2017. április 1.

2017-04-01 Medvehagyma-túra



2017. április 01-jén, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, medvehagyma túrán vettem részt Tatabánya környékén.
Túravezető: Sipos Gyula         

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult a vonatunk Tatabányára, majd tovább a 6. számú városi busszal, a XI/A akna-i megállóhelyig, ahol a medvehagyma gyűjtéssel egybekötött gyalogtúra kezdődött. 
A vonat kényelmes és gyors volt (pedig csak személynek hívták), a busz viszont elég érdekes útvonalon haladt. Ha nem erdőben, akkor halastavak mellett, vagy elhanyagolt hétvégi házak között jártunk, több illegális szemétlerakót is láttunk. A megálló nevekből arra következtethettünk, hogy valamikor bányászati tevékenység volt arra felé.
A buszmegállótól mentünk pár métert, és már is tábla jelezte, hogy elértük a Medvehagyma tanösvényt, azaz medvehagymás területen járunk. Több hektáron nő ez a csodálatos növény.
Egy piknikező helyen letáboroztunk, és megkezdtük az egyik célfeladatunkat, a medvehagyma gyűjtést. Természetesen csak a levelét szedtük le, vigyáztunk arra, hogy jövőre is legyen e csodálatos növényből.
A néphit szerint a medvehagyma név onnan ered, hogy a barlangjából kibújó medve először ezt a növényt keresi, hogy a hosszú téli álom után kitisztítsa szervezetét (de a vaddisznók is kedvelik). Évelő növény, az árnyas, nedves erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagyma illatú levelei tavasszal jelennek meg és a nyár közepére, a virágzást követő termésérés idejére elszáradnak.

A medvehagyma gyűjtés befejeztével a nagy létszámú csapatunk kettévált. Egyik része csak rövidebb túrát vállalt, Ők a Medvehagyma tanösvényen sétáltak egyet.
A csapat másik fele pedig (köztük és is), a Tanösvény látványosságait kihagyva, elindult a Vitányvár felé, egy hosszabb túrára. Kezdetben, több kilométeren át, egy húzós emelkedőn haladtunk. Majd a Budai úton elértük a Szárliget felől jövő kék sávot, és annak jobboldali ágán haladtunk tovább. Közeledtünk a vár felé, de előtte még egy erős le-fel menetet kellett volna megtenni. Ezt azonban a jó helyismerettel rendelkező túravezetőnk (Sándor) vezetésével kikerültük, oly módon, hogy a kék jelzésből balra kinyíló jelzetlen úton, egy hegygerincen értük el a várat.
A váron (romokon) jelenleg rekonstrukciós munkálatok folynak, csak kívülről lehet megtekinteni, a falak közé bemenni balesetveszélyes.
A vár megtekintése után lementünk a dombról, és egy rövid kék sávon történő haladás után megkerestük a zöld sávot. A továbbiakban ez a jelzés vezetett bennünket egészen a Rugógyári megállóig. A reggel már megismert 6-os járatszámú busszal jutottunk vissza a tatabányai vasútállomásra, majd egy kis Restiben eltöltött idő után jött is a vonatunk, és indultunk hazafelé.  
A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap kellemesen meleg, szép, napsütéses időt fogtunk ki. A megtett távolság valamivel több, mint 10 kilométer volt, az útviszonyok ideálisak voltak. 

A Vitányvár környéke tele volt kirándulóval, de a táv többi részén is lehetett túrázókkal, kerékpározókkal, kiránduló családokkal találkozni. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. április 01.

Molnár Béla

2017. március 25.

2017-03-25 Dobogókő - Pilisszentkereszt



2017. március 25-én a Pilis-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy – Fagyos katona - Peres-hegy - Szent-kút – Pilisszentkereszt
Túravezető: Németh Károly

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel indult a csapat Pomázra (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

Már Pomázon meglepetés ért bennünket, annyi bakancsos turista akart a dobogókői buszra felszállni, hogy két mentesítő járatot is indítani kellett. Megjegyzem, hogy a kialakult helyzethez gyorsan reagáltak a közlekedésiek – piros pontot érdemelnek. A mi buszunk Dobogókőig meg sem állt.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, gondolván, hogy a hozott ételt-italt ne kelljen tovább cipelni. (A büfé egyébként zárva volt.) Ezen kívül még a Szent-kútnál tartottunk hosszabb pihenőt, ahol elfogyasztottunk mindent ami Dobogókőn megmaradt. Közben kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. A Szent-kúttól néhány (feltehetően) helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet. A friss forrásvízből mi is megtöltöttük a kiürült palackjainkat.
A továbbiakban a túrát két csoportban folytattuk. A többség (16-an) a kiírás szerinti hosszabb távot választotta. Heten viszont (köztük én is) úgy gondoltuk, hogy elég lesz a rövidebb útvonal is, és Pilisszentkeresztet vettük célba. Amint leértünk a településre, már jött is a busz és megkezdtük a hazafelé utat. 

A tavaszi erdő szépségéből még nem sokat láttunk. Az aljnövényzet már kezd zöldülni, itt-ott egy-egy virág is előbújt, de az erdő még nagyon kopasz volt.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki. Az útviszonyok járhatóak voltak, de néhány helyen dagonyában tapostunk. A Kopasz-hegy és a Szent-kút között, közel egy kilométeres távon, szurdok-szerű útvonalon haladtunk, amely nagyon köves volt, de szerencsésen túljutottunk azon is.

A tengerszint felett 700 méter magasan lévő Dobogókőről gyakorlatilag végig lefelé vezetett az útvonal. Véleményem szerint, a mi rövid távunk, könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt, a köves útszakaszon vigyázni kellett.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. március 25.

Molnár Béla 

2017. február 25.

2017-02-25-Mamutfenyők



2017. február 25-én a Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Budakeszi - Mamutfenyők (Pászty Gyula pihenő) – Telki országút – Katonasírok – Vörös-pocsolyás-hát – Kopasz oldal - Nagykovácsi
Túravezető: Németh Károly

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22/A jelű busszal jutottunk el Budakeszire, a túra kezdő helyszínére. A busz végállomásánál messziről észrevettük a zöld kereszt jelzést. Azt követve, a településen tett rövid séta után elértünk a Mamutfenyőkhöz. Pazar látvány a két hatalmas, több mint 100 éves fakülönlegesség. A fák környezete is szépen, rendben van tartva. Erdei asztalok és padok is találhatóak a fák közelében. Ott rövid pihenőt tartottunk, ettünk, ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Majd folytattuk a túrát az ismert jelzésen. Kicsit sáros, de járható volt az út. Egy lovastanya mellett kiértünk a Telki felé vezető országútra. A csapat ott ketté vált. Tízen úgy gondolták, hogy elég volt, megkeresték a buszmegállót, és indultak hazafelé. A többség (velem együtt) megkezdte, még mindig a zöld kereszten, a nagy menetelést Nagykovácsi felé.
A túrának ebben a szakaszában hosszú emelkedőt kellett leküzdeni. A nap sütött, az út emelkedett, jól megizzadtunk. Szerencsére a hegymenetben jól járható utak voltak. Az addig tapasztalt sáros, latyakos erdei utak ott már felszáradtak.
A második pihenőt a hegymenet végén, a Katonasíroknál tartottuk. Ezen a helyen állítottak emléket a „Budai kitörés” során életüket vesztett német katonáknak.  
Tovább haladva elértük a piros háromszöget, melynek jobboldali ágán folytattuk a túrát. Ott már újra sárban dagonyáztunk, néha még havat és jeget is találtunk az úton. Áthaladtunk a Vörös-pcsolyás-háton, végül a piros sáv baloldali ága vezetett le bennünket Nagykovácsiba.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól követhetőek voltak.

Az időjárás csodálatos volt, az elmúlt napok borús, ködös nappalai után felüdülés volt a szép napsütéses idő.  

Az erdő tele volt túrázóval és kirándulóval. Egy teljesítménytúra is ezen az útvonalon haladt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. február 25.

Molnár Béla

2017. február 18.

2017-02-18-Dinnyésen jártunk



2017. február 18-án - a Borostyánfa túracsapat szervezésében – Dinnyésre látogattunk.
Végig jártuk a Madárdal Tanösvényt, közben megtekintettük a Dinnyési fertőt. Végül pedig a Várparkba és a Templomkertbe látogattunk, és ismerkedtünk a Gárdonyhoz tartozó település nevezetességeivel.
Túravezető: Sipos Gyula    

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal utaztunk Dinnyésre. Először a Dinnyés határában található Madárdal tanösvényt vettük célba. Szakértő vezető kalauzolt végig bennünket a tanösvényen, és részletes tájékoztatást kaptunk tőle a terület növény- és állatvilágáról. Emellett a település (Dinnyés) múltjával, fejlődésével is megismerkedhettünk. A tanösvényen 9 állomást (tájékoztató táblát) alakítottak ki, amelyek a környék növény- és állatvilágát mutatják be. A kb. 4 km-es séta végig sík terepen haladt, útközben gyönyörködhettünk a nádasok, szigetek élővilágában. Elhaladtunk a Dinnyési-fertő mellett és röviden megismerkedünk annak élővilágával és kialakulásával is (a Déli Vasút építése során választották le a Velencei tóról).
A tanösvény útvonala hol száraz, hol nedves, néha csúszós volt, de azért biztonságosan lehetett járni rajta. Ködös reggellel indultunk, napközben viszont még a nap is előbújt.

A rövid séta után kettévált a csapat, egy része (köztük én is) a várpark felé vette az irányt, a többiek ezt a programrészt kihagyták. A várkertben középkori magyar várakat csodálhattunk meg, miniatűr változatban. A makett-várak egy családi ház udvarán-kertjében találhatóak, melyeket egy magánszemély hobbiból kezdett építgetni. Ma már 30 kész várat tekinthetünk meg. Az épületek eredeti anyagukból - fából, kőből, téglából és sárból - készültek. Az építő törekszik a makettek valósághű megjelenítésére. A várakat egy sétány övezi, mely Nagy-Magyarország formáját ölti magára - a tulajdonos megfogalmazása szerint: erősen lekerekített formában. A kis váracskák eredeti helyükön körbejárhatók, ismertető táblával vannak ellátva.
A sétányt emlékoszlopok övezik, melyek mindegyike 1-1 magyar királynak, kormányzónak, fejedelemnek állít emléket. A makettek minden korosztály számára élményt jelenthetnek, a tárlatvezetés lehetőséget ad a történelmi ismeretek elmélyítésére is.
Végül a Templom-kertben is tettünk egy sétát. Megtekintettük az ott található épületkülönlegességeket is.

A túrán (kiránduláson) készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2017. február 18. 

Molnár Béla