Kőris-völgy - 2011. november 26.

2011. november 26-án a Budai-hegységbe, Kőris-völgy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Piliscsaba - Csaba-torony (Ördögoltár) - Kőris-völgy - Erzsébet-kút - Bükkös-árok - Hosszú-árok - Ördögtorony-szikla - Jági-tó - Villa Negra - Pilisszentiván

Túravezető: Sipos Gyula

A Volán Árpád-hídi autóbusz állomásán volt a találkozó, onnan mentünk busszal Piliscsabáig, ahol kezdődött a gyalogtúra.

A településen belül megkerestük a kék jelzést, majd annak déli ágán indultunk el, hosszan haladtunk házak között, iparterület mellett, amíg elértük az erdőt. Mielőtt még belemélyedtünk volna az erdei út kalandjaiba, egy jelzetlen, a lőtérhez vezető aszfaltozott úton elmentünk a Csaba-toronyhoz (Ördögoltárhoz), melynél többen most jártunk először. A sziklánál körbenéztünk, fotóztunk, majd tovább indulva, egy kerítés mellett haladó, jelzetlen ösvényen megkerestük az előbb elhagyott kéket, és azt követve, a Csaba-hegy aljában, a Kőris-völgyben haladtunk tovább. Útközben körbejártuk az Erzsébet-kutat, sőt bele is néztünk. Tovább haladva a Bükkös-árok végén rátértünk a kék keresztre. Kb. 800 méter után elértük a piros sávot, amelynek baloldali ágát követve a Hosszú-árkon, majd egy „U” kanyar után, egy forgó ajtós kerítésen áthaladva, az Ördögtorony érintésével (megmászásával), a Jági-tó mellett elhaladva, a Villa Negránál beértünk Pilisszentivánra. Az Ördögtoronyra nem volt mindenki kíváncsi, amíg mi e különleges formájú sziklához kapaszkodtuk fel, a csapat kényelmesebb része pihenőt tartott. Mikor visszaértünk a toronytól a pihenőhelyhez, egy kis lazítás után együtt folytattuk a túrát Pilisszentiván felé. Tekintettel arra, hogy a 15:30-as busz az orrunk előtt ment el, a következő viszont csak 16:40-kor indult, vendéglői akcióra is volt időnk. Végül csak megjött a járat, amellyel megkezdtük a hazafelé utat.

A túra során többször tartottunk rövid pihenőt, ahol ettünk-ittunk, frissítettük magunkat a további túraszakaszok leküzdéséhez.

A két szikla-toronyhoz vezető út kivételével, végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak és követhetőek voltak. A jelzetlen szakaszokon is jól el lehetett igazodni.

Ködös, párás, felhős, hideg időt fogtunk ki, napot nemigen láttunk, de azért túrázásra kiválóan megfelelt. A Jági-tó vize teljes felületen be volt fagyva. Az útviszonyok mindenhol jók voltak.

A megtett távolság kb. 10-11 kilométer volt. Az Ördögtoronyhoz egy meredek útvonalon lehetett feljutni, ettől eltekintve említésre érdemes szintkülönbség nem volt.

A túra nagyon szép útvonalon vezetett. A Kőris-völgy és a Hosszú-árok útja vastagon belepve színes falevéllel, a domboldalak a lehullt levelektől tarkállottak, csodálatos látvány volt.

A túra útvonala nagyon csendes volt, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 26.

Molnár Béla

Kecskehát-Remetehegy - 2011. november 19.

2011. november 19-én a Budai-hegységbe, a Kecske-hát és a Remete-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Kecske-hát - Remeteszőlős - Remetei-kőfülke - Remete-hegy - Budaliget - Máriaremete

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére. 

Induláskor az aszfalton (a Petneházy-rét irányába) futó piros keresztet követtük addig, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra. Ott a jobbra kiágazó piros keresztre tértünk rá, és e jelzést követve lejutottunk Remeteszőlősre, a Nagykovácsi útra. A falun áthaladó kék kereszten folytattuk a túrát a Remete-szurdok keleti kijáratáig, majd a kék sáv bal oldali ága vezetett tovább bennünket. E jelzést követve elhaladtunk a Remetei-kőfülke mellett, átmentünk a Remete-hegyen, végül pedig a jobbra kiágazó kék kereszten Budaligetre jutottunk. A 157-es busz az orrunk előtt ment el, a következő viszont 30 perc múlva indul, így, a helyi lakosokkal való konzultáció után elindultunk a templomhoz, mert onnan több buszjárat is van Hűvösvölgy felé. Mi azt hittük, hogy egy Budaligeti templomról van szó – a városrészt nem ismertük, és a térképet sem néztük meg. Nagyon meglepődtünk, hogy az a templom a Máriaremetei Kegytemplom, így onnan kezdtük meg a hazafelé utat a 257-es busszal.

A túrán a Kecske-hát előtt tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. Kiosztásra került a következő túra írásos anyaga, és megbeszéltük az évzáró vacsora időpontját is. Továbbá tájékoztatást kaptunk az Adventi buszos kirándulással kapcsolatban.

A túrát 24-en kezdtük meg, Remeteszőlősön feleződtünk, azaz 12-en vállaltuk a hosszabb utat. Ám a Remete-hegy oldalában egyik társunk megijedt a meredek emelkedőtől, és visszafordult, így Máriaremetén 11-en fejeztük be a túrát. A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt. A Kecske-hátra, valamint a Remete-hegyre felvezető két emelkedő egy kicsit nehezített rajta, de összességében könnyű túra volt.

Tekintettel arra, hogy a Remete-hegyen még nem jártam, így a Budai-hegység egy új, szép területét ismertem meg.

Végig késő őszi, ködös, nyirkos időnk volt, napsütés semmi, de túrázásra megfelelt. Az útviszonyokra sem lehetett különösebb panaszunk. Némely útszakaszt ugyan vastagon betakartak a lehulló falevelek, és itt fokozottan vigyázni kellett, mert a köveket, gyökereket nem láttuk, de baj nélkül letudtuk ezeket a szakaszokat is.  

A túra útvonalán több kisebb kiránduló csoporttal, és családokkal is találkoztunk, néhány kutyasétáltató is fent járt a hegyekben.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 19.

Molnár Béla

Rám-szakadék - 2011. november 13.

2011. november 13-ára az adventures.hu internetes portálon találtam olyan túralehetőséget, amely már régóta foglalkoztat. A Rám-szakadékot szerettem volna végig járni, csak eddig rendre elkerültük egymást. Ezt a mostani kiírást már nem szalasztottam el.

A túra teljesített útvonala: Dömös - Szentfa-kápolna - Rám-szakadék - Rám-hegy - Ferenczy-szikla - Dobogókő

Túravezető: Somlai Gábor (Somigabi)

A résztvevők többsége telekocsis szervezéssel utazott. Én viszont ebbe nem bonyolódtam bele, inkább menetrendszerinti Volán járattal jutottam el a találkozó helyszínére, a Dömös, postai buszmegállóhoz (ahol a katolikus templom is van), onnan indultunk a nagy kalandra. Kezdetben az együtt futó P-Z-S jelzést követtük. A Szentfa-kápolna - Szentfa-forrás volt az első megállónk, ahol röviden ismerkedtünk a Táltos közösség, egyben Kovács Magyar András munkásságával is. Továbbhaladva a zöld sávon, elértünk a Rám-szakadék alsó bejáratához és rövid pihenő után megkezdtük a nagy utat. Ez a számomra eddig ismeretlen, izgalmas túraútvonal, egy nagyon hangulatos, hatalmas sziklafalakkal szegélyezett szurdokvölgy, amely egyes részein három méternél is keskenyebb. A biztonságos haladásban acéllétrák és kapaszkodó korlátok is segítettek. A szurdokban folydogáló Rám-patak vízszintje most nagyon alacsony, így - viszonylag - könnyen járható. Ez a kb. 100 méternyi emelkedőt is tartalmazó útszakasz (a Rám-szakadék) a csapatból senkinek sem okozott gondot, mindannyian sikeresen leküzdöttük.

A szurdokvölgyet elhagyva, továbbra is a zöld sávot követve, elértünk egy aszfaltozott úthoz, amelyre balra rákanyarodtunk, és a Rám-hegyi elágazásig haladtunk rajta. Felballagtunk a Rám-hegyre, ott körbe néztünk, fotóztuk a távoli Vadálló-köveket, gyönyörködtünk a szép panorámában, megérintettük a Ferenczy-sziklát (egyes feltételezések szerint ott húzódik a Szent György energia-vonalak egyike, ott van a Föld szívcsakrája), és feltöltődtünk energiával. A túra folytatásaként visszaballagtunk az aszfalt útig, és azon haladtunk még néhány száz métert, majd jobbra bekanyarodtunk az erdőbe, és egy jelzetlen ösvényen megindultunk Dobogókő felé. Ez az ösvény komoly megpróbáltatás volt számomra, meredek, és egyes részein gyökerek, kövek nehezítették a járást. De minden nehézséget leküzdve, elértük a Thirring (sárga) körutat, amelyen már gyerekjáték volt feljutni Dobogókőre.

Én, az előzetes tervemnek megfelelően Dobogókőn kiszálltam a túrából, és megkezdtem a hazafelé utat. Azonban a buszra szállás előtt még bementem a báró Eötvös Lóránd Menedékház étteremébe, és fogyasztottam ezt-azt.

A többiek, a kiírás szerint tovább folytatták a túrát, a Király-kút - Prédikálószék - Vadálló-kövek útvonalon vissza Dömösre.

Az általam megtett távolság kb. 8-9 kilométer volt, egy hatalmas emelkedővel nehezítve. Induláskor úgy gondoltam, hogy az igazi nehézséget a Rám-szakadék jelenti majd. Utólag viszont úgy értékelem, hogy a Dobogókő alatti emelkedő leküzdése komolyabb teljesítmény volt. Összességében, elsősorban a távolságot figyelembe véve, nem volt nehéz túra, de azért aki erre vállalkozik, különleges útvonalra készüljön fel. 

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. Reggel még enyhén csípős volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk ki, az előbújó napnak ereje is volt. Az útviszonyok jók voltak, eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk. Ez utóbbinak a szakadékban különös jelentősége van, mert ha nagyobb a vízállás, a megpróbáltatások többszöröződnek. A jelen (november közepi) időszakban az okozott nehézséget, hogy a patakmeder tele volt avarral, hulló falevelekkel. Nem láttuk, hogy hol száraz, illetve, hol vizes a meder.  

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, néhány kisebb túrázó csoporttal, kiránduló családdal találkoztunk. A Rám-szakadékban – hétvégeken, és ünnepnapokon – csak Dömösről felfelé szabad közlekedni. Feltehetően ebből adódott, hogy a szurdokban senkivel sem találkoztunk. Szembejövők nem lehettek, előzni pedig mi sem tudtunk, és minket sem tudtak.

Először voltam ezzel a túracsapattal, így az induláskor mindenki ismeretlen volt a számomra. A túra alatt viszont remek társaságot ismertem meg bennük. Megjegyzem, hogy a teljesítőképességük tekintetében, hozzám viszonyítva más kategóriába tartoznak, de ez ilyen rövid, 10 kilométer körüli túrákon még nem jön ki.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 13.

Molnár Béla 

Óbudai Olimpia - 2011. november 12.

2011. november 12-én, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának szervezésében - az Óbudai Olimpia rendezvénysorozat keretén belül - a Budai-hegységbe meghirdetett teljesítménytúrán vettem részt.

A túra védnöke Gyurta Dániel volt.

A túra kiírt és részemről teljesített útvonala: Nagybányai-út (Z) - Árpád-kilátó (Kék - észak-keleti irányba) - Fenyőgyöngye (K) - Hármashatár-hegy (K) - Virágos-nyereg (Kék keresztről kb. 100 méter után balra, kiszalagozott, jelzetlen ösvény) - Menedékház utca 22.

Túravezető: Térképen megrajzolt útvonaltervet kaptunk. Segítség az ellenőrző pontoknál, és Virágos-nyeregnél volt.

A rendezvénysorozat kiírásában szerepel: „A réges-régi ókori görög olimpiák 1896-ban éledtek újjá és adtak újból kiemelt fontosságot a sportszerűség követendő példája mellett a gyorsaság, az erő, és a kitartás hármasának. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, Óbudai Olimpia néven 5 állomásból álló sportrendezvényt szervez 2011 októberétől a 2012-es londoni olimpiáig, így tisztelegve a sportversenyek császára előtt.”

A sportesemények 2. állomására, az Óbudai Teljesítménytúrára november 12-én került sor. Én a meghirdetett (25 és 8 kilométeres) távok közül a rövidebbre neveztem be, melynek a szintkülönbsége kb. 300 méter volt, a szintideje pedig 3 óra. 

A 11-es busz Nagybányai úti végállomásán, a Vaskapu-hegyen volt a rajt 09:00 és 10:00 óra között. A túra első szakaszán a „Z” jelzésen haladtunk az Árpád-kilátóig, ahova a kiírás szerint 10:15 és 11:00 között kellett megérkezni. Korán, 9:10-kor rajtoltam el, és a kilátóig tartó kb. 800 méteres távot (végig hegymenetben) 15 perc alatt tettem meg. Az igazolás (bélyegzés) megszerzésére viszont csak 10 óra után volt lehetőség. Így több mint fél órám volt pihenésre és fotózásra. Végül csak megkaptam a pecsétet az igazoló lapra, és már mentem is tovább a kék sávon (észak-keleti irányba) a Fenyőgyöngye érintésével, a következő - hármashatár-hegyi - pecsételő helyre. Oda az útvonalterv szerint 11:30 és 12:30 között kellett megérkezni. Többedmagammal ide is korábban érkeztem, viszont itt azonnal megkaptuk az igazoló bélyegzőt. Mielőtt tovább indultam volna, rövid pihenőt tartottam, és pótoltam az elhasznált energiát. Folytatva a túrát, még mindig a kéket követtük egészen a Virágos-nyeregig. Ott a jobbra leágazó kék kereszten haladtunk kb. 100 métert, majd balra elhagytuk a jelzést, és egy kiszalagozott, meredek ösvényen jutottunk le a Menedékház utcáig. Ott még tettünk balra kb. 300 métert aszfalton, és már meg is találtuk a 22. szám alatti „Csúcshegyi Vendégházat”. Ide is a kiírás szerinti időnél (12:00-13:00 óra) korábban, 11:50-re érkeztem. Tehát a 8 kilométeres távot, az előírt szintidőn (3 órán) belül sikerült teljesítettem.

A túra útvonalán a felfestett turistajelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. A rövid, jelzetlen útszakaszon a kiszalagozás egyértelmű volt, jól el lehetett igazodni rajta. 

A 8 kilométeres távolság, több, kisebb-nagyobb emelkedővel volt nehezítve. A táv első útszakaszán, az Árpád-kilátóig végig felfelé haladtunk, majd a Fenyőgyöngyéig tartó második szakaszon lejtmenet következett, onnan viszont - a Hármashatár-hegyig - egy hosszú, húzós hegymenetet kellett leküzdeni. Következett egy dimbes-dombos, egyes részein nehezen járható résztáv a Virágos-nyeregig. Végül, a befejező szakaszon ismét lefelé haladhattunk a Menedék utca 22. szám alatt kialakított célállomásig. Összességében könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt.

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. A hűvös reggel után szép, napsütéses őszi időt fogtunk ki, a hegymenetekben meg is lehetett izzadni. Az útviszonyok jók voltak, eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, több kisebb túrázó csoporttal, kiránduló családdal találkoztunk. A Fenyőgyöngye környékén az útvonalunk egy darabig együtt haladt a „Gercse15” teljesítménytúra útvonalával, ez több résztvevőt meg is zavart.

Tekintettel arra, hogy én hetente járom az erdőket-hegyeket, ezen az útszakaszon is már többször voltam, így számomra nem volt ismeretlen a táj. Az őszi erdő szépségét, és a jelentős változásokat is észre tudtam venni. A pár hete még különböző színekben pompázó erdő kezd kopottassá válni. A levelek szárazak, és erőteljesen hullnak.

Ilyen jellegű túrán először vettem részt. A távolság csak 8 kilométer volt, és a szintidő is nagyon barátian lett megállapítva, de a körítés megegyezett az igazi teljesítménytúrákéval. Általánosságban egy 8 kilométeres távot teljesítménytúrának nevezni megmosolyogtató, de a mi számunkra, az én korosztályomnak, és a kezdő túrázóknak megfelelő volt.

A célban a szervezők forró teával, és szendviccsel, zsíros kenyérrel fogadtak bennünket. A távok valamelyikét sikeresen teljesítők részvételi igazolást kaptak, és nyereménysorsoláson vehettek részt.

Számomra a túra érdekessége volt, hogy nem (vagy nem feltétlen) csapatban haladtunk. Eddig minden alkalommal valamely túracsapat tagjaként túráztam. Most viszont a lényeg az volt, hogy szintidőn belül érkezzünk meg az ellenőrző pontokhoz. Így én is többnyire magányosan gyalogoltam.   

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 12.

Molnár Béla

Csillebérc-Hűvösvölgy - 2011. november 05.

2011. november 05-én a Budai-hegységbe, Makkosmária környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc - Végvári-szikla - Makkosmária - Virág-völgy - Kis-kőfej - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Kis-Hárs-hegyi kilátó - Hűvösvölgy

Túravezető: Nagy Imre

Létszám: 31 fő

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

Kezdetben a sárga keresztet követtük, majd a piros sáv jobb oldali ágán - a Végvári-szikla (legújabb felirat szerint „Szent Mihály szikla”) mellett elhaladva - jutottunk el Makkosmáriára, ahol hosszú pihenőt tartottunk. Közben többen megnézték a kegytemplomot is (de csak kívülről, mert zárva volt). Köszöntöttük az Imréket, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. Tovább indulva hat fővel csökkent a létszámunk, ugyanis ők a templom mellett induló Makkosi úton leballagtak Budakeszire, és onnan hazafelé. A többiek (25-en) a piros, majd a sárga sávon haladva - a Vaddisznó-forrás és a Kis-kőfej érintésével - a Szépjuhásznét vettük célba. Ott további 16-an fejezték be a túrát, és szálltak fel a 22-es buszra.  A végsőkig kitartó 9 hős (köztük én is) először egy büfénél fogyasztottunk ezt-azt, majd a Hárs-hegyi (zöld) körúton indultunk el a végső túraszakasz leküzdésére. Balról csatlakozott hozzánk a Hárs-hegyről lejövő sárga sáv, ettől kezdve ezt a jelzést követtük Hűvösvölgyig. Mielőtt a sárga sávon belemelegedtünk volna, a sárga háromszögön felballagtunk a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, ahol ismét tartottunk egy rövid pihenőt, közben a kilátóra is felmásztunk. A kilátótól lejőve már tényleg a sárga sávon haladtunk Hűvösvölgyig, ahonnan mi is megkezdtük a hazafelé utat.

Végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. 

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra volt.

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. Reggel még enyhén csípős volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk ki, az előbújó napnak ereje is volt. Az útviszonyok jók voltak, eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, több kisebb túrázó csoporttal, kiránduló családdal találkoztunk.

Az utóbbi hetekben az erdők szép színt kaptak. Most viszont már a színek kezdenek kopottá válni. A levelek erőteljesen hullnak.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 05.

Molnár Béla