Magaskői köfejtő
2014. november 08-án a Budai-hegységbe szervezett
túrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.
A túra teljesített útvonala: Normafa – Csillebérc –
magaskői kőfejtő – Makkosmária – Virágvölgy – Szépjuhászné
A túra – az eredeti kiírás szerint – Csillebércről
indult volna. A Széll Kálmán téri
találkozóhelyről a 21-es busszal terveztük a Csillebércre való eljutást.
Azonban túl sokan vártak erre a járatra, így gondoltunk egyet, elmentünk a 21A-jelzésűvel
(ami előbb indult) a Normafáig, ahol naívan azt hittük, hogy majd üres 21-esre
tudunk átszállni. Ez volt a terv, a valóság viszont az lett, hogy a Normafánál
sem fért fel mindenki a sima 21-esre. Ekkor már nem vártunk másik járatra,
hanem a csapat egy része onnan kezdte meg a gyalogtúrát, a többiek pedig (velem
együtt) Csillebércről indultak. Rövid betonúton való gyaloglás után, a Fizikai
Kutató Intézet mellett egy jelzetlen útra tértünk rá, majd a sárga sáv jobb
oldali ágán haladtunk tovább.
Első és fő uticélunk a magaskői kőfejtő volt, ahol az
elhunyt természetjárók emlékére állított kopjafa található. Itt értek utol
bennünket a Normafától induló társaink. A Budapesti Természetbarát Szövetség
szervezésében egy rövid megemlékezésre (koszorú elhelyezésére, gyertyagyújtásra)
került sor a kopjafánál. Ezt követően száraz fát gyűjtöttünk, és tüzet
gyújtottunk az ott található, kiépített tűzrakóhelyen. Szalonna-, és kolbászsütés
következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. A piknikezés közben
megköszöntöttük a jelenlévő névnaposokat (Károly, Imre), és megbeszéltük az év
hátralévő részében megtartásra kerülő szakosztályi rendezvényekkel kapcsolatos
teendőket, majd folytattuk a túrát. A csapat egy része Makkosmárián, a templom
melletti úton, a legközelebbi buszmegálló felé vette az irányt – nekik elég
volt ennyi. A többiek (13-an) a piroson, majd a sárgán Szépjuhásznéig sétáltunk.
A 22-es busszal tértünk vissza Budapestre.
Az időjárás nagyon
kedvezően alakult. Reggel még enyhén csípős, ködös volt, de napközben szép,
őszi időt fogtunk ki, az előbújó napnak ereje is volt, a hegymenetekben meg is
izzadtunk.
A túra útjai végig
szárazak, jól járhatóak voltak, az előző napi eső meg sem látszott (a szárazfa
gyűjtésénél okozott egy kis nehézséget).
A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a
jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé. Sőt, az
egész túra olyan útvonalon haladt, amelyhez térképre sem volt szükségünk.
A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 10 kilométer
volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra,
kellemes séta volt.
Az utóbbi
hetekben az erdők szép színt kaptak. Még zöld lombot is látni, de a legtöbb fa
már sárgán, aranyszínben pompázik. Most nagyon szép az erdő.
A túrán készült
képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2014.
november 08.
Molnár Béla
