2011. május 28.

Lukacs-arok - 2011. május 28.


2011. május 28-án a Pilis-hegységbe, a Rám-szakadék környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Jász-hegy - Lukács-árok - Ifjúsági tábor - Szentfa-kápolna - Dömös
Túravezető: Nagy Imre

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (öten Békásmegyeren csatlakoztunk), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, a túra kezdő helyszínére.

A sárga sávon indultunk el, és e jelzés egészen Dömösig vezetett bennünket. Az útvonal elején a Táltos közösség szép parkot alakított ki, és látszik, hogy folyamatosan gondozzák is. Közben kiépített kilátópontokról próbáltuk fotózni a tájat, de hiába, mert akkora köd volt, hogy a tájból semmit sem láttunk. Végül Dömösről Volán busszal megkezdtük a hazafelé utat.

A túrát Dobogókőn pihenővel kezdtük, gondolván, hogy a hozott ételt-italt ne kelljen tovább cipelni. Ezen kívül még ahol a zöld és a sárga jelzés keresztezi egymást, valamint az Ifjúsági tábor közelében tartottunk rövid pihenőt.

A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárás nem fogadott kegyeibe bennünket. Dobogókő, és a környező magasabb hegyek ködben voltak. Az eső lógott, időnként szemetelt is, de szerencsénk volt, mert többnyire olyan útvonalon haladtunk, ahol a sűrű lombkorona összeért fölöttünk, és a gyenge eső még nem áztatta át. Így mi sem áztunk, és az út is száraz maradt. Az évszakhoz képest kissé hűvös is volt.

Az útviszonyok jók voltak, a szemetelő eső ellenére végig száraz, jól járható utat kaptunk. A Lukács-árokban csordogáló erdei patak többször is keresztelte utunkat, de mi minden alkalommal sikeresen átkeltünk rajta.

A túra a 700 méter magas Dobogókőről a Duna szintjére (Dömösig) vezetett. Végig völgymenetben haladtunk, emelkedő szinte semmi, könnyen teljesíthető túra volt. A lejtős, köves szakaszokon vigyázni kellett.

Dobogókőn és a Rám-szakadék bejáratainak környékén nagy volt a forgalom, és útközben is - dacolva a rossz idővel - több túrázóval, kirándulóval találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. május 28.

Molnár Béla

2011. május 21.

Spartacus-ösvény - 2011. május 21,

2011. május 21-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, a Spartacus-ösvény környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pilisszentlászló - Spartacus-ösvény - Nagy-bükk - Telgárthy-rét - Ördögmalom-vízesés - Visegrád (Nagymarosi rév)
Túravezető: Sipos Gyula

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentlászlóra, ahol a túra kezdődött.

A község központjától (ott a Gesztenyés vendéglő) a Lepence felé vezető zöld jelzésen indultunk el. Az erdőbe érve, kb. 2 km megtétele után, az erdőben lévő hétvégi házakat is magunk mögött hagyva, mikor a kocsi-út, amelyen haladtunk, a lejtős, árokszerűvé mélyülésből újra síkban haladóra változik, és balról megközelített bennünket egy másik kocsi-út, jobbra megláttuk a keresett Spartacus ösvény leágazását.  

Az ösvény a Pilis-hegység egyik legszebb, legvadregényesebb területén vezet keresztül. A Szarvas-lyuk keleti oldaláig zavartalanul tudtunk haladni. Ott viszont az általam már tavaly megszenvedett partfal-megcsúszás még mindig sok kellemetlenséget okoz. A meredek hegyoldalban vezető keskeny ösvényből a természet kb. 10 méteres szakaszt kiharapott. A tavalyihoz képest most egy kicsit könnyebben jutottunk át az omláson, de többen most is nadrágféken, vagy négykézláb csúszva-mászva küzdötték le ezt a barátságtalan útszakaszt. Néhány túratársnak segítségre is szüksége volt, de mindannyian szerencsésen átkeltünk, és folytathattuk a túrát. Pár méterrel arrébb, a Sziklatorony után található „szép kilátás” ponton, ahol résnyi kilátás nyílik a Dunakanyarra, és a Duna túloldalán fekvő Börzsönyre is, már mindenki gyönyörködni tudott a tájban, és az adrenalin szintünk is visszaállt normál értékre. Tovább haladva elértük a Jenő kunyhót (mely egy egyszerű vadászház), ahol hosszabb pihenőt tartottunk. A vadászháztól tovább indulva is a Spartacus ösvényen kanyargós vonalát követtük. Rövid idő múlva az Apátkúti-erdészházhoz vezető kocsi-úthoz értünk, melyen kb. 30 métert kell megtenni, hogy balra megtaláljuk az ösvény folytatását, amely egyben az alsó szakaszának kezdete. Egy kis ösvénytaposás után következett a piros háromszög, amely a Bertényi Füvészkert bejáratáig vezetett bennünket. Onnantól pedig a piros sávot követve, az Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el Visegrádra, a Nagymarosi révig.  
Visegrádról, rövid vendéglői kitérő után, Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre, ahova a kora esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk.

Az időjárás nagyon jó volt, kellemes, tavaszi (majdnem nyári) nap köszöntött ránk. Túrázásra kiválóan megfelelt. Mikor a Jenő kunyhónál jártunk, elkezdett az ég dörögni, kicsit megijedtünk, hogy elkap az eső bennünket, de megúsztuk.

A túra teljes útvonalán többnyire síkban haladtunk, lejtő-emelkedő alig volt. Könnyen teljesíthető, szép túra volt. (Csak az a Szarvas-lyuki partfal-csúszás ne lenne.)

Ahol jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. A jelzetlen Spartacus-ösvényen való tájékozódás sem okozott gondot, hiszen már többször megtettük ezt az utat, és az ösvény vonalvezetése is jó eligazodást biztosít. Megjegyzem, hogy esős, csúszós időben ezt az útvonalat nem szabad választani. Az ösvény egyes részei nagyon keskenyek, és meredek hegyoldalban vezetnek, csak száraz időben biztonságosak.

A kb. 10 kilométeres útvonalon összesen két kirándulóval találkoztunk, minden nagyon csendes volt. Úgy látszik, hogy a tavalyi földcsuszamlás híre nagyon bevésődött a túrázók emlékébe, sokan félnek a nehezen járható Szarvas-lyuktól. Viszont a Telgárthy-rét tele volt piknikezővel.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. május 21. 

Molnár Béla

2011. május 7.

Kékestető-Markaz - 2011. május 07.


2011. május 07-én a Mátrába, Markaz környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Kékestető - Erzsébet-szikla - Markazi-kapu - Mária-képesfa - Markazi várrom - Markaz
Túravezető: Sipos Gyula

A Stadionoknál lévő Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal mentünk - gyöngyösi átszállással - Kékestetőig, a túra kezdő helyszínére.
A túrát a kék sávon kezdtük, és e jelzés elvezetett bennünket a Markazi kapuig. Onnan a zöld sávon haladtunk Mária-képesfáig, majd tovább a zöld romjelzésen - a Markazi várrom érintésével - a zöld körútig, amelyen tovább haladva Markazra jutottunk. Onnan pedig busszal - szintén gyöngyösi átszállással - Budapestre.

A Markazi várrom olyan lepusztult állapotban van, hogy az erózió néhány éven belül teljesen eltüntetheti.

Két alkalommal tartottunk jelentősebb pihenőt, ahol ettünk-ittunk, erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez.

A jelzések a túra teljes vonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Markaz felé közeledve, mikor eltűnt a romjel, és bejött a zöld körút, én, mint elöl haladó, rossz irányba indultam el, ami kb. 1 kilométeres többlet utat jelentett volna, szerencsére a túravezető korrigált.

Az időjárás nagyon jó volt. Már reggel úgy indultunk, hogy hét ágra sütött a nap, melynek (különösen a déli órákra) ereje is lett.
Kékestetőről gyakorlatilag végig lefelé haladtunk, minimális emelkedőt kellett leküzdeni, viszont az út minősége, járhatósága nagyon rossz volt. Völgymenetben köveket kerülgetni, gyökereken bukdácsolni, meredek, köves hegyoldal keskeny ösvényén haladni nagyon fárasztó volt.
Erre az útra esős, sáros időben nem ajánlatos menni. A keskeny ösvények, a kövek, mind balesetveszélyesek, ha csúszós az út.

A Kékestetőn még nagy volt a forgalom, de a túraúton csak néhány elszánt túrázóval (kirándulóval) találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. május 07.

Molnár Béla