2011. május 21-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, a Spartacus-ösvény környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
A túra teljesített útvonala: Pilisszentlászló - Spartacus-ösvény - Nagy-bükk - Telgárthy-rét - Ördögmalom-vízesés - Visegrád (Nagymarosi rév)
Túravezető: Sipos Gyula
Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentlászlóra, ahol a túra kezdődött.
A község központjától (ott a Gesztenyés vendéglő) a Lepence felé vezető zöld jelzésen indultunk el. Az erdőbe érve, kb. 2 km megtétele után, az erdőben lévő hétvégi házakat is magunk mögött hagyva, mikor a kocsi-út, amelyen haladtunk, a lejtős, árokszerűvé mélyülésből újra síkban haladóra változik, és balról megközelített bennünket egy másik kocsi-út, jobbra megláttuk a keresett Spartacus ösvény leágazását.
Az ösvény a Pilis-hegység egyik legszebb, legvadregényesebb területén vezet keresztül. A Szarvas-lyuk keleti oldaláig zavartalanul tudtunk haladni. Ott viszont az általam már tavaly megszenvedett partfal-megcsúszás még mindig sok kellemetlenséget okoz. A meredek hegyoldalban vezető keskeny ösvényből a természet kb. 10 méteres szakaszt kiharapott. A tavalyihoz képest most egy kicsit könnyebben jutottunk át az omláson, de többen most is nadrágféken, vagy négykézláb csúszva-mászva küzdötték le ezt a barátságtalan útszakaszt. Néhány túratársnak segítségre is szüksége volt, de mindannyian szerencsésen átkeltünk, és folytathattuk a túrát. Pár méterrel arrébb, a Sziklatorony után található „szép kilátás” ponton, ahol résnyi kilátás nyílik a Dunakanyarra, és a Duna túloldalán fekvő Börzsönyre is, már mindenki gyönyörködni tudott a tájban, és az adrenalin szintünk is visszaállt normál értékre. Tovább haladva elértük a Jenő kunyhót (mely egy egyszerű vadászház), ahol hosszabb pihenőt tartottunk. A vadászháztól tovább indulva is a Spartacus ösvényen kanyargós vonalát követtük. Rövid idő múlva az Apátkúti-erdészházhoz vezető kocsi-úthoz értünk, melyen kb. 30 métert kell megtenni, hogy balra megtaláljuk az ösvény folytatását, amely egyben az alsó szakaszának kezdete. Egy kis ösvénytaposás után következett a piros háromszög, amely a Bertényi Füvészkert bejáratáig vezetett bennünket. Onnantól pedig a piros sávot követve, az Ördögmalom-vízesés érintésével jutottunk el Visegrádra, a Nagymarosi révig.
Visegrádról, rövid vendéglői kitérő után, Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre, ahova a kora esti órákban szerencsésen meg is érkeztünk.
Az időjárás nagyon jó volt, kellemes, tavaszi (majdnem nyári) nap köszöntött ránk. Túrázásra kiválóan megfelelt. Mikor a Jenő kunyhónál jártunk, elkezdett az ég dörögni, kicsit megijedtünk, hogy elkap az eső bennünket, de megúsztuk.
A túra teljes útvonalán többnyire síkban haladtunk, lejtő-emelkedő alig volt. Könnyen teljesíthető, szép túra volt. (Csak az a Szarvas-lyuki partfal-csúszás ne lenne.)
Ahol jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. A jelzetlen Spartacus-ösvényen való tájékozódás sem okozott gondot, hiszen már többször megtettük ezt az utat, és az ösvény vonalvezetése is jó eligazodást biztosít. Megjegyzem, hogy esős, csúszós időben ezt az útvonalat nem szabad választani. Az ösvény egyes részei nagyon keskenyek, és meredek hegyoldalban vezetnek, csak száraz időben biztonságosak.
A kb. 10 kilométeres útvonalon összesen két kirándulóval találkoztunk, minden nagyon csendes volt. Úgy látszik, hogy a tavalyi földcsuszamlás híre nagyon bevésődött a túrázók emlékébe, sokan félnek a nehezen járható Szarvas-lyuktól. Viszont a Telgárthy-rét tele volt piknikezővel.
A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2011. május 21.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése