Nagybörzsöny - 2012. május 12.

2012. május 12-én a Börzsöny-hegységbe, Nagybörzsöny környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Nagybörzsöny

Túravezető: Nagy Imre  

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Szobra, majd tovább Volán busszal Nagybörzsönybe, ahol erdei kisvasútra szálltunk. A csapat egy része – köztük én is – Kisirtáspusztáig utazott, és onnan, a Hosszú-völgyön végig haladó sárga sávon visszagyalogolt Nagybörzsönybe. A bátrabbak Nagyirtáspusztától gyalogoltak vissza a kiindulási helyre. Ez utóbbiak (azaz a hosszabb távot megtevők) nagy iramot diktálva, még a kisvasút alsó végállomása előtt utolértek bennünket, és Nagybörzsönybe már együtt érkeztünk meg. Ott bekapcsolódtunk a Falu napi (Hideg pincék – meleg kemencék) rendezvénysorozatba. Egy magánháznál megkóstoltuk a „Börzsönyi lángost” és mellette egy-egy sört is legurítottunk.

Ezt követően 18-an megkezdtük a hazafelé utat. Öten viszont tovább ismerkedtek a falu nevezetességeivel, Ők egy későbbi Volán járattal indultak hazafelé.

Túra közben, mi, a rövid távosok egy alkalommal tartottunk pihenőt. A BKV kulcsos házánál lévő asztalokhoz-padokhoz telepedtünk le, és ettünk-ittunk, hogy legyen erőnk a további útszakaszok legyőzéséhez.

A jelzések mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak. A megtett távolság (különösen nekünk, a rövid távot vállalóknak) nem volt jelentős, ez a nap inkább kirándulás jellegű volt.

Egész nap kellemes tavaszi idő volt, az útviszonyok, mindenhol kiválóak voltak. Az utunkat keresztező patakon is gond nélkül átkeltünk. Az előrejelzések ma délutánra viharos-esős időt jósoltak. Az eső este meg is érkezett, de mi még időben hazaértünk. 

Erre a napra igen sok turista érkezett Nagybörzsönybe. Szobról kisegítő buszjáratot kellett indítani, és a kisvasútból is, a menetrendszerinti járaton felül plusz egy vonatot indítottak. A túra útvonalán viszont minden nagyon csendes volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 12.

Molnár Béla 

Sikárosi-rét - 2012. május 05.

2012. május 05-én a Pilis-hegységbe, a Sikárosi-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Kerek-bükk - Vörös-dagonya - Torina-rét - Kövecses-hegy - Lom-hegyi nyereg - Tölgyikrek - Sikárosi-rét - Öreg-nyílás - Pilisszentlászló

Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, majd – mielőtt elkezdtük volna a túrát - felmentünk a kilátóhoz a csodás panorámában gyönyörködni. Nem utolsó sorban azért is, mert volt közöttünk olyan, aki most járt először Dobogókőn.

A túrát a kék körúton kezdtük, majd a kék sávon folytattuk és e jelzést követve terveztük elérni Pilisszentlászlót. A megvalósítás viszont akadályba ütközött, ugyanis ki van táblázva (és a legújabb térképen is rajta van), hogy a Vörös-dagonyától az OKT egy szakasza nem járható. Kerülő utat kellett választanunk. Az ott futó erdei-aszfalt úton jobbra haladva elértük a kék keresztet, majd balra rátértünk a sárga sávra, arról pedig egy újabb balkanyarral, a piroson tovább haladva megtaláltuk a Vörös-dagonyánál elhagyott kéket, amely már tényleg Pilisszentlászlóra vezetett bennünket. Onnan - rövid Gesztenyés vendéglői, cukrászdai kitérő után - Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre. 

Három alkalommal tartottunk pihenőt. Először csak úgy az út mellett letelepedve, másodszor pedig a Lom-hegyi nyeregnél farönkökre ülve. Harmadszor a Sikárosi-rét melletti asztaloknál-padoknál álltunk meg.   

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni. A tervezett útról objektív okokból kellett letérnünk, ez annyiban lett kritikus, hogy a táv meghosszabbodott, és voltak néhányan, akik ezt sérelmezték.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Kora nyári meleg volt.

A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő kevés volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében (a meghosszabbodott táv ellenére is) könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt. 

Forgalommal alig találkoztunk, a jó idő ellenére minden nagyon csendes volt. A Lom-hegyi nyeregnél a Pilis-50 teljesítménytúra egyik ellenőrző pontjába ütköztünk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 05.

Molnár Béla 

Dobogókő-Pilisszentkereszt - 2012-04-28.

2012. április 28-án a Pilis-hegységbe, Pilisszentkereszt környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy - Peres-hegy - Szent-kút (Pilisszentkereszt) - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A sárga sávon, majd a kék kereszt jobb oldali ágán jutottunk el a Szent-kúthoz. Ott pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Továbbá konkretizálásra került a Miskolc-Tapolcai hosszú hétvégének az időpontja is. 

A túrát két csoportban folytattuk. A többség (14-en) a legrövidebb úton Pilisszentkeresztet vette célba. A csapat többi része (velem együtt 12-en) - hosszabb túrát vállalva – tovább haladtunk a kék kereszten a Dera-szurdok alsó bejáratáig. A szurdokon végig haladva, Pilisszentkeresztre jutottunk, ahol, meglepetésünkre, a buszmegállóban értük a rövid túrát teljesítőket. Öten nem a hamarosan jövő buszra szálltunk fel, hanem még betértünk egy helyi vendéglőbe, a „Felső kocsmába”, hogy hűsítsük magunkat, majd mi is meg kezdtük a hazafelé utat.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Április végéhez képest nagyon meleg volt. Mint később olvastam, országos (napi) melegrekordok dőltek meg.

Az útviszonyok végig jók voltak, a szurdokban is könnyedén lehetett haladni. A patak majdnem kiszáradt, csak a felső részen lehetett a kövek között nedvességnyomokat észlelni.

A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő nem volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt. 

A szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban volt nagy forgalom, azon kívül még a szurdokban lehetett kiránduló családokkal találkozni. Máshol viszont, a jó idő ellenére nagyon csendes volt az erdő. A Szent-kúttól néhány helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet.

A tavaszi erdő már majdnem teljesen kizöldült, virágmezőkben gyönyörködhettünk. Ilyenkor nagyon szép a természet.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. április 28.

Molnár Béla 

Csillebérc-Budakeszi - 2012. április 14.

2012. április 14-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán és a XI. kerületi természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóján vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc - Magas-kői kőfejtő - Makkosmária - Budakeszi

Túravezető: Nagy Imre

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

Kezdetben a sárga keresztet követtük, majd a sárga sáv jobb oldali ágán, egy rövid baloldali kitérővel jutottunk el a Magas-kői kőfejtőhöz, az Elhunyt Turisták kopjafájához. Az emlékhelyet és a kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A piknikezésre is alkalmas helyen erdei asztalok és padok, kiépített tűzrakóhely várja a kirándulókat.

A Budapest XI. kerületi Újbuda Természetbarát Szakbizottság 2012-ben az emlékhelyre szervezte meg a kerületben működő természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóját. A szervezők zsíros kenyérrel, és jófajta „üdítőkkel” láttak vendégül bennünket, majd rövid ünnepség keretében plakettet, és egyéb elismerést adományoztak szakosztályonként néhány fő részére. A Röck Vasas Természetjárók tagjai közül Kővári Éva, és Kellner Andrásné volt a kitüntetett.

Közben kiosztásra került a szakosztály következő két rendezvényének írásos anyaga. Továbbá szóba került egy júliusi, Miskolc-Tapolcára tervezett hosszú hétvégének a megszervezése is.

Az ünnepséget követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Tovább haladtunk a sárga sávon Makkosmáriáig, ahol kettévált a csapat. Egy kisebb csoport, hosszabb túrát vállalva, a Szépjuhásznét vette célba. A csapat nagyobbik része, velem együtt, a templom mellett induló Makkosi úton leballagott Budakeszire, és onnan a 22-es busszal megkezdtük a hazafelé utat.

Az időjárás lehetett volna jobb is. Az esőt ugyan megúsztuk, de az ünnepség alatt elkezdett szemetelni, és ekkor, többen elővettük az esőkabátot is. Mindentől függetlenül, az ünnepség és piknik is jól lezajlott, a szemetelő eső nem zavarta meg.

Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak.

A tavaszi erdő fokozatosan zöldül, az aljnövényzet már virágzik. Egyre szebb arcát mutatja a természet.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. április 14.

Molnár Béla