2006. december 28-án a Budai-hegységbe, a Budakeszi Vadasparkba szervezett évbúcsúztató ünnepségen (túrán) vettem részt.
Az ünnepség helye: Budakeszi Vadaspark
A túra útvonala: Korányi szanatórium - Budakeszi Vadaspark - Szépjuhászné – Hűvösvölgy
A program vezetője: Nagy Imre
A Moszkva téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több túracsapat is gyülekezett.
A 22-es busszal mentünk a Korányi szanatóriumig, onnan pedig begyalogoltunk az évbúcsúztató ünnepségünk helyszínére, a Budakeszi Vadasparkba. Tekintettel arra, hogy szalonnasütés volt tervezve, útközben száraz fát gyűjtöttünk a tűzrakáshoz. A Vadasparkban több tűzrakó helyet is kialakítottak, ezek közül kiválasztottunk egyet, és ott letáboroztunk. A helyszínválasztásunk nagyon jól sikerült. A hátizsákokból előkerült minden, ami egy szabadtéri turista-bulihoz kell. A tűzgyújtással egy időben körbe járt az aperitif, az étvágygerjesztő tüzes víz is. Majd a fellángoló tűzön készült a gombás rántotta, sült a szalonna, kolbász stb., közben megköszöntöttük azon sporttársainkat, akik ekkortájt ünneplik születés- illetve névnapjukat. Annyi étel-ital volt, hogy kifogott rajtunk (persze inkább maradjon, minthogy ne legyen elég). A pezsgő durranások, boros üvegek nyitogatása megtették a hatást, a hangulat már-már nótába ment át. Ezt persze az is gerjesztette, hogy zenészünk is volt, egy pozanos személyében. Az időjárásra sem lehetett panaszunk; ugyan nagyon hideg volt, de csapadékmentesen megúsztuk. A fákon a zúzmara még délben is megmaradt, így nem csoda, hogy időnként jólesett a tűz mellett melegedni. Ha folyadék maradt a pohárban, az bizony megfagyott. Tekintettel arra, hogy örökké semmi sem tart, egyszer ennek a bulinak is vége lett, összecsomagoltunk, és elindultunk az ismert útvonalon visszafelé.
A többség a szanatóriumnál buszra szállt, és úgy jött vissza Budapestre. Néhányan viszont beiktattunk egy mini túrát, - a piros kör, Szépjuhászné, zöld kör, sárga sáv útvonalon - elgyalogoltunk Hűvösvölgyig. Onnan az 56-os villamossal tértünk vissza a Moszkva térre.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. december 28.
Molnár Béla
2006. december 28.
2006. december 16.
Árpád-kilátó - 2006. december 16.
2006. december 16-án a Budai-hegységbe, az Árpád-kilátó környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Oroszlán-szikla - Határ-nyereg - Ismeretlen magyar katona sírja – Hűvösvölgy
Túravezető: Nagy Imre
Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig.
A kék jelzésen - mint-ahogy túránk teljes hosszában ez a jelzés vezetett bennünket - haladtunk az Árpád-kilátó felé, ahol egy rövid pihenőt tartottunk. Itt került kiosztásra a következő túra kiírásának írásos anyaga is. Egy kevés erősítő-frissítő magunkhoz vétele után tovább indultunk - az Oroszlán szikla mellett elhaladva - a Határ-nyereg felé, majd sorban megtekintettük az Ismeretlen magyar katona sírját, és a Vadaskerti (Mátyás király) emlékművet is. Továbbhaladva, a vitorlázó repülőtér melletti, „régi határkövekkel” találkoztunk, majd azokat is elhagyva - egy éles bal kanyar után - túránk befejező szakasza következett, rátértünk a közvetlen Hűvösvölgybe vezető útra. Végső állomásunkra megérkezve, egy büfénél még tartottunk egy kis pihenőt, ahol ki ezt-ki azt fogyasztott, és - tekintettel arra, hogy karácsonyig már nem találkozunk - kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva köszöntünk el egymástól. Ezt követően az 56-os villamossal visszaindultunk Budapestre.
Ugyan nem tartozik közvetlen a túrához, de szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az Árpád-kilátóban egy hajléktalant találtunk, aki ott ágyazott meg magának. Pedig, mint fentebb írtam, az idő igencsak hideg volt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. december 16.
Molnár Béla
A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Oroszlán-szikla - Határ-nyereg - Ismeretlen magyar katona sírja – Hűvösvölgy
Túravezető: Nagy Imre
Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig.
A kék jelzésen - mint-ahogy túránk teljes hosszában ez a jelzés vezetett bennünket - haladtunk az Árpád-kilátó felé, ahol egy rövid pihenőt tartottunk. Itt került kiosztásra a következő túra kiírásának írásos anyaga is. Egy kevés erősítő-frissítő magunkhoz vétele után tovább indultunk - az Oroszlán szikla mellett elhaladva - a Határ-nyereg felé, majd sorban megtekintettük az Ismeretlen magyar katona sírját, és a Vadaskerti (Mátyás király) emlékművet is. Továbbhaladva, a vitorlázó repülőtér melletti, „régi határkövekkel” találkoztunk, majd azokat is elhagyva - egy éles bal kanyar után - túránk befejező szakasza következett, rátértünk a közvetlen Hűvösvölgybe vezető útra. Végső állomásunkra megérkezve, egy büfénél még tartottunk egy kis pihenőt, ahol ki ezt-ki azt fogyasztott, és - tekintettel arra, hogy karácsonyig már nem találkozunk - kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva köszöntünk el egymástól. Ezt követően az 56-os villamossal visszaindultunk Budapestre.
Ugyan nem tartozik közvetlen a túrához, de szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az Árpád-kilátóban egy hajléktalant találtunk, aki ott ágyazott meg magának. Pedig, mint fentebb írtam, az idő igencsak hideg volt.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. december 16.
Molnár Béla
2006. december 2.
Nagykovácsi (Mikulás) - 2006. december 02.
2006. december 02-án a Budai-hegységbe, Nagykovácsi környékére szervezett gyalogtúrán, és Mikulás napi ünnepségen vettem részt.
A rendezvény (túra) útvonala: Nagykovácsi (Csillagszem vendéglő) - Turistaház romok - Hosszú-árok - Antónia-árok – Nagykovácsi
A rendezvény (túra) vezetője: Nagy Imre
Találkozás a Moszkva téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan az 56-os villamossal, majd a 63-as busszal jutottunk el Nagykovácsira, a Csillagszem vendéglőbe. Itt került megrendezésre, a XI. kerületben lakó gyerekek részére - a kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében - a 2006. évi Mikulás napi ünnepség.
Találkoztunk a Mikulással, lehetett enni-inni; a menü zsíros kenyér és tea volt.
A Röck Vasas SE Természetjáró Szakosztály tagjait, a vezetőség egy-egy mikulással lepte meg.
Ezt követően indult a szakosztály jelenlevő tagjainak egy része a tényleges túrára (a másik része rendezőként az ünnepség helyszínén maradt). Túránkat Nagykovácsi belterületén, a piros jelzésen kezdtük. A településről kiérve, erős emelkedőn felkapaszkodva - a környék legmagasabb hegycsúcsa, a Nagyszénás oldalában elhaladva - jutottunk el a volt menedékház (turistaház) romjainál emelt emlékfalig, ahol pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk. Az emlékfaltól - az erőgyűjtés után - ugyancsak a piros jelzésen indultunk tovább. A Hosszú-árkon végig haladva értük el a sárga jelzést, amely utunk befejező szakaszán vezetett bennünket. Túránknak ez a középső része (a Hosszú-árok) volt a legkönnyebb, gyakorlatilag az emlékfaltól végig völgymenetben haladtunk. Ezt követően egy kicsit nehezebb rész következett, ugyanis a sárga jelzés mentén, az Antónia árkon haladtunk, amely végig húzós, emelkedő volt. Ezt teljesítve már vissza is értünk Nagykovácsira, majd a reggel megismert busszal, és villamossal pedig Budapestre.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. december 02.
Molnár Béla
A rendezvény (túra) útvonala: Nagykovácsi (Csillagszem vendéglő) - Turistaház romok - Hosszú-árok - Antónia-árok – Nagykovácsi
A rendezvény (túra) vezetője: Nagy Imre
Találkozás a Moszkva téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan az 56-os villamossal, majd a 63-as busszal jutottunk el Nagykovácsira, a Csillagszem vendéglőbe. Itt került megrendezésre, a XI. kerületben lakó gyerekek részére - a kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében - a 2006. évi Mikulás napi ünnepség.
Találkoztunk a Mikulással, lehetett enni-inni; a menü zsíros kenyér és tea volt.
A Röck Vasas SE Természetjáró Szakosztály tagjait, a vezetőség egy-egy mikulással lepte meg.
Ezt követően indult a szakosztály jelenlevő tagjainak egy része a tényleges túrára (a másik része rendezőként az ünnepség helyszínén maradt). Túránkat Nagykovácsi belterületén, a piros jelzésen kezdtük. A településről kiérve, erős emelkedőn felkapaszkodva - a környék legmagasabb hegycsúcsa, a Nagyszénás oldalában elhaladva - jutottunk el a volt menedékház (turistaház) romjainál emelt emlékfalig, ahol pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk. Az emlékfaltól - az erőgyűjtés után - ugyancsak a piros jelzésen indultunk tovább. A Hosszú-árkon végig haladva értük el a sárga jelzést, amely utunk befejező szakaszán vezetett bennünket. Túránknak ez a középső része (a Hosszú-árok) volt a legkönnyebb, gyakorlatilag az emlékfaltól végig völgymenetben haladtunk. Ezt követően egy kicsit nehezebb rész következett, ugyanis a sárga jelzés mentén, az Antónia árkon haladtunk, amely végig húzós, emelkedő volt. Ezt teljesítve már vissza is értünk Nagykovácsira, majd a reggel megismert busszal, és villamossal pedig Budapestre.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. december 02.
Molnár Béla
2006. november 25.
Nagykarácsony - 2006. november 25.
2006. november 25-én Dél-Dunántúli autós túrán vettem részt.
A túra (kirándulás) útvonala: Budapest - Nagykarácsony - Ozora – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A kirándulást a Röck Vasas SE Természetjáró Szakosztály tagjainak személygépkocsijaival bonyolítottuk le. Találkozás a XI. kerületben, a Budai Parkszínpad előtti parkolóban volt. A 6-os, és 61-es úton, Előszálláson keresztül értük el „Mikulás Falvát”, azaz Nagykarácsony-t. Egy családi házban alakították ki a Mikulás Házát, amelynek berendezése egyszerű, szerintem túlságosan is az, viszont a gyerekeknek nagy élmény, hogy élőben találkozhatnak a mikulással. A Mikulás Házától kb. 200 méterre található egy (tornateremben berendezett) játszóház, ahol a gyerekek „hasznosan” eltölthetnek még egy kis időt. A Mikulás napi képeslapok különleges feladásával kapcsolatban nem volt szerencsénk, mert ott-tartózkodásunk idején – november 25-én, szombaton – a Posta zárva volt (a következő napon, vasárnap már kinyitott). A Mikulás Házába 800,-Ft/fő volt a belépődíj. Emlékül minden látogató kapott egy szerény „mikulás csomagot”.
Nagykarácsonyból a kirándulásunk következő állomására, Ozorára indultunk. Itt megtekintettük a várat, ami ma már csak egy kastély, mert a várfal gyakorlatilag nem létezik, csak a maradványait látni. Rövid szóbeli tájékoztatóval, és egy kb. 10 perces filmmel mutatták be a vár (kastély), és a település történetét, valamint a jövőre vonatkozó kapcsolatos terveket. A kastélyban jelenleg egyetlen megtekintésre ajánlott program található, az Illyés Gyula életművét bemutató, állandó kiállítás. A hatalmas épület többi része kihasználatlan, lényegében üres. A kastély hasznosítására a fantázia ugyan működik - a tájékoztatóból is ez derült ki - de a homályos elképzeléseken nem tudtak továbblépni. Valójában nem találják meg azokat a programokat, amelyekkel látogatókat lehetne odacsalogatni. Ottjártunk idején nem kellett fizetni a belépésért, de egyébként van belépődíj.
A fotózás és videózás mindkét helyen szabad, és ingyenes volt.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. november 25.
Molnár Béla
A túra (kirándulás) útvonala: Budapest - Nagykarácsony - Ozora – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A kirándulást a Röck Vasas SE Természetjáró Szakosztály tagjainak személygépkocsijaival bonyolítottuk le. Találkozás a XI. kerületben, a Budai Parkszínpad előtti parkolóban volt. A 6-os, és 61-es úton, Előszálláson keresztül értük el „Mikulás Falvát”, azaz Nagykarácsony-t. Egy családi házban alakították ki a Mikulás Házát, amelynek berendezése egyszerű, szerintem túlságosan is az, viszont a gyerekeknek nagy élmény, hogy élőben találkozhatnak a mikulással. A Mikulás Házától kb. 200 méterre található egy (tornateremben berendezett) játszóház, ahol a gyerekek „hasznosan” eltölthetnek még egy kis időt. A Mikulás napi képeslapok különleges feladásával kapcsolatban nem volt szerencsénk, mert ott-tartózkodásunk idején – november 25-én, szombaton – a Posta zárva volt (a következő napon, vasárnap már kinyitott). A Mikulás Házába 800,-Ft/fő volt a belépődíj. Emlékül minden látogató kapott egy szerény „mikulás csomagot”.
Nagykarácsonyból a kirándulásunk következő állomására, Ozorára indultunk. Itt megtekintettük a várat, ami ma már csak egy kastély, mert a várfal gyakorlatilag nem létezik, csak a maradványait látni. Rövid szóbeli tájékoztatóval, és egy kb. 10 perces filmmel mutatták be a vár (kastély), és a település történetét, valamint a jövőre vonatkozó kapcsolatos terveket. A kastélyban jelenleg egyetlen megtekintésre ajánlott program található, az Illyés Gyula életművét bemutató, állandó kiállítás. A hatalmas épület többi része kihasználatlan, lényegében üres. A kastély hasznosítására a fantázia ugyan működik - a tájékoztatóból is ez derült ki - de a homályos elképzeléseken nem tudtak továbblépni. Valójában nem találják meg azokat a programokat, amelyekkel látogatókat lehetne odacsalogatni. Ottjártunk idején nem kellett fizetni a belépésért, de egyébként van belépődíj.
A fotózás és videózás mindkét helyen szabad, és ingyenes volt.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. november 25.
Molnár Béla
2006. november 11.
János-hegy - 2006. november 11.
2006. november 11-én a Budai-hegységbe, János-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi kilátó - Kis kőfej - Vaddisznó-forrás - Virág-völgy - Makkosmária – Budakeszi
Túravezető: Nagy Imre
A Moszkva téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül több turistacsoport is gyülekezett. Onnan a 21-es busszal jutottunk el a Normafáig, ahol a túra kezdődött. Feltehetően a nagyon kellemes, szabadba csalogató idő is közrejátszott abban, hogy - főleg túránk kezdeti szakaszán - sok kocogóval, és futóval találkoztunk, sőt, láttunk szabadtéri tornabemutatót is.
Először a János-hegyen, a Libegő végállomásánál tartottunk pihenőt, ahol - megalapozva a további utunkat - erősítőt és frissítőt vettünk magunkhoz. Felmentünk az Erzsébet kilátóhoz, melynek tetejéről, a környező hegyek, és Budapest csodás panorámája tárult elénk. A kilátót és közvetlen környezetét szépen felújították.
A kilátót elhagyva, tovább folytattuk utunkat a Kis kőfej – Vaddisznó-forrás – Virágvölgy felé. Ez utóbbinál tartottunk rövid pihenőt, az erősítő és frissítő itt sem maradt el. Eközben a jelzések sokaságába kissé belebonyolódtunk, de végül rátaláltunk - a sok közül - az egyik helyes útra. Tovább haladva, hamarosan elértük Makkosmáriát, a keresztény búcsújáróhelyet, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Itt volt az ebéd, hátizsákból, szalonnasütéssel, ki így-ki úgy. Megköszöntöttük azokat, akik ekkor-tájban ünneplik születés- illetve névnapjukat. Néhányan, akik még nem látták, a templomot is megtekintették.
Ezt követően - a kellő mennyiségű étellel-itallal feltöltődve - túránk befejező szakaszaként Budakeszire indultunk, ahonnan a 22-es busszal megkezdtük hazafelé utunkat.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. november 11.
Molnár Béla
A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi kilátó - Kis kőfej - Vaddisznó-forrás - Virág-völgy - Makkosmária – Budakeszi
Túravezető: Nagy Imre
A Moszkva téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül több turistacsoport is gyülekezett. Onnan a 21-es busszal jutottunk el a Normafáig, ahol a túra kezdődött. Feltehetően a nagyon kellemes, szabadba csalogató idő is közrejátszott abban, hogy - főleg túránk kezdeti szakaszán - sok kocogóval, és futóval találkoztunk, sőt, láttunk szabadtéri tornabemutatót is.
Először a János-hegyen, a Libegő végállomásánál tartottunk pihenőt, ahol - megalapozva a további utunkat - erősítőt és frissítőt vettünk magunkhoz. Felmentünk az Erzsébet kilátóhoz, melynek tetejéről, a környező hegyek, és Budapest csodás panorámája tárult elénk. A kilátót és közvetlen környezetét szépen felújították.
A kilátót elhagyva, tovább folytattuk utunkat a Kis kőfej – Vaddisznó-forrás – Virágvölgy felé. Ez utóbbinál tartottunk rövid pihenőt, az erősítő és frissítő itt sem maradt el. Eközben a jelzések sokaságába kissé belebonyolódtunk, de végül rátaláltunk - a sok közül - az egyik helyes útra. Tovább haladva, hamarosan elértük Makkosmáriát, a keresztény búcsújáróhelyet, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Itt volt az ebéd, hátizsákból, szalonnasütéssel, ki így-ki úgy. Megköszöntöttük azokat, akik ekkor-tájban ünneplik születés- illetve névnapjukat. Néhányan, akik még nem látták, a templomot is megtekintették.
Ezt követően - a kellő mennyiségű étellel-itallal feltöltődve - túránk befejező szakaszaként Budakeszire indultunk, ahonnan a 22-es busszal megkezdtük hazafelé utunkat.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. november 11.
Molnár Béla
2006. október 28.
Nagykovácsi - 2006. október 28.
2006. október 28-án a Budai-hegységbe, Fekete-hegyek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Pátyi elágazás - Fekete-hegyek - Telki-hegy - Anna Vadászház - Széltörés-erdő - Nagykovácsi
Túravezető: Nagy Imre
A Volán Széna téri autóbusz állomásán volt a találkozó, innen mentünk busszal a Pátyi elágazásig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Az első pihenőnk - a Fekete-hegyek oldalában - egy „vadetetőnél” volt, ahol reggeliztünk, valamint erősítővel, és frissítővel készültünk fel a túra további részére.
Utunk folytatásaként a Sóderbánya mellett (alatt) elhaladva, a Telki-hegyen át jutottunk el az Anna Vadászházig. Itt volt az ebéd, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Erősítőt, frissítőt vettünk magunkhoz, köszöntöttük a születés- és névnaposokat. Közben megtekintettük Csergezán Pál festőművész (a természet festőjének) síremlékét
Kellő mennyiségű étel-ital elfogyasztása után a Széltörés erdőn keresztül elindultunk utunk befejező állomása, Nagykovácsi felé. Itt a Csillagszem kisvendéglőben egy kicsit még pihentünk, egy-egy sört, üdítőt elfogyasztottunk, majd a 63-as busszal visszaindultunk Budapestre.
Ez a túra az eredeti tervek szerint, gombaszedő túra lett volna. Azonban, feltehetően az eső hiánya miatt, egyetlen szem gombát sem találtunk, pedig kerestünk. Így maradt a jó levegő, és a túra öröme.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 28.
Molnár Béla
A túra teljesített útvonala: Pátyi elágazás - Fekete-hegyek - Telki-hegy - Anna Vadászház - Széltörés-erdő - Nagykovácsi
Túravezető: Nagy Imre
A Volán Széna téri autóbusz állomásán volt a találkozó, innen mentünk busszal a Pátyi elágazásig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Az első pihenőnk - a Fekete-hegyek oldalában - egy „vadetetőnél” volt, ahol reggeliztünk, valamint erősítővel, és frissítővel készültünk fel a túra további részére.
Utunk folytatásaként a Sóderbánya mellett (alatt) elhaladva, a Telki-hegyen át jutottunk el az Anna Vadászházig. Itt volt az ebéd, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Erősítőt, frissítőt vettünk magunkhoz, köszöntöttük a születés- és névnaposokat. Közben megtekintettük Csergezán Pál festőművész (a természet festőjének) síremlékét
Kellő mennyiségű étel-ital elfogyasztása után a Széltörés erdőn keresztül elindultunk utunk befejező állomása, Nagykovácsi felé. Itt a Csillagszem kisvendéglőben egy kicsit még pihentünk, egy-egy sört, üdítőt elfogyasztottunk, majd a 63-as busszal visszaindultunk Budapestre.
Ez a túra az eredeti tervek szerint, gombaszedő túra lett volna. Azonban, feltehetően az eső hiánya miatt, egyetlen szem gombát sem találtunk, pedig kerestünk. Így maradt a jó levegő, és a túra öröme.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 28.
Molnár Béla
2006. október 14.
Felvidék - 2006. október 14.
2006. október 14-én felvidéki buszos kiránduláson vettem részt.
A kirándulás teljesített útvonala: Budapest – Domica (Aggtelek túloldala) - Gombaszög - Krasznahorka – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó. Kényelmes busz várt bennünket a felvidéki kirándulásra. Mátraterenyén álltunk meg először pihenőre, egy vendéglő előtt. Frissítő, erősítő magunkhoz vétele után, egyfolytában tettük meg a további utat - mely egy gyors határátkelést is tartalmazott - a kirándulásunk első helyszínére, Domicára, az Aggteleki Cseppkőbarlangnak a határ túloldalán lévő részére.
A barlangot hozzáértő, magyar nyelvű idegenvezetéssel tekintettük meg. A fotózásért, és a videózásért külön fizetni kellett. A barlang bejáratánál lehetőség volt különböző ajándéktárgyak vásárlására is.
Domicától elköszönve, túránk következő helyszínére, Gombaszögre mentünk. Itt is cseppkőbarlangot tekintettünk meg, mely a véleményem szerint szebb, mint a domicai. A barlang múltjának és jelenének megismeréséhez szintén magyar nyelvű, és hozzáértő, kulturált idegenvezetés segített. Kisebb ajándéktárgyak vásárlására itt is volt lehetőség, és a fotózásért, videózásért ugyancsak fizetni kellett. Mindkét barlangot szépen helyreállították, látszik, hogy folyamatosan gondozzák.
Gombaszögről, utunk harmadik állomására, Krasznahorkára indultunk, a vár (kastély) megtekintésére. A fotózásért, videózásért itt is fizetni kellett. Tekintettel arra, hogy az időből nagyon kifutottunk, kértük az idegenvezetőt (mely szintén magyar nyelvű volt), hogy pörgesse fel a tájékoztatást. Ő ezt megtette, és ennek köszönhetően „már négy óra előtt” megérkeztünk a falu „Zelezného Grófa” (Vas-gróf) nevű vendéglőjébe, ahol a tartalmas túra zárásaként egy jót ettünk-ittunk, valójában ekkor ebédeltünk.
A finom ebéddel, és egy kis sörrel, borral, üdítővel felfrissülve (habár egy kicsit fáradtan) elindultunk Budapest felé, ahova este nyolc után érkeztünk meg. Utunk során végig napsütéses, szép, őszi időnk volt.
A sok pozitív élmény mellett, egy másfajta észrevétel: A várkastély-, illetve a lakóinak-, tulajdonosainak élete, története minden szállal Magyarországhoz kötődött. Ezért meglepő volt számomra, hogy, az egyébként nagyon részletes és hozzáértő ismertetőben az ország neve egyszer sem hangzott el. Ugyanez mondható el mindkét barlangban kapott tájékoztatóval kapcsolatban is. Rémálmaimban látok egy amerikai turistacsoportot, akik ugyanilyen ismertetők után meg lesznek győződve, hogy amerre jártak, az mind ősi szlovák terület, az pedig, amit láttak, hallottak - minden mást kizárva - a szlovák kultúrához tartozik.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 14.
Molnár Béla
A kirándulás teljesített útvonala: Budapest – Domica (Aggtelek túloldala) - Gombaszög - Krasznahorka – Budapest
A kirándulás vezetője: Nagy Imre
A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó. Kényelmes busz várt bennünket a felvidéki kirándulásra. Mátraterenyén álltunk meg először pihenőre, egy vendéglő előtt. Frissítő, erősítő magunkhoz vétele után, egyfolytában tettük meg a további utat - mely egy gyors határátkelést is tartalmazott - a kirándulásunk első helyszínére, Domicára, az Aggteleki Cseppkőbarlangnak a határ túloldalán lévő részére.
A barlangot hozzáértő, magyar nyelvű idegenvezetéssel tekintettük meg. A fotózásért, és a videózásért külön fizetni kellett. A barlang bejáratánál lehetőség volt különböző ajándéktárgyak vásárlására is.
Domicától elköszönve, túránk következő helyszínére, Gombaszögre mentünk. Itt is cseppkőbarlangot tekintettünk meg, mely a véleményem szerint szebb, mint a domicai. A barlang múltjának és jelenének megismeréséhez szintén magyar nyelvű, és hozzáértő, kulturált idegenvezetés segített. Kisebb ajándéktárgyak vásárlására itt is volt lehetőség, és a fotózásért, videózásért ugyancsak fizetni kellett. Mindkét barlangot szépen helyreállították, látszik, hogy folyamatosan gondozzák.
Gombaszögről, utunk harmadik állomására, Krasznahorkára indultunk, a vár (kastély) megtekintésére. A fotózásért, videózásért itt is fizetni kellett. Tekintettel arra, hogy az időből nagyon kifutottunk, kértük az idegenvezetőt (mely szintén magyar nyelvű volt), hogy pörgesse fel a tájékoztatást. Ő ezt megtette, és ennek köszönhetően „már négy óra előtt” megérkeztünk a falu „Zelezného Grófa” (Vas-gróf) nevű vendéglőjébe, ahol a tartalmas túra zárásaként egy jót ettünk-ittunk, valójában ekkor ebédeltünk.
A finom ebéddel, és egy kis sörrel, borral, üdítővel felfrissülve (habár egy kicsit fáradtan) elindultunk Budapest felé, ahova este nyolc után érkeztünk meg. Utunk során végig napsütéses, szép, őszi időnk volt.
A sok pozitív élmény mellett, egy másfajta észrevétel: A várkastély-, illetve a lakóinak-, tulajdonosainak élete, története minden szállal Magyarországhoz kötődött. Ezért meglepő volt számomra, hogy, az egyébként nagyon részletes és hozzáértő ismertetőben az ország neve egyszer sem hangzott el. Ugyanez mondható el mindkét barlangban kapott tájékoztatóval kapcsolatban is. Rémálmaimban látok egy amerikai turistacsoportot, akik ugyanilyen ismertetők után meg lesznek győződve, hogy amerre jártak, az mind ősi szlovák terület, az pedig, amit láttak, hallottak - minden mást kizárva - a szlovák kultúrához tartozik.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. október 14.
Molnár Béla
2006. szeptember 13.
Kétbükkfa-nyereg - 2006. szeptember 23.
2006. szeptember 23-án a Pilis-hegységbe, Dobogókő környékére szervezett túrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Kétbükkfa-nyereg - Dobogókő - Zsivány-sziklák - Mária-pad - Hármasforrás-völgy – Pilisszentkereszt
Túravezető: Nagy Imre
Találkozás az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő busz-pályaudvaron volt.
A csoport egyik része Dobogókőig ment a busszal, és ott várta be a többieket, akik leszálltak Kétbükkfa-nyeregnél, és gyalog (erős tempóban) tették meg a Dobogókőig vezető utat. Innentől, egy kis erősítő-frissítő magunkhoz vétele után, együtt haladt a túra összes résztvevője. Útközben - elvégre Dobogókőn járunk - a Föld szíve-csakrájánál energiával feltöltődtünk (mi legalábbis bíztunk benne), és úgy indultunk tovább.
A Zsivány-sziklák mellett elhaladva jutottunk el Mária padig, ahol pihenőt tartottunk. Ott ebédeltünk, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Továbbá itt emlékeztünk meg volt túratársunkról, az egy éve elhunyt Szüllő Lászlóról, túránk névadójáról, aki az elmúlt év szeptemberében ezen az útvonalon volt velünk utoljára gyalogtúrán. Ebből az alkalomból – volt túratársunk emlékére – a szakosztályvezetéstől mindenki emléklapot kapott.
Mária padtól továbbindulva, a Hármasforrás-völgyön át jutottunk el Pilisszentkeresztig, ahol a „Felső kocsmában” zártuk a túrát. Rövid pihenő, és egy-egy sör, üdítő elfogyasztása után, Volán busszal visszaindultunk Budapestre.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. szeptember 23.
Molnár Béla
A túra teljesített útvonala: Kétbükkfa-nyereg - Dobogókő - Zsivány-sziklák - Mária-pad - Hármasforrás-völgy – Pilisszentkereszt
Túravezető: Nagy Imre
Találkozás az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő busz-pályaudvaron volt.
A csoport egyik része Dobogókőig ment a busszal, és ott várta be a többieket, akik leszálltak Kétbükkfa-nyeregnél, és gyalog (erős tempóban) tették meg a Dobogókőig vezető utat. Innentől, egy kis erősítő-frissítő magunkhoz vétele után, együtt haladt a túra összes résztvevője. Útközben - elvégre Dobogókőn járunk - a Föld szíve-csakrájánál energiával feltöltődtünk (mi legalábbis bíztunk benne), és úgy indultunk tovább.
A Zsivány-sziklák mellett elhaladva jutottunk el Mária padig, ahol pihenőt tartottunk. Ott ebédeltünk, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Továbbá itt emlékeztünk meg volt túratársunkról, az egy éve elhunyt Szüllő Lászlóról, túránk névadójáról, aki az elmúlt év szeptemberében ezen az útvonalon volt velünk utoljára gyalogtúrán. Ebből az alkalomból – volt túratársunk emlékére – a szakosztályvezetéstől mindenki emléklapot kapott.
Mária padtól továbbindulva, a Hármasforrás-völgyön át jutottunk el Pilisszentkeresztig, ahol a „Felső kocsmában” zártuk a túrát. Rövid pihenő, és egy-egy sör, üdítő elfogyasztása után, Volán busszal visszaindultunk Budapestre.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2006. szeptember 23.
Molnár Béla
2006. június 17.
Sopron - Nagycenk - 2006. június 17.
2006. június 17-én, a Belügyi Nyugdíjasok Budapesti Egyesülete Tűzoltó Tagozatának tagjaival, Nyugat-Magyarországi buszos kiránduláson vettem részt.
A kirándulás útvonala: Budapest – Sopron – Nagycenk – Budapest
A kirándulás vezetője: Haas Zsuzsanna, Duray Ferenc
A Corvin áruház parkolójában volt a találkozó, onnan indultunk egy kényelmes busszal a Nyugat-Magyarországi kirándulásra.
Sopron volt a program első állomása, a tűzoltóságnál parkoltuk le a buszt, onnan portyáztunk ki a város, valamint a Bányászati Múzeum megtekintésére, továbbá az ebéd is Sopronban volt.
A városban való tájékozódáshoz segítséget kaptunk a helyi tűzoltóságtól, egy kolléga az ott tartózkodásunk alatt végig velünk volt.
A következő állomás Nagycenk volt, ahol megtekintettük a Széchenyi Kastélyt, valamint a Szabadtéri Kisvasút Kiállítást. Tekintettel arra, hogy időhiány miatt a borpince látogatás kimaradt, Sopronban vettünk néhány liter bort, amit itt fogyasztottunk el.
Ezt követően indultunk haza, és a késő esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre.
Szép, napsütéses nyári időnk volt, kirándulásra, városnézésre, és egyéb szabadtéri programokra kiválóan megfelelt.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2007. augusztus 05.
Molnár Béla
A kirándulás útvonala: Budapest – Sopron – Nagycenk – Budapest
A kirándulás vezetője: Haas Zsuzsanna, Duray Ferenc
A Corvin áruház parkolójában volt a találkozó, onnan indultunk egy kényelmes busszal a Nyugat-Magyarországi kirándulásra.
Sopron volt a program első állomása, a tűzoltóságnál parkoltuk le a buszt, onnan portyáztunk ki a város, valamint a Bányászati Múzeum megtekintésére, továbbá az ebéd is Sopronban volt.
A városban való tájékozódáshoz segítséget kaptunk a helyi tűzoltóságtól, egy kolléga az ott tartózkodásunk alatt végig velünk volt.
A következő állomás Nagycenk volt, ahol megtekintettük a Széchenyi Kastélyt, valamint a Szabadtéri Kisvasút Kiállítást. Tekintettel arra, hogy időhiány miatt a borpince látogatás kimaradt, Sopronban vettünk néhány liter bort, amit itt fogyasztottunk el.
Ezt követően indultunk haza, és a késő esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk Budapestre.
Szép, napsütéses nyári időnk volt, kirándulásra, városnézésre, és egyéb szabadtéri programokra kiválóan megfelelt.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2007. augusztus 05.
Molnár Béla
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)