Kecske-hát - 2011. június 11.

2011. június 11-én a Budai-hegységbe, a Kecske-hát környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Korányi Szanatórium (Budakeszi út) - Csacsi-rét - Fekete-fej út - Kecske-hát - Nagykovácsi út - Remete-szurdok - Máriaremete

Túravezető: Nagy Imre

Szél Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22-es busszal jutottunk el a Korányi Szanatóriumig, ahol a gyalogtúra kezdődött. A sárga kereszten indultunk el, amely jelzést a Csacsi-rétig követtünk. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, tűzet raktunk, sült a szalonna és a kolbász, ettünk-ittunk, és élveztük a nem túl erős kora nyári napsütést. Piknikezés közben tájékoztatást kaptunk a szakosztály nyári (tervezett) programjairól. A túra folytatásaként, a Csacsi-rét végében lévő parkolóból induló, jelzetlen erdei utat választottuk, amelyen a Petneházy-rét érintésével eljutottunk Adyliget széléig. Onnan pedig az utunkat keresztező piros sáv bal oldali ágán haladtunk tovább. E jelzést követtük a Kecske-hátig, ahol a kiágazó piros keresztre tértünk rá, és azon haladtunk a Nagykovácsi útig (Remeteszőlősig), onnan pedig a kék kereszt, majd a kék körút baloldali ága és a kék sáv vezetett bennünket a Remete-szurdokon át Máriaremetéig. Közben benéztünk a közelben található Remete-barlangba is.   

Máriaremetéről a 157-es busszal kezdtük meg a hazafelé utat.

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a Csacsi-rét és Adyliget közötti jelzetlen útszakaszon is jól el lehetett igazodni. 

A túrát tizenöten kezdtük meg, a Csacsi-réten lemaradtak hárman, Adyligettől pedig már csak öten maradtunk, a többiek nem vállalták a hosszabb utat. A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer volt, kisebb emelkedőkkel nehezítve. A Kecske-hát és a Remete-szurdok környékén ötőnk közül még senki sem járt. A Budai-hegység egy új, szép területét ismertük meg.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig kora nyári napsütést élvezhettünk. Az útviszonyok ellentmondásosak voltak, az előző napok esőzései meglátszottak, de azért különösebb panaszunk nem lehetett.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk. A Csacsi-réten viszont egy fontos emberrel (szerencsére) találkoztunk. Ugyanis közülünk senkinek sem volt tűzgyújtó eszköze. Kolbász, szalonna volt bőven, de gyufa senkinél. Egy arra járó kiránduló segített ki bennünket, meggyújtotta a tüzünket.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. június 11.

Molnár Béla