2009. október 07-én, a Belügyi Nyugdíjasok Budapesti Egyesülete Tűzoltó Tagozatának tagjaival, a Vácrátóti Botanikus Kertbe szervezett kiránduláson vettem részt.
A kirándulás útvonala: a botanikus kert területe
A kirándulás vezetője/szervezője: Grampsch Ferencné, Papp Pál
Újpest Városkapunál volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk Vácrátótra, a botanikus kertig.
Tekintettel arra, hogy az évnek késői időszakában voltunk, amikor a botanikus kerteket már télire készítik elő, nem sok mindent láttunk. A növény-, és a pálmaház átépítés miatt zárva volt. Amit lehetett megnéztünk, kb. másfél-két órás séta után úgy döntöttünk, hogy a tavasszal ismét eljövünk, amikor a pálmaház is nyitva lesz.
A séta során vezetésünk nem volt, így a látnivalók megértésében kizárólag a feliratokra, és a rendelkezésünkre álló írásos kiadványokra voltunk hagyatkozva.
Szép, napsütéses, őszi időnk volt, kirándulásra kiválóan megfelelt.
Ottlétünk időpontjában tapasztaltuk, hogy a botanikus kertet milyen sokrétűen ki lehet használni. Egy külföldi turistacsoport részére, játékos többpróba-vetélkedőt szerveztek a botanikus kert területén.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2009. október 07.
Molnár Béla
2009. október 7.
2009. július 25.
Velencefürdő - 2009. július 25.
2009. július 25-én, a Röck Vasas Természetjáró Baráti Kör tagjai, két túratársunk (Makó Tibor, és Toncsika) meghívására, a velencefürdői hétvégi házukban voltunk vendégségben, ahol egy kellemes, vidáman laza napot töltöttünk el.
Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal mentünk Velencefürdőre, a vasútállomásig, ahol Tibor várt bennünket, és az Ő vezetésével gyalogosan jutottunk el a célhelyszínre.
Kiváló vendéglátásban volt részünk, rengeteg kaja-pia. Sorra ürültek ki a különböző palackok, és a finom ebéd sem hiányzott. A szép környezetben, tiszta levegőn jól éreztük magunkat.
Tekintettel arra, hogy vízparton voltunk, és nyár volt, az időjárás kegyesebb is lehetett volna hozzánk. Kerti partihoz kiváló volt, de arra, hogy a tóban megfürödjünk, már nem volt ideális. Lementünk ugyan a vízpartra, de fürdésre csak a legbátrabbak mertek vállalkozni.
Túratársaink kiváló házigazdák voltak, az időjárás kivételével mindent remekül megszerveztek.
Késő délután, a reggel megismert útvonalon indultunk hazafelé.
A kerti partin készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2009. július 25.
Molnár Béla
Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal mentünk Velencefürdőre, a vasútállomásig, ahol Tibor várt bennünket, és az Ő vezetésével gyalogosan jutottunk el a célhelyszínre.
Kiváló vendéglátásban volt részünk, rengeteg kaja-pia. Sorra ürültek ki a különböző palackok, és a finom ebéd sem hiányzott. A szép környezetben, tiszta levegőn jól éreztük magunkat.
Tekintettel arra, hogy vízparton voltunk, és nyár volt, az időjárás kegyesebb is lehetett volna hozzánk. Kerti partihoz kiváló volt, de arra, hogy a tóban megfürödjünk, már nem volt ideális. Lementünk ugyan a vízpartra, de fürdésre csak a legbátrabbak mertek vállalkozni.
Túratársaink kiváló házigazdák voltak, az időjárás kivételével mindent remekül megszerveztek.
Késő délután, a reggel megismert útvonalon indultunk hazafelé.
A kerti partin készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2009. július 25.
Molnár Béla
2009. május 1.
Hegytető-Visegrád - 2009. május 01.
2009. május 01-jén a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, az Úrasztal-oldal környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt.
A túra teljesített útvonala: Hegytető – Pap-rét – Úrasztal-oldal – Vízverés-nyereg - Moli pihenő – Borjúfő – Visegrád (Bob-pályák)
Túravezető: Sipos Gyula
Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-el mentünk Szentendréig, majd tovább Volán busszal Hegytető megállóig, a túra kezdő helyszínére.
Piros körúton kezdtük a túrát, és e jelzést a Szarvas-szérűig követtük. Onnantól, az együtt-futó kék- és piros sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább, érintve a Pap-rétet, és a Pálóczki-rétet, ezután a kék balra kanyarodó ágán haladtunk. E jelzés végig vezetett bennünket a túra további útvonalán. Elhagytuk az Úrasztal-oldalt, a Vízverés-nyerget, a Moli-pihenőt, és ekkor jött számomra a csapás. Egy ártalmatlan helyzetben a jobb bokám kifordult, és megütöttem egy kőbe. Fájt, befásliztuk, és nagy nehezen (a hátizsákomat egyik túratársam vitte) elballagtam Visegrádig, a bob pályák közelébe. Oda már lehetett rendelni kis buszt, és azzal jutottunk le a hegyről a Nagymarosi révig. Onnan pedig Volán busszal jöttünk vissza Budapestre.
A jelzések a túra teljes vonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.
Az időjárás kiváló volt. A lábsérülésemet követően elért enyhe rosszullétkor, a Borjúfőnél pár percre le is feküdtem. Az útviszonyok is jók voltak. A bokám sérüléséért nem az út volt a hibás, hanem én, mert nem figyeltem kellően.
A túra pénteken volt, otthon még szombaton, és vasárnap is járkáltam a befáslizott lábammal, de a daganat csak nem akart leapadni. Ezért hétfőn elmentem kórházba, ahol megállapították, hogy a bokám eltörött („elmozdulás nélküli kül-boka törés”). A következmény: egy hétig fekvő-, majd öt hétig járógipszet élveztem.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2009. május 01.
Molnár Béla
A túra teljesített útvonala: Hegytető – Pap-rét – Úrasztal-oldal – Vízverés-nyereg - Moli pihenő – Borjúfő – Visegrád (Bob-pályák)
Túravezető: Sipos Gyula
Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-el mentünk Szentendréig, majd tovább Volán busszal Hegytető megállóig, a túra kezdő helyszínére.
Piros körúton kezdtük a túrát, és e jelzést a Szarvas-szérűig követtük. Onnantól, az együtt-futó kék- és piros sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább, érintve a Pap-rétet, és a Pálóczki-rétet, ezután a kék balra kanyarodó ágán haladtunk. E jelzés végig vezetett bennünket a túra további útvonalán. Elhagytuk az Úrasztal-oldalt, a Vízverés-nyerget, a Moli-pihenőt, és ekkor jött számomra a csapás. Egy ártalmatlan helyzetben a jobb bokám kifordult, és megütöttem egy kőbe. Fájt, befásliztuk, és nagy nehezen (a hátizsákomat egyik túratársam vitte) elballagtam Visegrádig, a bob pályák közelébe. Oda már lehetett rendelni kis buszt, és azzal jutottunk le a hegyről a Nagymarosi révig. Onnan pedig Volán busszal jöttünk vissza Budapestre.
A jelzések a túra teljes vonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.
Az időjárás kiváló volt. A lábsérülésemet követően elért enyhe rosszullétkor, a Borjúfőnél pár percre le is feküdtem. Az útviszonyok is jók voltak. A bokám sérüléséért nem az út volt a hibás, hanem én, mert nem figyeltem kellően.
A túra pénteken volt, otthon még szombaton, és vasárnap is járkáltam a befáslizott lábammal, de a daganat csak nem akart leapadni. Ezért hétfőn elmentem kórházba, ahol megállapították, hogy a bokám eltörött („elmozdulás nélküli kül-boka törés”). A következmény: egy hétig fekvő-, majd öt hétig járógipszet élveztem.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2009. május 01.
Molnár Béla
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)