2013. augusztus 20-án – az
Országjárók Köre szervezésében – Felvidéken, a Burda hegységben megtartott
túrán vettem részt. Túravezető Schweier László (Loyer) volt.
Volánbusszal jutottunk el
Esztergomba, onnan átsétáltunk a Mária Valéria hídon Párkányba. Helyi
buszjárattal utaztunk tovább Helembáig, ahol kezdődött a gyalogtúra. A busz
indulásáig több mint fél óránk volt, ezt egy kisvendéglőben – hogy jól
kezdődjön a napunk - sörözéssel töltöttük.
Az időjárás majdnem megviccelt
bennünket. Amint leszálltunk a buszról Helembán, elkezdett szemetelni az eső.
Előkerültek az esőkabátok, és mérgelődtünk, hogy beválik a meteorológia
jóslata, mármint az, hogy 20-án esős-szeles idő lesz. Szerencsénkre néhány 100
méter megtétele után az eső elállt, az égbolt ugyan többnyire felhős maradt, de
az eső egész nap elkerült bennünket. Szép, kellemes kiránduló időben volt
részünk.
A Dóna-patak völgyében, a kék
sávon kezdtük a túrát, majd a piroson folytattuk, amely Garamkövesdig vezetett
bennünket. Onnan a reggel megismert módon megkezdtük a hazafelé utat. Helyi
busszal Párkányba, gyalog át a Mária Valéria hídon Esztergomba, majd a többség Volánbusszal
Budapestre. Engem (harmadmagammal) az a szerencse ért, hogy egyik túratársunk,
aki személygépkocsival ment Esztergomba, Békásmegyerig hozott bennünket, szinte
a házunk kapujában szálltam ki az autóból.
A túra első kb. három
kilométere, végig felfelé vezetett. Már közel jártunk az Ipoly erdészházhoz,
amikor egy kb. 100-150 méteres szakasz különösen meredek volt. Jól
megizzasztott bennünket. Az erdészháznál hosszabb pihenőt tartottunk,
ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a túra további szakaszainak leküzdéséhez.
Az erdészház és környéke, a
legutóbbi ottjártunkhoz képest, megújult, kulturált, szép, tiszta pihenőhelyen
találtuk magunkat. Feltehetően a terület felújításának (tereprendezésnek) estek
áldozatul a három éve még ott lévő szederinda bokrok is, amelyekről akkor jól
beszedreztünk.
A túra folytatásaként továbbra
is a kék jelzésen haladtunk, majd mikor találkoztunk a pirossal (amely a Kovácspataki
tanösvényt is magában foglalja), arra tértünk rá. E jelzés mentén állomásokat
jelöltek meg, ahonnan rövid kitérővel – a Duna fölött emelkedő sziklákhoz - gyönyörű
kilátóhelyekre juthattunk. Esztergomból a folyó túlsó partján lehet látni egy
hegyvonulatot, a Helembai hegységet. Mi most arról a hegyvonulatról láthattuk
Esztergomot, és a Dunakanyart. Csodálatos panorámában volt részünk.
Amint Garamkövesdre értünk,
volt még egy óránk a busz indulásáig, ezt az időt a falu kocsmájában (Garam
Gyöngye vendéglőben) töltöttük el. Végre megjött a busz, és eljutottunk
Párkányba, ahol még a többség (velem együtt) beült egy étterembe, és ezt-azt
fogyasztottunk.
Az
útviszonyok érdekesen alakultak. Jártunk ösvényen, erdei szekérúton és kőzúzalékkal
frissen terített (talán aszfaltozásra előkészített?) széles úton is. A
legrosszabb útszakasz a Garamkövesd előtti (fölötti) kb. egy kilométeres rész
volt, ez meredek, kőhordalékos, nehezen járható volt. A térd ízületeket nagyon
próbára tette.
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2013. augusztus 20.
Molnár Béla
