2019-10-26 - Adyliget - Nagykovácsi

Adyliget - Kecske-hát - Nagykovácsi - 2019. október 26.

2019. október 26-án a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére. 

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Petneházy-rét – Kecske-hát – Vörös-pocsolyás-hát -  Nagykovácsi

Túravezető: Fórián Istvánné és Molnár Béla

A szép számú csapattal (20 fő) aszfalton, a Petneházy-rét irányába futó piros kereszten kezdtük a túrát, addig követtük e jelzést, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra, majd tovább a Vörös-pocsolyás-háton keresztül Nagykovácsira.

Az eredeti kiírás szerint a Kecske-háton ketté vált volna a csapat. Akik csak rövid távot vállalnak, onnan a piros kereszten leballagnak Remeteszőlősre, és ott buszra szállnak. A hosszabb túrára vállalkozók pedig tovább mennek a piros sávon. Majd az abból balra kiágazó piros háromszögön haladnak tovább a Csergezán kilátó felé, és onnan jutnak le Nagykovácsiba.

A csapat úgy döntött, hogy ne váljunk ketté, hanem válasszunk egy köztes megoldást. Jó ötlet volt. 

A túrán két alkalommal tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A túra első felét gyenge hegymenetben, a másik felét pedig völgymenetben tettük meg. Az emelkedő egy kicsit nehezített rajta, és néhol köves terepen haladtunk, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszt pedig jól ismertük.

Az időjárás kiváló volt. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett.

Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A gyülekező helyek tele voltak túrára indulókkal, de a mi útvonalunkon néhány kerékpározón kívül alig találkoztunk valakivel. 

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 26. 

Molnár Béla 

2019-10-19 - Szárliget - Óbarok

Szárliget – Nagyegyháza - Óbarok - 2019. október 19.

2019. október 19-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, a Vértesben jártunk.

Túravezető: Sipos Gyula         

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Szárligetig, ahol a túra kezdődött. 

A túra kezdetén a kék jelzést követtük kelet (Nagyegyháza) felé. Az indulást követően – pár száz méter megtétele után - hosszú és meredek emelkedőn találtuk magunkat, de leküzdöttük. Átkeltünk a 300 méternél magasabb Hajagoson, melynek tetején találkoztunk a jobbról (Szár felől) bejövő piros jelzéssel. Ettől kezdve e két jelzés együtt vezetett bennünket Nagyegyházára. A település előtt áthaladtunk az M1-es autópálya alatt is. A faluban, egy szépen gondozott parkban kulturált pihenőhelyet találtunk, ahol voltak asztalok és padok is. Pihentünk, kalóriát, energiát vettünk magunkhoz, majd tovább indultunk a még mindig együtt futó piros és kék jelzésen. Mikor e két jelzés ketté vált, mi a piroson haladtunk tovább Óbarok felé. Közben, Nagyegyházát elhagyva, néhány tó mellett is elhaladtunk. A Váli-víz folyását követő jelzés bevezetett bennünket az Óbaroki buszmegállóhoz.

A menetrenddel nem volt szerencsénk, akár Bicske, akár Tatabánya felé, több mint egy órát kellett várni a busz indulásáig – és még kocsma sem volt a közelben. Vártunk, majd Tatabányáról vonattal jutottunk vissza Budapestre.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A térképeink viszont régiek voltak, kezdetben a kék jelzés egészen máshol futott, mint a mi térképeinken. Tanulság: erre is oda kell figyelni.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt. Az évszakhoz képest nagyon meleg volt. Az útviszonyok jók voltak.

A túra teljes útvonalán, a szép időjárás ellenére, más túrázóval alig találkoztunk.

A megtett távolság kb. 11-12 kilométer volt, az elején jelentős emelkedővel. Összességében a könnyűnél egy kicsit erősebb túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 19. 

Molnár Béla