2017-05-06 - Kevélyek környéke

2017. május 06-án a Pilis-hegységbe, a kevélyek környékére szervezett túrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal. 

Túravezető: Németh Károly 

Az Árpád-híd Budai hídfőjétől indult a Volán 840-es számú járata, amely elvitt bennünket a túra kezdő helyszínére, Ürömre. A Templom téri megállónál szálltunk le, és indultunk a nagy kalandra, a kevélyek megmászására.  

Az Ürömi tanösvényen kezdtük a túrát, amely Üröm és környékének természeti és kulturális értékeit mutatja be. A településen belül enyhe emelkedőn haladtunk, majd elértünk az Ürömöt Budakalásszal összekötő országútra. Ezen addig haladtunk, amíg el nem értük a Csillaghegyről jövő piros sávot. Ettől kezdve ez a jelzés vezetett bennünket a Kevély-nyeregig. Több kilométeren (Puszta-hegyen, Kő-hegyen, Ezüst-kevélyen, Nagy-Kevélyen) át küzdöttünk a húzós emelkedővel. Közben egy elhagyott kőbányában pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk és erőt gyűjtöttünk a további nehézségek leküzdéséhez.

Rövid időre megálltunk a Nagy-Kevély szikláinál is, melyekről gyönyörű kilátás van a környező településekre, erdőkre, hegyekre. Szemet gyönyörködtető panoráma tárult elénk.

A hegy egy erre alkalmas tisztásán szépen megépített szaletli is található, az alatta lévő padokkal körülvett asztal kényelmes pihenést, kulturált étkezési lehetőséget biztosít a fáradt turistának. Nem elhanyagolható szempont, hogy az eső ellen is védelmet nyújt.

A Nagy-Kevélyről már egy kicsit barátságosabb útvonalon haladtunk a Kevély-nyereg felé. Ott is találtunk egy szaletlit, asztallal és padokkal. Az újabb pihenő után megkerestük a kék sávot, és a Redlinger Adolf úton megkezdtük a leereszkedést az Egri csillagok forgatásához épített díszletvárhoz. A film forgatásakor a környék rét és mezőgazdasági hasznosítású volt, ma viszont a völgyet már tövises cserjék nőtték be. A filmet a mai körülmények, terepviszonyok között nem lehetne leforgatni. A várat csak díszletnek építették, de maradandónak bizonyult. Így viszont, tekintettel a nagy érdeklődésre, célszerű lenne, ha a turistajelzések útvonalába is bekapcsolnák.

A várat az Egri csillagok forgatása után még több magyar filmhez is használták forgatási helyszínül, pl.: Mennyei seregek, Gyula vitéz télen-nyáron, Sztrogoff Mihály, Rab ember fiai, Angyalbőrben, Magyar vándor, stb.

A vár körbejárása, fotózása és egy kis pihenő után egy jelzetlen úton megindultunk túránk végső állomása, Pilisborosjenő felé. Ezen az úton haladva balkéz felől értük el a Teve-sziklát, ami arról kapta a nevét, hogy egy bizonyos szögből nézve tevét, pontosabban dromedárt formáz. 

A Teve-szikla után újra találkoztunk a kék sávval, amely Pilisborosjenőig vezetett bennünket. A Kossuth téri buszfordulóban vártuk meg, a már délelőtt megismert 840-es viszonylatszámú Volán járatot, amellyel visszatértünk Budapestre.  

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A túra teljes útvonalán, de különösen a jelzetlen szakaszokon nagy segítségünkre volt Gábor, a túravezetőnk ismerőse. Ő, mint Pilisborosjenői lakos alapos ismerője a kevélyek környékének. 

Az időjárás csodálatos volt. Egész nap gyönyörű napsütésben túrázhattunk, és a tűző napnak ereje is volt. Az előző napok esőzéseinek alig lehetett nyomát találni.

A túra során több kirándulóval és túrázóval, egész iskolás osztállyal is találkoztunk. A Nagy-Kevély szikláiról sokan gyönyörködtek a nem mindennapi látványban.

Más túraútvonalakhoz képest kellemes meglepetés volt, hogy a terület gazdája részletes ismertető táblákat helyezett el minden nevezetesebb helyre, a túra teljes útvonalán. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. május 06.

Molnár Béla

2017-04-01 Medvehagyma-túra

2017. április 01-jén, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, medvehagyma túrán vettem részt Tatabánya környékén.

Túravezető: Sipos Gyula         

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult a vonatunk Tatabányára, majd tovább a 6. számú városi busszal, a XI/A akna-i megállóhelyig, ahol a medvehagyma gyűjtéssel egybekötött gyalogtúra kezdődött. 

A vonat kényelmes és gyors volt (pedig csak személynek hívták), a busz viszont elég érdekes útvonalon haladt. Ha nem erdőben, akkor halastavak mellett, vagy elhanyagolt hétvégi házak között jártunk, több illegális szemétlerakót is láttunk. A megálló nevekből arra következtethettünk, hogy valamikor bányászati tevékenység volt arra felé.

A buszmegállótól mentünk pár métert, és már is tábla jelezte, hogy elértük a Medvehagyma tanösvényt, azaz medvehagymás területen járunk. Több hektáron nő ez a csodálatos növény.

Egy piknikező helyen letáboroztunk, és megkezdtük az egyik célfeladatunkat, a medvehagyma gyűjtést. Természetesen csak a levelét szedtük le, vigyáztunk arra, hogy jövőre is legyen e csodálatos növényből.

A néphit szerint a medvehagyma név onnan ered, hogy a barlangjából kibújó medve először ezt a növényt keresi, hogy a hosszú téli álom után kitisztítsa szervezetét (de a vaddisznók is kedvelik). Évelő növény, az árnyas, nedves erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagyma illatú levelei tavasszal jelennek meg és a nyár közepére, a virágzást követő termésérés idejére elszáradnak.

A medvehagyma gyűjtés befejeztével a nagy létszámú csapatunk kettévált. Egyik része csak rövidebb túrát vállalt, Ők a Medvehagyma tanösvényen sétáltak egyet.

A csapat másik fele pedig (köztük és is), a Tanösvény látványosságait kihagyva, elindult a Vitányvár felé, egy hosszabb túrára. Kezdetben, több kilométeren át, egy húzós emelkedőn haladtunk. Majd a Budai úton elértük a Szárliget felől jövő kék sávot, és annak jobboldali ágán haladtunk tovább. Közeledtünk a vár felé, de előtte még egy erős le-fel menetet kellett volna megtenni. Ezt azonban a jó helyismerettel rendelkező túravezetőnk (Sándor) vezetésével kikerültük, oly módon, hogy a kék jelzésből balra kinyíló jelzetlen úton, egy hegygerincen értük el a várat.

A váron (romokon) jelenleg rekonstrukciós munkálatok folynak, csak kívülről lehet megtekinteni, a falak közé bemenni balesetveszélyes.

A vár megtekintése után lementünk a dombról, és egy rövid kék sávon történő haladás után megkerestük a zöld sávot. A továbbiakban ez a jelzés vezetett bennünket egészen a Rugógyári megállóig. A reggel már megismert 6-os járatszámú busszal jutottunk vissza a tatabányai vasútállomásra, majd egy kis Restiben eltöltött idő után jött is a vonatunk, és indultunk hazafelé.  

A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap kellemesen meleg, szép, napsütéses időt fogtunk ki. A megtett távolság valamivel több, mint 10 kilométer volt, az útviszonyok ideálisak voltak. 

A Vitányvár környéke tele volt kirándulóval, de a táv többi részén is lehetett túrázókkal, kerékpározókkal, kiránduló családokkal találkozni. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. április 01.

Molnár Béla

2017-03-25 Dobogókő - Pilisszentkereszt

2017. március 25-én a Pilis-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy – Fagyos katona - Peres-hegy - Szent-kút – Pilisszentkereszt

Túravezető: Németh Károly

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel indult a csapat Pomázra (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

Már Pomázon meglepetés ért bennünket, annyi bakancsos turista akart a dobogókői buszra felszállni, hogy két mentesítő járatot is indítani kellett. Megjegyzem, hogy a kialakult helyzethez gyorsan reagáltak a közlekedésiek – piros pontot érdemelnek. A mi buszunk Dobogókőig meg sem állt.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, gondolván, hogy a hozott ételt-italt ne kelljen tovább cipelni. (A büfé egyébként zárva volt.) Ezen kívül még a Szent-kútnál tartottunk hosszabb pihenőt, ahol elfogyasztottunk mindent ami Dobogókőn megmaradt. Közben kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. A Szent-kúttól néhány (feltehetően) helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet. A friss forrásvízből mi is megtöltöttük a kiürült palackjainkat.

A továbbiakban a túrát két csoportban folytattuk. A többség (16-an) a kiírás szerinti hosszabb távot választotta. Heten viszont (köztük én is) úgy gondoltuk, hogy elég lesz a rövidebb útvonal is, és Pilisszentkeresztet vettük célba. Amint leértünk a településre, már jött is a busz és megkezdtük a hazafelé utat. 

A tavaszi erdő szépségéből még nem sokat láttunk. Az aljnövényzet már kezd zöldülni, itt-ott egy-egy virág is előbújt, de az erdő még nagyon kopasz volt.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki. Az útviszonyok járhatóak voltak, de néhány helyen dagonyában tapostunk. A Kopasz-hegy és a Szent-kút között, közel egy kilométeres távon, szurdok-szerű útvonalon haladtunk, amely nagyon köves volt, de szerencsésen túljutottunk azon is.

A tengerszint felett 700 méter magasan lévő Dobogókőről gyakorlatilag végig lefelé vezetett az útvonal. Véleményem szerint, a mi rövid távunk, könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt, a köves útszakaszon vigyázni kellett.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. március 25.

Molnár Béla 

2017-02-25-Mamutfenyők

2017. február 25-én a Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Budakeszi - Mamutfenyők (Pászty Gyula pihenő) – Telki országút – Katonasírok – Vörös-pocsolyás-hát – Kopasz oldal - Nagykovácsi

Túravezető: Németh Károly

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22/A jelű busszal jutottunk el Budakeszire, a túra kezdő helyszínére. A busz végállomásánál messziről észrevettük a zöld kereszt jelzést. Azt követve, a településen tett rövid séta után elértünk a Mamutfenyőkhöz. Pazar látvány a két hatalmas, több mint 100 éves fakülönlegesség. A fák környezete is szépen, rendben van tartva. Erdei asztalok és padok is találhatóak a fák közelében. Ott rövid pihenőt tartottunk, ettünk, ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Majd folytattuk a túrát az ismert jelzésen. Kicsit sáros, de járható volt az út. Egy lovastanya mellett kiértünk a Telki felé vezető országútra. A csapat ott ketté vált. Tízen úgy gondolták, hogy elég volt, megkeresték a buszmegállót, és indultak hazafelé. A többség (velem együtt) megkezdte, még mindig a zöld kereszten, a nagy menetelést Nagykovácsi felé.

A túrának ebben a szakaszában hosszú emelkedőt kellett leküzdeni. A nap sütött, az út emelkedett, jól megizzadtunk. Szerencsére a hegymenetben jól járható utak voltak. Az addig tapasztalt sáros, latyakos erdei utak ott már felszáradtak.

A második pihenőt a hegymenet végén, a Katonasíroknál tartottuk. Ezen a helyen állítottak emléket a „Budai kitörés” során életüket vesztett német katonáknak.  

Tovább haladva elértük a piros háromszöget, melynek jobboldali ágán folytattuk a túrát. Ott már újra sárban dagonyáztunk, néha még havat és jeget is találtunk az úton. Áthaladtunk a Vörös-pcsolyás-háton, végül a piros sáv baloldali ága vezetett le bennünket Nagykovácsiba.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól követhetőek voltak.

Az időjárás csodálatos volt, az elmúlt napok borús, ködös nappalai után felüdülés volt a szép napsütéses idő.  

Az erdő tele volt túrázóval és kirándulóval. Egy teljesítménytúra is ezen az útvonalon haladt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. február 25.

Molnár Béla