Vadaspark - 2011. december 28.

2011. december 28-án a Budai-hegységbe, a Budakeszi Vadasparkba szervezett évzáró túrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Korányi Kórház - Csacsi-rét - Szilfa-tisztás - Budakeszi Vadaspark - Szilfa-tisztás - Csacsi-rét - Korányi Kórház

Túravezető: Nagy Imre

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22-es busszal a Korányi Kórházig mentünk, majd egy rövid túra keretében, a sárga keresztet követve - a Csacsi-réten, és a Szilfa-tisztáson áthaladva - a Vadasparkig gyalogoltunk. A szakosztály ott tartotta évbúcsúztató szabadtéri buliját. Megjegyzem, hogy a csapat egy kisebb része a Szanatórium utcai megállóig ment a 22-essel, és onnan gyalogoltak be a megszokott tűzrakhelyünkhöz. Ez utóbbi volt a rövidebb.

Amikor mi (a hosszabb utat megtevők) a buli helyszínére értünk, már meggyújtott tűzzel vártak bennünket a rövidebb úton érkezők. A pezsgő- és borfogyasztást szalonna- és kolbászsütéssel igyekeztünk hangulatossá tenni. A táskákból előkerültek a finom sütemények, és más, otthon elkészített finomságok. Jó hangulatban búcsúztunk el az óesztendőtől, és kívántunk egymásnak túrákban gazdag újévet.

A visszaúton a csapat egyik része a 22-es busz Szanatórium utcai (a legközelebbi) megállójához indult, és onnan hazafelé, a többi résztvevő pedig, velem együtt a reggel megismert hosszabb (sárga kereszt) útvonalon, a Korányi Kórházig visszagyalogoltunk, és ott fejeztük be a napi programot. Mi is a 22-es busszal tértünk vissza a Széll Kálmán térre.

A túra a megszokotthoz képest rövid volt, én sem vállaltam a hosszabb útvonalat, és a többieknek is elég volt az ünnepek után ez a mini túra, senki sem erőltette a ráadást.

Az időjárás túrázásra, és szabadtéri piknik megtartására megfelelt, de lehetett volna jobb is. Nyirkos, párás, ködös időt fogtunk ki, eső ugyan nem esett, de egész nap ködszitálás volt. A hőmérséklet fagypont felett volt egész nap, de az egy helyben toporgáshoz azért hideg volt.   

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. december 28.

Molnár Béla

Hunyadi Mátyás út - 2011. december 12.

2011. december 05-én a Röck Vasas Természetjárók, 12-én pedig a Budapest XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság évértékelő beszámolóján vettem részt. Minkét esemény helyszíne az Újbuda Torna Klub (XI. kerület) Hunyadi Mátyás úti sporttelepén került megtartásra – ünnepélyes keretek között. A Röck Vasas vezetése a sporttelepen található vendéglőbe hívta össze tagjait, míg a Szakbizottság beszámolójára a sportklub tanácstermében került sor.

A Röck Vasas Természetjárók éves munkájáról a szakosztályvezetőnk, Nagy Imre tartott beszámolót. Röviden tájékoztatott bennünket a szakosztály pénzügyi- és létszámhelyzetéről. Szólt a teljesített túranapokról, és röviden vázolta a jövő évi terveket is.

Ezt követően, a természetjárásban végzett munkájáért három fő (köztük én is) „a Röck Vasas kiváló túrázója” elismerésben részesült. Szőnyi Ildikó, az Önkormányzat jelenlevő képviselője is tartogatott meglepetést számunkra, néhány „Újbuda, a mi városunk” feliratú bögrét osztott ki közöttünk. (Ő egyébként a túracsapatnak is tagja.) Következett a hagyományos tombola, amelyen a szerencsések különböző, kisebb-nagyobb értékű tárgyakat nyerhettek. Az ünnepség végén jött a finom, tartalmas babgulyás és rétes. Ezen felül is elfogyasztottunk mindent, ami az asztalra került. Majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott a rendezvény, és negyed nyolc tájban megkezdtük a készülődést a hazafelé útra.

A Szakbizottság beszámolóját az elnök, Méri Sándorné (Marica) tartotta, aki tájékoztatást adott az év során végzett, több szakosztályt érintő, közös megmozdulásokról, valamint a jövő évi tervekről.

Néhány szervezeti változásról is hallottunk. A Szolidaritás túracsapat másik kerületbe igazolt át. A Szakbizottság egy szép plakettel búcsúzott el tőlük.   

Ezt követően - szakosztályonként egy-két fő részére - elismerések átadására került sor. A Röck Vasas Természetjárók közül Kecskeméti László „kiváló túravezető”, Bánkiné Kovács Aranka pedig „kiváló túrázó” emlékplakettet kapott.

Végül - a hivatalos rész befejeztével - elfogyasztottuk az asztalon lévő enni, és innivalót. Majd kötetlen beszélgetéssel folytatódott az ünnepség, közben az elmúlt évek túráiról összeállított fotóalbumot nézegethettek az érdeklődők. (A képek között sok általam készített fotó is volt.) Nyolc óra tájban általános asztalbontással fejeződött be az ünnepség. Tekintettel arra, hogy ilyen körben már nem találkozunk ez évben, az elkövetkező ünnepekre minden jót kívánva köszöntünk el egymástól.

Az Önkormányzat képviseletében Gabonyi Erika és Szőnyi Ildikó vett részt a rendezvényen.

Mindkét rendezvényen sokat fotóztam. Az elkészült digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. december 12.

Molnár Béla

Burgenland - 2011. december 10.

2011. december 10-én, a Budapest XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében (a Röck Vasas Természetjárók csapatával), burgenlandi buszos kiránduláson vettem részt.

A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó, onnan indult külön járatunk a kirándulásra. Az odafelé út során egyszer (kb. Győr magasságában) tartottunk pihenőt, majd Hegyeshalomnál átléptük az országhatárt, és értünk Ausztria területére.

Első állomásunk Ruszt volt. Valamivel 10 óra után értünk ebbe a csodálatos kikötővárosba, amelyet sokan a Fertő-tó ékszerdobozának tartanak. A Fertő-tó Európa legnagyobb sóstava, melynek nyugati partján található ez a festői kisváros.

A Trianon előtti Magyarország legkisebb városa volt, 1681 óta szabad királyi város. Lakossága 2001-ben 1714 fő volt, melyből 33-an vallották magukat magyarnak. Az óváros, a Fertő-tó térségével együtt 2001. óta az UNESCO világörökség része.

Két órás szabadprogram jutott erre a különleges hangulatú, békés városka megismerésére. Rendben tartott régi (és új) házak, tisztaság mindenütt. A település nyugalma, rendezettsége magával ragadó.

A kikötő környékén nagyszámú motorcsónakot láttunk, melyből arra következtettünk, hogy nyáron kedvelt turistacélpont lehet. Nyilván e célból vannak - a város létszámához mérten nagy számban - a vendéglők és a panziók is.

Sétánk során, a régi idők hangulatát idéző főtér mellett megnéztük a Halásztemplomot, és az 1784-ben épített evangélikus templomot is.

Ruszt jelentős bortermelő vidék, a környéken hatalmas szőlő területek vannak. A házak udvarán, több helyen árulják is a termékeiket.

A település egyben a gólyák városa is - a város jelképe a gólya. Sok ház kéményén látni gólyafészket. Meglepetésünkre, néhány gólya figyelmét elkerülte az évszakok változása, és elfelejtett délre vonulni, ma is ott vannak a városban.

Rusztról kevéssel fél egy előtt indultunk kirándulásunk második állomására, Kismartonba.

Kismarton a Lajta-hegység déli lejtőjénél fekszik, közel 15000 lakosa van. A belvároshoz közel tudtunk parkolni, így minden tervezett látnivalót rövid sétával elértünk. Délután négy órára kaptunk időpontot az Eszterházy-kastély megismerésére, addig szabad program volt.

Először is a sétáló utcát vettük célba, ahol, mint ilyenkor mindenütt, az Adventi készülődés nyomait láttuk. A házak feldíszítve, az üzletek, vendéglők sokasága várja a látogatót.

A sétáló utcán találjuk a városházát is, amelynek megcsodáltuk nagyon szép utcafronti freskóit. A vallástörténeti festmények mellett a város címere is látható, és még egy napóra is elfért a külső homlokzaton.

Láttuk a Szentháromság szobrot (Pestis oszlopot), benéztünk a Katolikus-, és az Evangélikus templomba is.

Sétáltunk a kastély parkjában, amely már nyomaiban sem hasonlít egy valamikori angol-parkhoz. A nem télálló növényzetet az un. narancsházba menekítették a hideg elől. Azok, amelyek télen is kint maradhatnak, nem teszik túl vonzóvá a területet. Ha nyáron jártunk volna a parkban, feltehetően más lenne a véleményem. A park területén található tó viszont, benne a sok vadkacsával, nagyon látványos.

Ugyan nem volt túl hideg, de azért séta közben kétszer is megálltunk egy-egy puncsra és forralt borra. Én mindkét helyen a forralt borral barátkoztam; nagyon ízlett. Megjegyzem, hogy a bécsi gyakorlattal ellentétben, itt nem kellett bögrét bérelni, egyszerűbben oldották meg a kérdést, papírpohárban kaptuk az italokat. 

Négy óra előtt pár perccel mindannyian az Eszterházy-kastély főbejárata előtt voltunk, és indultunk, magyar nyelvű vezetéssel, a kastélylátogatásra. Nem az egész kastélyt jártuk be, az általunk befizetett 6,5 euró, egy kisebb rész megismerésére jogosított bennünket. Amit láttunk, az csodálatos volt.

Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy Kismartonban minden a kastély körül forog. A város jelképe és legfontosabb kulturális intézménye. Jelentősége egész Burgenlandra kisugárzik. Zenetörténeti jelentőségét Joseph Haydn itteni működésének köszönheti. A kiváló zeneszerző 40 éven keresztül állt a család szolgálatában, és számos művét éppen itt komponálta. A Haydn-terem a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú koncerttermének számít. 

A kastély a XIV. században épült, eredetileg gótikus vár volt, amelyet az Esterházy fejedelmek alakíttattak át jelenlegi formájára. Az Eszterházyak a korabeli Magyarország vezető főrendjei közé tartoztak. Befolyásukkal a kismartoni kastélyt az udvari élet egyik központjává tették.

A kastélyban jelenleg egy állandó-, és több időszakos kiállítás is látogatható, mindegyik a zeneszerző, és az Eszterházyak életét, munkásságát mutatja be.

A kastélylátogatás befejeztével rögtön mentünk a buszhoz, és indultunk hazafelé. Akárcsak reggel, most is zavartalan volt az utunk. Egy pihenőt tartottunk (kb. Tatabánya magasságában), és már fél kilencre a Budai parkszínpadhoz is értünk. Egyik utitársunkért, Éváért, jött a férje személygépkocsival, amibe békásiak, és óbudaiak mindannyian befértünk. Ennek köszönhetően már kilenc előtt haza is értem.

Az időjárás lehetett volna kedvezőbb is, az esőt ugyan megúsztuk, de egész nap barátságtalan, felhős időnk volt. Napot mutatóban sem láttunk.

A kiránduláson készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

A fenti anyag összeállításához a látogatáson szerzett tapasztalatokon, és az idegenvezetőtől hallottakon kívül az Internetről is szereztem információkat.

Budapest, 2011. december 10.

Molnár Béla

Mikulás túra - 2011. december 03.

2011. december 03-án a Budai-hegységbe, a Pálvölgyi-barlang környékére szervezett Mikulás túrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Pálvölgyi-barlang - Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Görgényi út - Libanoni cédrus - Hűvösvölgyi út

Túravezető: Nagy Imre

Kolosy téren volt a találkozó, onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Pálvölgyi-barlanghoz, ahol a napi program kezdődött.

Az Újbuda Torna Club Szabadidő és Sportszakosztálya, valamint a XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság az elmúlt évekhez hasonlóan, idén is a Pálvölgyi-barlang előtti kőfejtőben rendezte meg a kerületben lakó gyerekek Mikulás napi ünnepségét.

A Röck Vasas Természetjárók csapata ugyancsak, mint az elmúlt években mindig, most is közreműködött a rendezvény lebonyolításában. Ennek érdekében a túracsapatból néhányan már korán reggel a barlangnál voltak. Mi, akik „csak” az ünnepségen vettünk részt, 10:00 órára érkeztünk a barlanghoz - mikor már jött a Mikulás. Természetesen a szalonnasütés hangulatát mi is élveztük, a szomjunkat pedig meleg teával oltottuk, és még mással is. A kellékeket (a más kivételével) a Természetbarát Szakbizottság biztosította. A buli közben kiosztásra került a 10-ei, ausztriai buszos kirándulás írásos anyaga is. A rendezvénynek, amely alatt többen a barlangot is megnézték, délben lett vége, ekkor kezdődött a program második szakasza. Voltak, akik rendezőként továbbra is a barlangnál maradt, néhányan pedig elindultak hazafelé, a többség azonban a túrát választotta. Felsétáltunk a Fenyőgyöngyéhez, ahonnan a nyugat felé induló kék sávot követve, az Árpád-kilátóig jutottunk. Ott rövid pihenőt tartottunk, gyönyörködtünk volna a szép kilátásban, de akkora köd volt, hogy semmit sem láttunk. Folytatva a túrát, a zöld körút baloldali ága a Görgényi útig vezetett bennünket. Ott ismét csökkent a létszámunk, ugyanis néhányan a 11-es busz végállomása felé vették az irányt, és megkezdték a hazafelé utat. Kilencen viszont tovább haladtunk a zöld körúton, majd a piros körút baloldali ágán a Kondor útig, azon rövid gyaloglás után a libanoni cédrusig. Ez a védett fa a II. ker. Kondor u. 5. szám alatti telken található. A terület egykor Fedák Sári (ma már nem létező) villájának parkjához tartozott. Mikor a cédrushoz értünk el kezdett esni az eső, így, többségi döntés alapján, a túra mielőbbi befejezését határoztuk el. A legrövidebb úton, a Kondor úton végig sétálva, megkerestük a 61-es villamos megállóját, és mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A hosszabb utat vállalók által megtett távolság kb. 4-5 kilométer volt, néhány kisebb, nem jelentős emelkedővel nehezítve. A távolság, és a szintkülönbség alapján könnyű túra volt.

Az időjárás nagyon barátságtalan volt hozzánk. Már a reggeli induláskor is minden ködbe volt, ehhez jött még a délutáni eső.

A barlangtól a Fenyőgyöngyéig, valamint a libanoni cédrustól az Ördög-árokig tartó rövid szakaszok kivételével végig jelzett úton haladtunk. A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak.

A túra teljes útvonalán nagy volt a csend, túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. december 03.

Molnár Béla