Korda Filmpark - 2013. április 20.

2013. április 20-án, az etyeki Korda Filmparkba szervezett látogatáson vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A Kelenföldi Volán pályaudvarról menetrendszerinti járattal jutottunk el Etyekre, majd a kb. 1,5 km-es gyaloglás helyett, Nagy Imre és Kecskeméti László túratársaink személygépkocsikkal fuvaroztak el bennünket a buszmegállótól a filmparkig.

A belépőjegyeket mindenki saját maga intézte (teljes árú 3000, nyugdíjas 2300,-Ft, a 70 éven felülieknek pedig ingyenes volt). A filmparkkal foglalkozó leírások, prospektusok egyedülálló látványosságot ígértek a filmek szerelmeseinek.

Szakszerű vezetés által ismerkedhettünk meg a filmpark történetével – rövid múltjával, jelenével és az elképzelt jövőjével. Az általános - több mint két órás - programokon túl a látogatócsoportok egyedi programokat is igénybe vehetnek a külön szolgáltatási csomagokból. Mi csak az általános programokon vettünk részt – arra fizettünk be.

A különböző filmek, TV-sorozatok forgatásának helyet adó Korda Stúdió műtermei és szabadtéri díszletei között található látogatóközpontban – egy emlékkiállítás keretében - megismerkedhettünk Korda Sándor életével. Végigkövethetjük életútját Pusztatúrpásztótól egészen Londonig, ahol karrierje kiteljesedett. A britek Korda Sándor munkásságának elismeréséül, az év legkiemelkedőbb brit filmjének járó díjat róla nevezték el.

A csarnok másik részében a mozgókép története elevenedik meg a kiállított muzeális tárgyakon keresztül, valamint a filmkészítés folyamatába is bepillantást nyertünk. Itt a meglepőbbnél meglepőbb filmkészítési trükkökkel ismerkedhettünk meg. Némelyiket személyesen is kipróbálhattuk.

Nagyon érdekes volt a "zajszoba" ahol filmrészletet vetítettek, hang nélkül, és lehetett az eszközökkel hangokat komponálni. A lódobogás például két fél kókuszdió kavicson történő kopogtatásával készül.

A tárolókban a húszas évekből származó filmvetítők is láthatók, és megtekinthető egy „kézihajtányos vetítőtekerenc" is, a mozigép őse. Megnézhettük a Honfoglalás c. film szereplőinek ruhatárát, az alkotó életrajzával együtt.

Ezek után következett a szabadtéri bemutató, ahol az igazi filmdíszleteket lehetett megcsodálni. Többek között a világ egyik legnagyobb „New York-i utca” díszletét, továbbá a Borgiák c. sorozat díszlete a fantasztikus Római Szent Péter tér, a Colosseum, a szegénynegyed, stb.

Azok számára, akik nehezen mozogtak, a szabadtéren való közlekedéshez egy elektromos kisautó is rendelkezésünkre állt.

Fotózni a kiállító termekben (vakuval is) mindenhol lehetett. A szabadtéren felállított filmdíszletek közül viszont tilos volt fotózni azokat, amelyeket még nem mutattak be. 

A képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

A filmpark meglátogatását azoknak tudom ajánlani, akiket tényleg érdekelnek a filmkészítés eszközei, trükkök, fortélyok stb. Akár egész napos programot is össze lehet állítani. De azért csodát senki ne várjon.

Budapest, 2013. április 20.

Molnár Béla

Sas-hegy - 2013. április 18.

2013. április 18-án került megrendezésre - Újbuda Önkormányzata és a Röck Vasas Természetjárók közös szervezésében - a XIX. "Föld napi" Sas-hegyi túra.

A lezárt, természeti kincsekben gazdag, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Sas-hegyet a mai napra, elsősorban Újbuda lakosainak nyitották meg, a költségeket az Önkormányzat viselte.

Fővárosunk területén található felbecsülhetetlen értékű, számos érdekesség közül az egyik, a Kelenföldi-síkból 259 méter magasan kiemelkedő Sas-hegy. A látogatók egy jól kiépített, könnyen járható, kb. 800 méter hosszú tanösvényen ismerkedhetnek meg a hegy növény- és állatvilágával. Többek között még a jégkorszakból itt maradt növény is található. A tanösvény végigjárása mellett megnézhettünk egy – a Sas-hegy történetével foglalkozó – kisfilmet, valamint távcsővel felszerelt kilátóból gyönyörködhettünk Budapest panorámájában.

A terület állatvilága is számos meglepetéssel szolgál. Itt találhatunk rá a hazánkban élő legnagyobb - két métert is elérő - kígyóra, a haragos siklóra, valamint a pannon vagy magyar gyíkra. Ez utóbbi tudományos neve Kitaibel Pál emlékét őrzi (Ablepharus Kitaibelii).

A hegy elnevezésének eredete vitatott. Az egyik legenda szerint 1686-ban, Buda töröktől való visszafoglalásakor, a hegyről sasok, a szabadság madarai szálltak a vár felé. Ettől kezdve hívják a hegyet „Sas-hegy”-nek.

A Röck Vasas túracsapat tagjaként 2005. óta veszek részt ezen az évről-évre ismétlődő rendezvényen. Öröm látni, hogy a terület hogyan szépül, fokozatosan kapja vissza természetes állapotát. A tájidegen orgonaerdő már teljesen eltünt.

Az időjárás nagyon kedvező volt. Végig tűző napsütést élvezhettünk, és ez a hosszúra nyúlt tél után üdítő volt. A résztvevők élvezték is a jó időt. Több mint 700 fő látogatott ki a mai napon a Sas-hegyre. Elsősorban oktatási intézményekből jöttek a fiatalok. Az idősebb korosztályba tartozók pedig az Újbuda 60+ program keretében látogattak el a hegyre. Ezen kívül családokkal, egyéni látogatókkal (kirándulókkal) is lehetett találkozni. Megnézték a kiállítást, a hegy történetét bemutató kisfilmet, valamint szakképzett vezetővel végig járták a kijelölt tanösvényt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2013. április 18.

Molnár Béla

Nagybörzsöny - 2012. május 12.

2012. május 12-én a Börzsöny-hegységbe, Nagybörzsöny környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Nagybörzsöny

Túravezető: Nagy Imre  

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Szobra, majd tovább Volán busszal Nagybörzsönybe, ahol erdei kisvasútra szálltunk. A csapat egy része – köztük én is – Kisirtáspusztáig utazott, és onnan, a Hosszú-völgyön végig haladó sárga sávon visszagyalogolt Nagybörzsönybe. A bátrabbak Nagyirtáspusztától gyalogoltak vissza a kiindulási helyre. Ez utóbbiak (azaz a hosszabb távot megtevők) nagy iramot diktálva, még a kisvasút alsó végállomása előtt utolértek bennünket, és Nagybörzsönybe már együtt érkeztünk meg. Ott bekapcsolódtunk a Falu napi (Hideg pincék – meleg kemencék) rendezvénysorozatba. Egy magánháznál megkóstoltuk a „Börzsönyi lángost” és mellette egy-egy sört is legurítottunk.

Ezt követően 18-an megkezdtük a hazafelé utat. Öten viszont tovább ismerkedtek a falu nevezetességeivel, Ők egy későbbi Volán járattal indultak hazafelé.

Túra közben, mi, a rövid távosok egy alkalommal tartottunk pihenőt. A BKV kulcsos házánál lévő asztalokhoz-padokhoz telepedtünk le, és ettünk-ittunk, hogy legyen erőnk a további útszakaszok legyőzéséhez.

A jelzések mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak. A megtett távolság (különösen nekünk, a rövid távot vállalóknak) nem volt jelentős, ez a nap inkább kirándulás jellegű volt.

Egész nap kellemes tavaszi idő volt, az útviszonyok, mindenhol kiválóak voltak. Az utunkat keresztező patakon is gond nélkül átkeltünk. Az előrejelzések ma délutánra viharos-esős időt jósoltak. Az eső este meg is érkezett, de mi még időben hazaértünk. 

Erre a napra igen sok turista érkezett Nagybörzsönybe. Szobról kisegítő buszjáratot kellett indítani, és a kisvasútból is, a menetrendszerinti járaton felül plusz egy vonatot indítottak. A túra útvonalán viszont minden nagyon csendes volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 12.

Molnár Béla 

Sikárosi-rét - 2012. május 05.

2012. május 05-én a Pilis-hegységbe, a Sikárosi-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Kerek-bükk - Vörös-dagonya - Torina-rét - Kövecses-hegy - Lom-hegyi nyereg - Tölgyikrek - Sikárosi-rét - Öreg-nyílás - Pilisszentlászló

Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, majd – mielőtt elkezdtük volna a túrát - felmentünk a kilátóhoz a csodás panorámában gyönyörködni. Nem utolsó sorban azért is, mert volt közöttünk olyan, aki most járt először Dobogókőn.

A túrát a kék körúton kezdtük, majd a kék sávon folytattuk és e jelzést követve terveztük elérni Pilisszentlászlót. A megvalósítás viszont akadályba ütközött, ugyanis ki van táblázva (és a legújabb térképen is rajta van), hogy a Vörös-dagonyától az OKT egy szakasza nem járható. Kerülő utat kellett választanunk. Az ott futó erdei-aszfalt úton jobbra haladva elértük a kék keresztet, majd balra rátértünk a sárga sávra, arról pedig egy újabb balkanyarral, a piroson tovább haladva megtaláltuk a Vörös-dagonyánál elhagyott kéket, amely már tényleg Pilisszentlászlóra vezetett bennünket. Onnan - rövid Gesztenyés vendéglői, cukrászdai kitérő után - Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre. 

Három alkalommal tartottunk pihenőt. Először csak úgy az út mellett letelepedve, másodszor pedig a Lom-hegyi nyeregnél farönkökre ülve. Harmadszor a Sikárosi-rét melletti asztaloknál-padoknál álltunk meg.   

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni. A tervezett útról objektív okokból kellett letérnünk, ez annyiban lett kritikus, hogy a táv meghosszabbodott, és voltak néhányan, akik ezt sérelmezték.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Kora nyári meleg volt.

A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő kevés volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében (a meghosszabbodott táv ellenére is) könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt. 

Forgalommal alig találkoztunk, a jó idő ellenére minden nagyon csendes volt. A Lom-hegyi nyeregnél a Pilis-50 teljesítménytúra egyik ellenőrző pontjába ütköztünk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. május 05.

Molnár Béla