Pákozd - 2011. június 18.

2011. június 18-án a Velencei tó (Szúnyogsziget) környékére szervezett kiránduláson vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A kirándulás vezetője: Nagy Imre

Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal mentünk Agárdig, majd tovább hajóval Szúnyogszigetre, kirándulásunk célállomására. Kb. 2-3 kilométeres séta során megtekintettük a Pákozdi Katonai Emlékhelyet. Végül a szúnyogszigeti halászcsárdában megebédeltünk, ezt követően pedig a reggel megismert módon (hajóval, és vonattal) visszatértünk Budapestre. A tervben még az arborétum, és a kilátó megtekintése is szerepelt, de ezeket most kihagytuk.

Az emlékhely az 1848. szeptember 29-i Pákozd-Sukorói csata emlékére 1951-ben állított obeliszk környezetében található. Jelenlegi, kibővített formájában azt a célt szolgálja, hogy bemutassa a több mint 160 éves Magyar Honvédség történetének főbb eseményeit, és emléket állítson a minden korban becsületesen küzdő, és ha kellett életét is áldozó magyar honvédnak.

A Pákozd, Mészeg-hegyen található emlékpark központi területén - amelyet folyamatosan fejlesztenek, bővítenek - a látnivalók sokasága várja az érdeklődőt. Megtalálható (a teljesség igénye nélkül):

- Az 1848-as Pákozd-Sukorói csata emlékét idéző obeliszk és a kapcsolatos állandó kiállítás, a harci

  cselekményeket bemutató terepasztal.

- A 13 aradi vértanúra emlékeztető oszlopcsoport.

- Az első világháború harcaira emlékeztető (doberdói) barakk épület és a hozzá tartozó, korhű

  tárgyakból összeállított kiállítás.

- Egy második világháborús lövészárokrendszer – a Margit-vonal egy szakaszának bemutatása,

  amelyen végig lehet sétálni, és az ott elhelyezett információs táblákról szakszerű ismereteket

  szerezhetünk.

- A „Magyar honvéd élete a sorozott hadkötelezettség időszakában” című állandó kiállítás.

- Magyar Békefenntartó emlékmű és a kapcsolatos állandó kiállítás, amely a magyar katonák missziós

  tevékenységét mutatja be 1896-tól.

A felsoroltakon túlmenően, különböző emlékkövek, zászlók, kopjafák, időszaki kiállítások idézik fel a magyar katona életét.  

Az emlékhely központi részétől rövid séta után jutunk el a Doni Emlékkápolnához, amely a második világháborús harcok során megsemmisült 2. Magyar Hadsereg emlékét örökíti meg. Itt található egy – a Don-kanyarból hazahozott – ismeretlen magyar katona sírja is.

A bemutató helyeken mindenütt írásos tájékoztatók segítenek eligazodni a látnivalókban. Néhány helyen már a fejlett technika is segíti a látogatót, pl. repülőgép-szimulátor, interaktív kiállítás.

A szabadtéri bemutatók belépődíj nélkül látogathatók, míg a kiállító termek egy közös jeggyel (egyedi vonalkódos karszalaggal) tekinthetők meg.

Az emlékpark szépen rendben tartott, kulturált környezetben van kialakítva. A füves területeket talán többet kellene öntözni, mert a kiszáradás jelei látszottak.

Egész nap szép, kiránduló (strandolásra is alkalmas) idő volt. A szigeti séta során, hátizsákot cipelve, meg is izzadtunk. Nap közben ugyan láttunk sötét felhőket gyülekezni, de szerencsére el is mentek, az esőt megúsztuk.

A jó idő sok kirándulót csábított a szúnyogszigetre, ahol több kisebb-nagyobb csoporttal is találkoztunk. A Halászcsárdában minden asztal foglalt volt, várakozni kellett, hogy le tudjunk ülni.

A kiránduláson készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. június 18.

Molnár Béla

Dera-szurdok - 2011. június 13.

2011. június 13-án – az Országjárók Köre szervezésében – a Pilis-hegységben megtartott túrán vettem részt.

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel jutottunk el Pomázig, majd tovább Volán járattal Csobánkára, ahol a túránk kezdődött.

A túra teljesített útvonala: Csobánka - Szent-kút - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt

Túravezető: Schweier László (Loyer)

A zöld sávon indultunk el, és e jelzést követtük a Szent-kútig, amely nem egy állandóan csordogáló forrás, hanem igazi kút, ugyanis pumpálással kell segíteni a víz feljövetelét. A forrás mellett egy jelentős méretű – egyházi szertartások céljára is alkalmas – kápolna található. A túra folytatásaként, a forrástól visszajöttünk pár száz métert, a turistautak elágazásáig. Ott a Pilisszentkereszt felé vezető kék sávra tértünk rá, és e jelzés vezetett bennünket a túra további szakaszán, egészen Pilisszentkeresztig. Közben végig haladtunk a hangulatos Dera-szurdokon is. Ez év februárjában már jártam a szurdokban. Az akkori látványt a mostanival összehasonlítva különleges kontrasztot kapunk. Mindenkinek ajánlom, hogy téli- és nyári időszakban is menjen végig ezen a szép útvonalon. A táj adottsága a kanyargó patakmederrel télen-nyáron csodálatos látványt biztosít.

Pilisszentkeresztről Volán járattal kezdtük meg a hazafelé utat.

A túra során két alkalommal (Szent-kútnál, és a szurdok alsó bejáratánál) tartottunk pihenőt. Mindkét helyen ettünk, ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszokra.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, szép, kora nyári napsütésben volt részünk.

Az útviszonyok végig jók voltak, a szurdokban is könnyedén lehetett haladni. A mederben kevés víz volt, így a híd nélküli átkeléseket is könnyedén leküzdöttük.

A Szent-kútnál, és a szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban nagy volt a forgalom. Máshol viszont elég csendes volt az út.

A megtett távolság kb. 9 kilométer volt, erős emelkedő nélkül. Azonban Csobánkáról a magasabban fekvő Pilisszentkeresztre mentünk, ebből következik, hogy sokat haladtunk enyhe hegymenetben. Mindent figyelembe véve könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. június 13.

Molnár Béla

Kecske-hát - 2011. június 11.

2011. június 11-én a Budai-hegységbe, a Kecske-hát környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Korányi Szanatórium (Budakeszi út) - Csacsi-rét - Fekete-fej út - Kecske-hát - Nagykovácsi út - Remete-szurdok - Máriaremete

Túravezető: Nagy Imre

Szél Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22-es busszal jutottunk el a Korányi Szanatóriumig, ahol a gyalogtúra kezdődött. A sárga kereszten indultunk el, amely jelzést a Csacsi-rétig követtünk. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, tűzet raktunk, sült a szalonna és a kolbász, ettünk-ittunk, és élveztük a nem túl erős kora nyári napsütést. Piknikezés közben tájékoztatást kaptunk a szakosztály nyári (tervezett) programjairól. A túra folytatásaként, a Csacsi-rét végében lévő parkolóból induló, jelzetlen erdei utat választottuk, amelyen a Petneházy-rét érintésével eljutottunk Adyliget széléig. Onnan pedig az utunkat keresztező piros sáv bal oldali ágán haladtunk tovább. E jelzést követtük a Kecske-hátig, ahol a kiágazó piros keresztre tértünk rá, és azon haladtunk a Nagykovácsi útig (Remeteszőlősig), onnan pedig a kék kereszt, majd a kék körút baloldali ága és a kék sáv vezetett bennünket a Remete-szurdokon át Máriaremetéig. Közben benéztünk a közelben található Remete-barlangba is.   

Máriaremetéről a 157-es busszal kezdtük meg a hazafelé utat.

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a Csacsi-rét és Adyliget közötti jelzetlen útszakaszon is jól el lehetett igazodni. 

A túrát tizenöten kezdtük meg, a Csacsi-réten lemaradtak hárman, Adyligettől pedig már csak öten maradtunk, a többiek nem vállalták a hosszabb utat. A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt, kisebb emelkedőkkel nehezítve. A Kecske-hát és a Remete-szurdok környékén ötőnk közül még senki sem járt. A Budai-hegység egy új, szép területét ismertük meg.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig kora nyári napsütést élvezhettünk. Az útviszonyok ellentmondásosak voltak, az előző napok esőzései meglátszottak, de azért különösebb panaszunk nem lehetett.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk. A Csacsi-réten viszont egy fontos emberrel (szerencsére) találkoztunk. Ugyanis közülünk senkinek sem volt tűzgyújtó eszköze. Kolbász, szalonna volt bőven, de gyufa senkinél. Egy arra járó kiránduló segített ki bennünket, meggyújtotta a tüzünket.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. június 11.

Molnár Béla

Pusztatorony-Zebegény - 2011. június 04.

2011. június 04-én a Börzsöny-hegységbe, Törökmező környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pusztatorony (Kóspallagi tározó) - Békás-rét - Szent-Gál-föld - Törökmezői turistaház - Kapu-hegy - Köves-mező - Trianon-emlékmű - Zebegény

Túravezető: Sipos Gyula

A Nyugati pályaudvarról vonattal jutottunk el Kismarosig, onnan pedig busszal a Kóspallagi tározóig (6-os kilométerkő), ahol a túránk kezdődött.

A piros sávon indultunk el, és e jelzés a Törökmezői turistaházig vezetett bennünket. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, frissítettük magunkat. Pihenés közben meglátogattuk a Fehér-forrás csoportot is, amely kb. 300 méterre van a turistaháztól.

Törökmezőről tovább haladva is a piros sávot követtük, majd egy hatalmas aszfaltozott parkolónál a zöld háromszög jobboldali ágára tértünk rá. E jelzésen Köves-mezőig haladtunk, onnan pedig a kék kereszten jutottunk el Zebegénybe, túránk záró állomásáig. Ott vonatra szálltunk, és irány Budapest.

A Törökmezői turistaház mellett lévő területen kulturált körülmények fogadják a pihenni vágyó természetjárót. Gondozott terület, erdei padok, asztalok, kiépített tűzrakó-helyek vannak.

Köves-mezőről, és az odavezető zöld háromszög egy pontjáról szép kilátás nyílik a Duna túloldalán lévő Visegrádi-hegységre.

A jelzéseken (végig turistajelzések vezettek bennünket) el lehetett igazodni, de némelyik elágazásnál azért keresni kellett a helyes utat.

Az időjárással nagy szerencsénk volt. Végig napsütésben túráztunk, Zebegényben még a napi sör adagunkat is jó időben fogyaszthattuk el. Majd a vasútállomáson történő várakozás közben láttuk, hogy a nem is olyan távoli hegyekben már esik, és felénk jönnek a sötét felhők. Mikor beállt a vonat, az eső elkezdett szemetelni, gyorsan felszálltunk, de igazából még el sem helyezkedtünk, amikor hatalmas felhőszakadás zúdult a környékre. Ha a vonat két percet késik, ronggyá ázunk.

Az útviszonyok általában jók voltak, azonban az elmúlt napok esőzései következtében egyes helyeken csúszós lett az út, de különösebb panaszunk nem lehetett.

A Köves-mező előtti zöld háromszög vonalán jött komolyabb kapaszkodó, és meredek völgymenet is, ettől eltekintve könnyen teljesíthető túra volt.

A Törökmezői turistaház környékén, és Köves-mezőnél nagy volt a forgalom, egyébként az útvonal végig csendes volt.

Ma van a Trianoni békediktátum évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. Erre való tekintettel választottuk a túránk záró helyszínéül Zebegényt. Így tiszteletünket tudtuk tenni az ott található országzászlónál, és a Trianon-emlékműnél.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. június 04.

Molnár Béla