembe véve, alig találkoztunk. A Grófi úton jártunk, amikor egy teljesítmény-túrázó csapat utolért bennünket, egyébként nagyon csendes volt minden. Feltehetően a nagy meleg tartotta otthon kirándulókat.

A megtett távolság kb. 12 kilométer hosszú, és közepesen nehéz, a Vaskapu-sziklák környékén pedig különösen nehéz volt. A teljes útvonalon sok emelkedőt és lejtőt kellett leküzdenünk.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. augusztus 27.

Molnár Béla

Zajnát-hegyek - 2011. augusztus 21.

2011. augusztus 21-ére a setafika.hu internetes portálon kerestem túralehetőséget. Egy közeli területen, a Pilis- és a Budai-hegység határán megtartásra kerülőt választottam.

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal mentünk Klotildligetig, ahol a gyalogtúra kezdődött. Először voltam ezzel a túravezetővel, és meglepetésemre a résztvevők közül mindenki ismeretlen volt mindenki számára. A túrán, a vezetővel együtt öten vettünk részt – öt idegen, akik még sosem találkoztak egymással.

A túra teljesített útvonala: Klotildliget vasútállomás - Iluska-forrás - Zajnát-hegyek - Gyula pihenője - Kopár Csárda - Villa Negra - Jági-tó - Ördögtorony - Antónia-árok alsó kijárata - Pilisszentiván - Pilisvörösvár vasútállomás

Túravezető: Tomesz

Klotildligetről a piros kereszten jutottunk el az Iluska-forrásig. Ott rövid pihenőt tartottunk, majd a piros sávon haladtunk a Zajnát-hegyeken keresztül Gyula pihenőjéig. Onnan pedig a piros körúton a Kopár Csárdáig. Ez utóbbi jelzést egy kicsit elkavartuk, de végül csak megtaláltuk a csárdát. Ott ismét volt egy kis pihenő - a csárdában ezt-azt fogyasztottunk – majd a piros sávon folytattuk a túrát Pilisszentiván felé. A Villa Negránál elhagytuk Pilisszentivánt, és egy kis kitérővel felmentünk az Ördögtoronyhoz is. Tovább haladva addig követtük a pirosat, még az Antónia-árokból lejövő sárga sávot el nem értük. Onnantól ez a jelzés vezetett bennünket Pilisszentivánon keresztül (a katolikus templom melletti sok lépcsőt leküzdve) egészen a Pilisvörösvári vasútállomásig. A vonat hamarosan jött, és már Budapesten is voltunk.

Egész nap kánikulai meleg volt, jól meg is izzadtunk. Semmi felhő, csak a tűző napsütés, nekem tetszett az időjárás.

Gyakorlatilag, az Ördögtoronyhoz való kitérés kivételével, végig turistajelzéseken haladtunk. Azonban a tájékozódás több helyen okozott nehézséget, ugyanis a jelzések nagyon elhanyagolt állapotban vannak. Több útelágazásnál is hiába kerestük a jelzést, csak 50-100 méterre lehetett megtalálni. Ezen az útvonalon a jelzések teljes felújítást igényelnek, kopottak, hiányosak. Részben a jelzéshiány volt az oka a Kopár Csárda előtti elkavarodásunknak is.

Az utak szárazak, jól járhatóak voltak. Több meredek emelkedőt-lejtőt kellett leküzdenünk, de ezek sem okoztak gondot.

A túra útvonalán (néhány biciklis kivételével) kirándulóval, túrázóval nem találkoztunk. Nyilván a nagy meleg tartott otthon mindenkit, vagy, inkább valamelyik vízpartot választották.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. augusztus 21.

Molnár Béla

Gerecse - 2011. augusztus 14.

2011. augusztus 14-én - a Természetvédő Turisták Köre szervezésében - a Gerecse-hegységbe meghirdetett túrán vettem részt.

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan mentünk vonattal Tatabányáig, majd tovább busszal Héregre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A túra teljesített útvonala: Héreg - Király-kút - Kajmát-tető - Gerecse-tető - Tardos

Túravezető: Ungerleider János         

Héregről a piros sávon indultunk el, majd a kék háromszögön haladtunk a Gerecse-tetőn keresztül, egészen Tardosig. Közben, amint Héreget elhagytuk, folyamatosan hegymenetben haladva, elértünk egy tisztásra, amelynek szélén egy bővizű forrást, a Király-kutat találjuk, mellette erdei padokkal-asztalokkal. Továbbhaladva, a tisztás másik szélén elhaladtunk egy esőház mellett, majd két kerítésen is sikeresen átmásztunk. Felmentünk a 633 méter magas Gerecse-tetőn épített kilátóra, amelyről - a párás idő ellenére is - pazar kilátás nyílt a Dunakanyarra. Végül Tardoson egy vendéglőben zártuk a túrát, és megkezdtük a hazafelé utat. Tardosról busszal Tatabányára, onnan pedig vonattal Budapestre.

Egész nap kánikulai meleg volt, de minden nehézséget kibírtunk. Edzett társaság jött össze a túrára.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni.

Az útviszonyok a túra teljes útvonalán jók voltak. Sokat mentünk az erdőben is kiépített (de nagyon rossz állapotban lévő) köves, aszfaltozott úton. Feltehetően a Gerecsén lévő tévé-, és gsm torony, valamint a kilátó megközelítése miatt portalanították az utat.

A Király-kútnál találkoztunk egy kisebb kiránduló csoporttal, egyébként nagyon csendes volt az út. Feltehetően a nagy meleg tartotta otthon kirándulókat.

A megtett távolság alig volt több 10 kilométernél. Azonban a túra első szakaszán izzasztó hegymenetben (a tengerszint felett 220 méteren lévő Héregről a 633 méteres Nagy-Gerecsére) haladtunk, majd jött a leereszkedés Tardosra. A távolságot, és a nehézségeket is figyelembe véve, könnyen teljesíthető túra volt. A kilátó után, egy kb. 20 méteres meredeken lejtős szakaszon a csoport egy részének meggyűlt a baja a leereszkedéssel.  

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. augusztus 14.

Molnár Béla