2016. május 28.

Hidegvölgyi-erdészlak - Biatorbágy - 2016. május 28.



2016. május 28-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak, Főkúti-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy – Főkúti-forrás – Kálvária-hegy - Biatorbágy
Túravezető: Németh Károly

Széna téren volt a találkozó, onnan indultunk Volán busszal a Hidegvölgyi erdészházig, ahol a túra kezdődött. Kezdésnek megnéztünk egy fenyőfának álcázott erősítő-átjátszó tornyot is, melyet csak azért nem fotóztam le, mert eléje helyeztek egy mobil WC-t, és így nekem már nem tetszett. (Persze tudom, hogy valahova azt a WC-t is el kellett helyezni.)
A túra teljes hosszán a zöld háromszög vezetett bennünket. Érintettük Erzsébet-pusztát, és a Váradi-tanyát, majd a Mézes-hegy után beérkeztünk Pátyra, ahol kereszteztük a Budakeszi felé vezető aszfalt utat. A túra során két alkalommal kerítéssel is találkoztunk, melyet mindkét esetben létrán küzdöttünk le. A Mézes-hegyi buszmegálló után kb. 500 métert még együtt haladtunk, és egy erdei asztalnál (padoknál) pihenőt tartottunk.
A pihenő végén négyen úgy döntöttek, hogy nekik elég volt a túrából, visszamentek a buszmegállóhoz, és megkezdték a hazafelé utat. Hatan viszont tovább indultunk Biatorbágy felé. Útközben frissítettük magunkat a Főkúti-forrás vízéből. A forrás előtt szerettük volna megtekinteni a „Nimfák” tiszteletére állított emlékkő együttest is, azonban az emlékoszlop felső (leglényegesebb) részét, amelyen a felirat is volt, már nem találtuk. (2015 februárjában még megvolt.) Továbbhaladva a zöld háromszögjelzésen, a Kálvária-hegyen keresztül Biatorbágyra értünk. Átmentünk az autópálya alatt, majd egy vendéglőt is meglátogattunk, végül vonattal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán ellentmondásosak voltak, el lehetett igazodni rajtuk, de néhány elágazásnál hiányosnak találtuk, keresni kellett az irányt.

Az időjárás csodálatos volt, reggel még felhők kísértek bennünket, de később kitisztult az ég, és szikrázó napsütésben túrázhattunk. Nagyon meleg, párás idő lett.  

 A túra dimbes-dombos, de jelentősebb emelkedő nélküli útvonalon vezetett, az útviszonyok végig jók voltak.

Az erdő a túra teljes útvonalán csendes volt, összesen egy kiránduló csapattal, és néhány magányos túrázóval, gombaszedővel találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 28.

Molnár Béla

2016. május 21.

Mátraszentistván - Mátrakeresztes - 2016. május 21.



2016. május 21-én - a Borostyánfa túracsapat szervezésében - a Mátrában jártam gyalogtúrán.

A túra teljesített útvonala: Mátraszentistván (Vidróczki csárda) - Ágasvár (789 méter magas csúcs) – Ágasvári turistaház - Csörgő-patak völgye - Böske-forrás - Mátrakeresztes
Túravezető: Sipos Gyula         

A Stadionoknál lévő Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal mentünk Mátraszentistvánig, a túra kezdő helyszínére. Kemény utazás volt, a két és negyedórás utat pihenő nélkül tettük meg.
Mátraszentistvánon, a Vidróczki csárdánál szálltunk le buszról, onnan indult a gyalogtúra (néhányan belülről is megnéztük a vendéglőt). Kezdetben a kék sávot követtük, amelyen az Ágasvári turistaházat céloztuk meg. A 20 fős csapatból ketten úgy döntöttünk egy elágazásnál, hogy felmegyünk a 789 méter magas ágasvári hegycsúcsra, a többiekkel majd a turistaháznál találkozunk. Elváltunk a csapattól, és elindultunk egy, kb. másfél-két kilométer hosszú emelkedőn. A csúcsra fel is értünk, de a valaha volt vár romjaiból már semmit nem láttunk. Gyönyörködtünk a szép kilátásban, majd megkezdtük a leereszkedést a hegy másik oldalán. Na, ez sem volt egyszerű. Kövekkel, gyökerekkel nehezített, nagyon meredek ösvényen jutottunk le a turistaházhoz, ahova pár perccel előttünk érkeztek meg a csoport könnyített útvonalat teljesítő tagjai is. A turistaháznál hosszabb pihenőt tartottunk, a többség az itt található vendéglőben némi fogyasztás mellett pihente ki az eddigi út fáradalmait.
A továbbiakban a piros kereszten, majd a piros sávon (a Böske-forrás érintésével) folytattuk a túrát Mátrakeresztesig, ahol gyalogtúránk véget ért. Innen - rövid vendéglői kikapcsolódás után – Volánbusszal, pásztói átszállással, megkezdtük a hazafelé utat. A kora esti órákban szerencsésen visszaérkeztünk Budapestre.

Az útviszonyok, a körülményekhez képest, a túra teljes útvonalán jók voltak. Azonban az ágasvári leereszkedésen túl is kaptunk a talpunk alá köveket, gyökereket, meredek útszakaszt. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a Mátrában járunk, és itt a jó út fogalmának más tartalma van, mint a Budai-hegyekben. (Csak megjegyzem, hogy esős időben ide nem szabad jönni.)

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemes, napsütéses, meleg időt fogtunk ki. A jó idő sok kirándulót, túrázót vonzott ki a szabadba. Ágasváron, és a turistaháznál telt ház volt. A hegycsúcsra két irányból jöttek a kirándulók, a szűk ösvényen nehezem tudtuk kerülgetni egymást.  A turistaház büféjében, egy-egy sörért 10-15 perces sor is előfordult.

A megtett távolság nem volt egész 10 kilométer, ha pozitívan állunk a kérdéshez, akkor könnyen teljesíthető túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 21.

Molnár Béla

2016. május 7.

Tatai Fényes-forrás Tanösvény - 2016. május 07.


 

2016. május 07-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, tatai kiránduláson vettem részt.

Túravezető: Sipos Gyula 

 A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Tóvároskertig, ahol a kirándulás jellegű gyalogtúra kezdődött. 

Először az Angolparkot kerestük fel. Elhaladtunk a Cseke-tó partján - amely egy igazi horgászparadicsom. Megtekintettük a Török mecsetet, a Kazinczy padot, pálmaházat, szabadtéri színpadot, a műromokat és műbarlangot, Olimpiai Edzőtábort (persze csak kívülről).

Az egész Angolparkot hangulatos kis sétautak szövik át. A szépen gondozott park, a hatalmas platánfák, szomorú füzek csodálatos nyugalmat árasztanak. 

Az Angolpark után elsétáltunk a közelben lévő Tatai Öreg-tóhoz is, ahol fotóztunk, és gyönyörködtünk a szép kilátásban. 

Tatát a vizek városának is nevezik, nem véletlen, hogy a kirándulás során gyakran találkoztunk vízi-malmokat idéző romokkal.  

Tovább haladva megtaláltuk a Fényes fasort, amelyen Fényes Fürdő felé vettük az irányt. A gyönyörű, gesztenyefákkal övezett út (egy kis balkanyarral) elvezetett bennünket a fürdő komplexum területére, ahol pihenőt tartottunk. Az idő szép volt, sütött a nap, a szauna házban nyitva tartó büfét is találtunk, így minden adva volt egy kellemes, rövid sziesztára. (A szauna-világ szolgáltatásait most nem vettük igénybe.)  

A pihenő után indultunk a program utolsó szakaszához, a fürdőtelep szomszédságában lévő Fényes-forrás Tanösvényhez.
A Tanösvény látogatása fizetős, a belépőárak (csoportos kedvezmény) tekintetében támadt egy kis vitánk a személyzettel, de végül többen megváltottuk a 900.- forintos belépőjegyet és elindultunk egy látványos, különleges hangulatot árasztó sétaútra.
A bejáratnál lévő fogadóépület előtt egy fatoronyban rögzített, átlátszó csőben kísérhetjük figyelemmel a feltörő karsztvíz nyomásmagasságát.
A tanösvény a Fényes-forrásvidéken, egy láperdőben kialakított, 1350 méteres sétaút, egy ökoturisztikai, szabadtéri bemutató. Olyan helyekre vezeti el a látogatót, ahol eddig csak a madarak jártak.
Széles, biztonságos, cölöpökre rögzített pallókon sétálhattunk az ösvény teljes hosszán, melynek bejárására, kb. egy órára volt szükségünk. A Tanösvényen található tizennyolc állomáson - tájékoztató táblák segítségével - értékes információkat tudhattunk meg e varázslatos világ flórájáról és faunájáról. A térség egyedülálló (köztük fokozottan veszélyeztetett) növénytársulásoknak és állatvilágnak is otthont ad.
A Tanösvényen egy látványos, faszerkezetű kilátótorony is segít a tájékozódásban, a tetejéről kiválóan ráláthatunk a lápos területre, a pusztulóban lévő éger-erdőre.
Az egyik tó felett – melyben szép tavirózsákat is láttunk - kötélhídon lehet átmenni, amely a séta hangulatát csak fokozza.
A Tata környéki láprétek és láperdők karsztforrásai, a mélyművelésű szénbányászati tevékenység miatt, 1973-ra kiapadtak. Szerencsére a bányászat megszűnését követően, mint az országban annyi más helyen, Tata környékén is kezdenek a források éledezni. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel. A források által táplált tavakban újra megjelentek a búvármerüléssel kapcsolatos rendezvények.  

Az időjárás kedvezően alakult, ugyan a Cseke-tó partjánál egy kicsit megijedtünk, mert elkezdett szemetelni az eső, az esőkabátok is előkerültek. Azonban pár perc múlva az időjárás ismét a szebbik arcát vette elő. Egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt. 

A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét. 

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, melynek egy jelentős része aszfalton vezetett. 

A túra (kirándulás) befejeztével elballagtunk a tatai vasútállomásra, majd onnan vonattal indultunk Budapestre. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2016. május 07. 

Molnár Béla

2014. november 8.

Normafa-Csillebérc-Szépjuhászné 2014. november 08


Magaskői köfejtő

2014. november 08-án a Budai-hegységbe szervezett túrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Normafa – Csillebérc – magaskői kőfejtő – Makkosmária – Virágvölgy – Szépjuhászné 

A túra – az eredeti kiírás szerint – Csillebércről indult volna. A  Széll Kálmán téri találkozóhelyről a 21-es busszal terveztük a Csillebércre való eljutást. Azonban túl sokan vártak erre a járatra, így gondoltunk egyet, elmentünk a 21A-jelzésűvel (ami előbb indult) a Normafáig, ahol naívan azt hittük, hogy majd üres 21-esre tudunk átszállni. Ez volt a terv, a valóság viszont az lett, hogy a Normafánál sem fért fel mindenki a sima 21-esre. Ekkor már nem vártunk másik járatra, hanem a csapat egy része onnan kezdte meg a gyalogtúrát, a többiek pedig (velem együtt) Csillebércről indultak. Rövid betonúton való gyaloglás után, a Fizikai Kutató Intézet mellett egy jelzetlen útra tértünk rá, majd a sárga sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább.

Első és fő uticélunk a magaskői kőfejtő volt, ahol az elhunyt természetjárók emlékére állított kopjafa található. Itt értek utol bennünket a Normafától induló társaink. A Budapesti Természetbarát Szövetség szervezésében egy rövid megemlékezésre (koszorú elhelyezésére, gyertyagyújtásra) került sor a kopjafánál. Ezt követően száraz fát gyűjtöttünk, és tüzet gyújtottunk az ott található, kiépített tűzrakóhelyen. Szalonna-, és kolbászsütés következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. A piknikezés közben megköszöntöttük a jelenlévő névnaposokat (Károly, Imre), és megbeszéltük az év hátralévő részében megtartásra kerülő szakosztályi rendezvényekkel kapcsolatos teendőket, majd folytattuk a túrát. A csapat egy része Makkosmárián, a templom melletti úton, a legközelebbi buszmegálló felé vette az irányt – nekik elég volt ennyi. A többiek (13-an) a piroson, majd a sárgán Szépjuhásznéig sétáltunk. A 22-es busszal tértünk vissza Budapestre. 

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. Reggel még enyhén csípős, ködös volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk ki, az előbújó napnak ereje is volt, a hegymenetekben meg is izzadtunk.  

A túra útjai végig szárazak, jól járhatóak voltak, az előző napi eső meg sem látszott (a szárazfa gyűjtésénél okozott egy kis nehézséget).  

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé. Sőt, az egész túra olyan útvonalon haladt, amelyhez térképre sem volt szükségünk. 

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra, kellemes séta volt. 

Az utóbbi hetekben az erdők szép színt kaptak. Még zöld lombot is látni, de a legtöbb fa már sárgán, aranyszínben pompázik. Most nagyon szép az erdő. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2014. november 08.  

Molnár Béla 

2013. október 5.

Naszály - 2013. október 05.



Naszályra fel

2013. október 05-én a Naszály meghódítására indultunk egy túracsapattal. Az elmúlt évben egy sikeres gombaszedő túra volt ezen az útvonalon, titkon most is gombapörköltről álmodtak néhányan. A tervben – a tavalyihoz képest - annyit változtattunk, hogy most ellenkező irányból (Ősagárdról) indultunk.

Újpest Városkaputól Volán busszal jutottunk el Katalinpusztáig, ahol (a megállónál lévő kocsmában) már vártak bennünket a személygépkocsival érkezők. (A kocsit célszerű volt itt hagyni, mert a túrát délután itt fejeztük be.) A túra kezdő helyszínéig, Ősagárdig még tovább kellett utaztunk helyi busszal, melyet már együtt tett meg a teljes csapat (12 fő).
 
A kék sávon indultunk el, és e jelzés vezetett bennünket a túra teljes útvonalán. A faluból gyorsan kiértünk, keresztülhaladtunk egy szépen gondozott réten (pihenőpark, játszótér), majd egy kecskefarm is mögénk került, és már be is jutottunk az erdőbe. Megkezdtük a hegymenetet, mert a túra első fele végig felfelé vezetett. Izzasztó két órát éltünk át, ugyanis ennyi idő alatt értünk fel a csúcsra, a geodéziai toronyhoz.
Közben rövid pihenőt tartottunk egy kulcsos-háznál, amelynek környezete szépen rendben tartott, erdei asztalokkal, padokkal, tűzrakóhellyel ellátva.
A következő pihenőnk a Kopasz-tetőnél volt, itt is pótoltunk némi energiát és folyadékot, pihentünk a sziklák peremén, és fotóztuk a szép tájat. Láttuk a környező hegyeket, Ősagárdot (ahonnan indultunk), gyönyörű panorámában volt részünk.
Következett a Násznép-barlang, amely a legenda szerint onnan kapta nevét, hogy egy lakodalmas menet ide menekült a török elől. Lefelé vezető, meredek úton lehetett megközelíteni, mindenki nem is vállalta, csak néhányan merészkedtünk le a barlang bejáratához.
Amint a barlangtól visszakerültünk (visszamásztunk) a túraútvonalra, megkezdtük a csúcs elleni utolsó támadást. Végül sikeresen feljutottunk a Cserhát legmagasabb pontjára, a 652 méter magas Naszály-csúcsra. A tetőn egy elhagyott geodéziai torony szolgál kilátóként, többen felmentünk rá, és gyönyörködtünk a szép kilátásban, fotóztuk a tájat.
Rövid pihenő és energiapótlás után megkezdtük a leereszkedést a hegyről. Ez sem volt könnyű, igaz, hogy most nem a levegő fogyott el, mint fölfelé, hanem az útviszonyokkal kellett megküzdenünk. Meredek, és - a száraz idő ellenére is - csúszós ösvényen jártunk, apró kövek, kavicsok, faágak csúsztak ki a lábunk alól. A hegy oldalában több helyen csak oldalazva tudtunk járni. Ezen az útvonalon, esős, sáros időben csak négykézláb (vagy nadrágféken) lehetett volna haladni.

Egy kis kitérővel megnézhettük volna a Naszályi-víznyelőbarlangot (Sárkánylyukat) is, mi viszont ezt kihagytuk. (Lehet, hogy már fáradtak voltunk?)

A következő pihenő a Bik-kútnál volt, itt jól kiépített pihenőhelyet, erdei padokat, asztalokat, és még egy szaletlit (esőházat) is találtunk. A Bik-kút a Naszály északi oldalának egyetlen forrása, víznyerőhelye. Most viszont alig csörgedezett benne víz.
 
Következett a túra befejező szakasza, amely egy keskeny, kanyargós ösvényen vezetett le Katalinpusztára.
 
Amint leértünk a faluba, a kocsival érkezők már indulhattak is haza, míg nekünk – tömegközlekedéssel járóknak - egy rövid kocsmaakció is belefért a busz indulásáig.
 
Remek, kora őszi időjárást fogtunk ki, túrázásra kiválóan megfelelt, egész nap hét ágra sütött a nap, szél sem fújt. Ugyan a levegő egy kicsit párás volt, és emiatt a távoli tájakat nem láthattuk tisztán, de a kilátópontokról így is csodálatos látványban volt részünk.
 
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak, végig jelzett úton haladtunk.

Az erdőben, a túraútvonalak mentén több helyen találtunk kb. egy méter magas, újonnan felállított kis faoszlopokkal, amelyeken QR-kódokat helyeztek el. Ezekből megfelelő készülékkel (pl. okos telefonnal) mindent megtudhattunk, amit az adott területről tudni érdemes.
Az ilyen utakra tökéletesen illik a mondás, hogy jobb egyszer végig menni rajta, mint tízszer olvasni róla. Az útvonal nem könnyű, de nagyon szép, ajánlani tudom mindenkinek. Az élményt csak a helyszínem, testközelből lehet élvezni.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2013. október 05.   
 
Molnár Béla