2011. március 26-án az Ipolytarnóci Ősmaradványokhoz látogattunk el, a MÁV szervezésében indított külön vonattal.
Ezekben a napokban az Ipolyon árvízveszély volt, emiatt többen megkérdőjelezték a kirándulásunk időszerűségét, és a nemzeti park vezetéséhez is eljutottak a kétkedő hangok. Egy kérdezőnek adott választ a honlapjukra is kitettek: „Területünket utoljára 14 millió évvel ezelőtt borította víz, bátran jöhet, az Ipoly folyó kiöntése az Ősmaradványokat sosem érinti.”
A Keleti pályaudvarról, technikai okok miatt - a tervezettnél - több mint félórás késéssel indult a vonatunk, amely nagyon hosszú (Gödöllő - Aszód - Galgamácsa - Acsa - Mohora - Balassagyarmat - Szécsény) útvonalon jutott el Ipolytarnócra. A Borostyánfa túracsapathoz valamilyen formában kapcsolódók létszáma meglepően nagy, 57 fő volt. A pályaudvaron a MÁV programszervezője várt bennünket, és az Ő általa meghatározottak szerint helyezkedtünk el a vonaton, de a csapat nagy létszáma miatt, mi, a szűkebb túracsapat tagjai is két kocsiba kerültünk, azaz nem tudtunk egy közösségben maradni. A hosszú, közel négy órás út, ettől függetlenül jó hangulatban telt el. Kártyáztunk, beszélgettünk, a hegyek között haladva sorra fedeztük fel a számunkra ismeretlen tájat.
Az Ipolytarnóci vasútállomástól kb. 2 kilométeres séta várt ránk, még eljutottunk a célterületre, amelyet „Ősvilági Pompeji”-nek is neveznek.
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, Budapesttől 150 km-re, Nógrád megye északi szögletében található, amely az európai kontinensnek is egyik leggazdagabb ősmaradvány lelőhelye. Területe 513 hektár, hazánkban már 1944-ben védettséget kapott.
Az Európa Tanács 1995-ben az Összeurópai Természeti Örökség részévé nyilvánította a területet, egyben Európa Diplomával tüntette ki.
Jelenleg 26 európai ország, 70 természetvédelmi területe tartozik az Európa Diplomás Természeti Területek közé.
Hazánkban az alábbi három:
- Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület – 1995 óta.
- Szénás-hegyek Fokozottan Védett Terület – 1995 óta.
- Tihanyi-félsziget utóvulkáni képződményei – 2003 óta.
Aki Ipolytarnócra látogat, egy különleges időutazáson vehet részt. Földtani örökségünk e kincsestára, egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett ősvilág. A vulkán a Nápoly melletti Pompeji-hez hasonlóan megkövesítette a körülötte lévő életteret, így megőrizve azt az utókornak. Ezáltal nyerhetünk betekintést a föld fejlődéstörténetének egy rövid szakaszába. Cápafogak, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok, ősvilági szörnyek lábnyomai. Ezek mind láthatóak, és körüljárhatóak eredeti helyzetükben, egy geológiai tanösvény mentén, kellemes séta közben. A feltárt cápafogak és rája maradványok a bizonyítékai annak, hogy hajdan itt tenger hullámzott, amelynek visszahúzódása után, az iszapban ősvilági szörnyek nyomai maradtak hátra. Eddig 11 gerinces állatfaj több mint háromezer lábnyomát sikerült beazonosítani. A legnagyobb ragadozó a medvekutya, a leggyakrabban pedig az ős orrszarvú nyomai fedezhetők fel. Az állatoknak trópusi-szubtrópusi esőerdő adott otthont, erről az itt feltárt levél-lenyomatok tanúskodnak.
A falu nevét először a környéken megtalált közel 100 méter hosszúságú, és 8 méter kerületű, megkövesedett faóriás tette híressé, majd a folyamatos kutató munka eredményeként, Ipolytarnóc ma már a világ egyik leggazdagabb, feltárt lábnyomos lelőhelye.
Megérkezésünket követően, először az Ősfenyő Belépő fogadóépülethez mentünk. Itt rövid tájékoztatást kaptunk a legfontosabb kérdésekről, a szükséges tudnivalókról.
A fogadóépületben kezdődik a múlt megidézése. Itt található a Kárpát-medence születése című állandó kiállítás, és a 4D-s mozi terem is. Emellett, látogatásunk idején egy időszaki kiállítás is volt az épületben: Alapfy László Megkövesedett fák című fotókiállítása.
A programválaszték gazdag:
Bükkábrányi ősfenyők megtekintése - 2007-ben a bükkábrányi lignitbánya területén, 60 méter mélyen a föld alatt 16 darab, 7-7,5 millió évesnek becsült ősfenyő (mocsárciprus) törzsére bukkantak. A fellelt, 3-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű és 7-13 tonnás fatörzsek közül 6 darab, az Ősfenyő Belépő látogatóközpont előtti épületben tekinthető meg.
A Kárpát-medence születése című állandó kiállítás megtekintése - Mint a címében is szerepel, a földrész bennünket leginkább érdeklő területének fejlődése, kialakulása kerül bemutatásra.
4D-s mozi, mozgó székekkel - Folyamatosan ősvilági (Ipolytarnóccal kapcsolatos) filmet vetítenek.
Kőszikla ösvény - Vízmosások, tanyaromok, kőzetkibúvások és elhagyott kőbányák láthatóak ezen a kicsit nehezen járható, de látványos, 4 kilométeres túraútvonalon.
Kőzetparki ösvény - A fogadóépülettől a Geológiai tanösvény bejáratáig a Kőzetparki ösvényen jutunk el, ez egy, kb. 700 m-es útszakasz, amelyen minden egyes megtett lépéssel 15 ezer évvel jutunk vissza a geológiai múltunkba.
Miocén erdő - A közel 4 hektáros területen, 20-30 millió évvel ezelőtti flórát idéző növények között sétálhatunk, és az itt élt korabeli ősállatok élethű másolataival is találkozhatunk. A terület közepén egy üvegház található, ahol azokkal a növényfajtákkal ismerkedhetünk meg, amelyek a korabeli időszakban a terület növényei voltak, ám a lehűlés következtében kipusztultak.
Geológiai tanösvény - A Borókás árok bejáratától induló 800 méter hosszú túraút végigvezet bennünket a történelem előtti múltunk egy szakaszán. A látnivalók nagy része a szabadban található, de vannak megállók, ahol fedett helyen tanulmányozhatjuk a múltat. A séta 3D-s mozival fejeződik be.
Biológiai tanösvény - A természetvédelmi területnek ez a része két (2 illetve 4 km-es) túraútvonalon járható be. Az erdei ösvények mentén pihenőhelyek, kilátók és elhagyott kőbányák találhatóak.
Lombkorona sétány, kalandvágyóknak - A különböző tanösvény-hálózatok mellett kialakításra került egy, a fák lombjai között 8-10 méter magasan vezető lombkorona-sétány is. Ennek a kalandos, jelentős kilengéssel bíró, kötelekre erősített függőhídszerű sétánynak a bejárása némi bátorságot is feltételez. Tériszonyosoknak nem ajánlott. Ottjártunk idején a sétányra meglehetősen nehézkesen lehetett feljutni, ugyanis sokan voltunk. Ezen a különleges útvonalon nagyon lassan lehet haladni, ebből következik, hogy nagyobb létszámú csoportok fogadása nem megoldott, arra nincsenek felkészülve.
A sétányon mindenki saját felelősségére indulhatott el, és ennek tudomásul vételét írásban is rögzítették. A sétány jobb oldalán (nekem kb. vállmagasságban) vezető sodronykötélhez kapcsolt - a testünkhöz erősített - két karabinerrel biztosítottuk magunkat, egy esetleges baleset ellen. A kalandos út mindkét végén egy-egy 15 méter magas torony található, amelyek egyben a sétányra való fel- és lejutást is szolgálják.
A Geológiai tanösvény helyi vezetővel, a többiek viszont vezetés nélkül (de némi korlátozással) látogathatók, és szabadon bejárhatóak.
Mi a biológiai-, és a kőszikla ösvényeket idő hiányában kihagytuk, és én a 4D-s filmet sem láttam.
A 4D-s moziba, vagy a Geológiai tanösvényre megváltott jegy egyben feljogosít a teljes terület bejárására, a parkoló és a szabad területek használatára, valamint a kiállítások megtekintésére. Aki a két kiemelt (fizetős) program közül egyikre sem kíváncsi, egy 300,-Ft-os sétáló jegy megváltása ellenében járhatja be, és használhatja a területet.
Amint a Kőzetparki ösvényen közeledtünk a Geológiai tanösvény bejárata felé, az út mellett, meglepetésünkre egy csapatnyi fekete bárányt találtunk. Ottlétük, mint megtudtuk, nagyon praktikus, ugyanis a park gyepterületének "karbantartását" nem fűnyíró gépekkel oldják meg, hanem a racka nyájra bízzák.
Az Ősfenyő Belépő épületben lévő konferencia teremben ebédeltünk, és ott lehetett különböző büféárut (kávét, üdítőt stb.) is vásárolni. Az ebédet előre meg kellett rendelni és kifizetni. Én palóc levest választottam, emellett egyik (otthon maradt) társunk sztrapacskáját is elfogyasztottam, mindkettő nagyon ízlett.
Ajándékbolt is a fogadóépületben volt.
Az időjárásért felelős meghallgatta sóhajunkat. Az előrejelzések esős, de legalábbis változékony időt jósoltak. A nap ennek megfelelően is indult, még a vonaton voltunk, amikor elkezdett esni az eső, de szerencsére, ez csak ijesztgetés volt. Mikor Ipolytarnócon a vonatról leszálltunk, nagyon kellemes tavaszi idő várt ránk. Az ösvények szárazak, utcai cipőben is jól járhatóak voltak. A szabadtéri padokra is le tudtunk ülni, összességében az időjárásra panaszunk nem lehetett.
Tekintettel arra, hogy védett területen, pótolhatatlan nemzeti kincsek között sétáltunk, a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” betartása kötelező volt.
Végül még - de nem utolsósorban - érdemes megjegyezni, hogy Ipolytarnócon van a két ország (Magyarország és Szlovákia) területén lévő „Novohrad-Nógrád Geopark” szakmai központja.
Örülök, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson. A hosszú, majdnem négy-négy órás vonatozás ugyan fárasztó volt, de megérte. Magyarország egyik zöld csodáját jártuk körbe. Nagyobb propagandát is megérdemelne ez a terület. Tömegközlekedéssel az ország nagy részéről ugyan távol van, de személygépkocsival, külön busszal egynapos kirándulás keretében is elérhető, és a kiemelt területek megtekinthetőek.
A természetjáróknak túraútvonalként is ajánlani tudom.
A visszautazás a reggel megismert módon és útvonalon történt. Kellemesen elfáradva, este kilenc órára értem haza.
A kiránduláson készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.
Az írásom összeállításához a látogatáson szerzett tapasztalatokon, és hallottakon kívül az Internetről is szereztem információkat.
Budapest, 2011. március 26.
Molnár Béla
