Hidegvölgyi-erdészlak - Biatorbágy - 2016. május 28.

2016. május 28-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak, Főkúti-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy – Főkúti-forrás – Kálvária-hegy - Biatorbágy

Túravezető: Németh Károly

Széna téren volt a találkozó, onnan indultunk Volán busszal a Hidegvölgyi erdészházig, ahol a túra kezdődött. Kezdésnek megnéztünk egy fenyőfának álcázott erősítő-átjátszó tornyot is, melyet csak azért nem fotóztam le, mert eléje helyeztek egy mobil WC-t, és így nekem már nem tetszett. (Persze tudom, hogy valahova azt a WC-t is el kellett helyezni.)

A túra teljes hosszán a zöld háromszög vezetett bennünket. Érintettük Erzsébet-pusztát, és a Váradi-tanyát, majd a Mézes-hegy után beérkeztünk Pátyra, ahol kereszteztük a Budakeszi felé vezető aszfalt utat. A túra során két alkalommal kerítéssel is találkoztunk, melyet mindkét esetben létrán küzdöttünk le. A Mézes-hegyi buszmegálló után kb. 500 métert még együtt haladtunk, és egy erdei asztalnál (padoknál) pihenőt tartottunk.

A pihenő végén négyen úgy döntöttek, hogy nekik elég volt a túrából, visszamentek a buszmegállóhoz, és megkezdték a hazafelé utat. Hatan viszont tovább indultunk Biatorbágy felé. Útközben frissítettük magunkat a Főkúti-forrás vízéből. A forrás előtt szerettük volna megtekinteni a „Nimfák” tiszteletére állított emlékkő együttest is, azonban az emlékoszlop felső (leglényegesebb) részét, amelyen a felirat is volt, már nem találtuk. (2015 februárjában még megvolt.) Továbbhaladva a zöld háromszögjelzésen, a Kálvária-hegyen keresztül Biatorbágyra értünk. Átmentünk az autópálya alatt, majd egy vendéglőt is meglátogattunk, végül vonattal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán ellentmondásosak voltak, el lehetett igazodni rajtuk, de néhány elágazásnál hiányosnak találtuk, keresni kellett az irányt.

Az időjárás csodálatos volt, reggel még felhők kísértek bennünket, de később kitisztult az ég, és szikrázó napsütésben túrázhattunk. Nagyon meleg, párás idő lett.  

 A túra dimbes-dombos, de jelentősebb emelkedő nélküli útvonalon vezetett, az útviszonyok végig jók voltak.

Az erdő a túra teljes útvonalán csendes volt, összesen egy kiránduló csapattal, és néhány magányos túrázóval, gombaszedővel találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 28.

Molnár Béla

Mátraszentistván - Mátrakeresztes - 2016. május 21.

2016. május 21-én - a Borostyánfa túracsapat szervezésében - a Mátrában jártam gyalogtúrán.

A túra teljesített útvonala: Mátraszentistván (Vidróczki csárda) - Ágasvár (789 méter magas csúcs) – Ágasvári turistaház - Csörgő-patak völgye - Böske-forrás - Mátrakeresztes

Túravezető: Sipos Gyula         

A Stadionoknál lévő Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal mentünk Mátraszentistvánig, a túra kezdő helyszínére. Kemény utazás volt, a két és negyedórás utat pihenő nélkül tettük meg.

Mátraszentistvánon, a Vidróczki csárdánál szálltunk le buszról, onnan indult a gyalogtúra (néhányan belülről is megnéztük a vendéglőt). Kezdetben a kék sávot követtük, amelyen az Ágasvári turistaházat céloztuk meg. A 20 fős csapatból ketten úgy döntöttünk egy elágazásnál, hogy felmegyünk a 789 méter magas ágasvári hegycsúcsra, a többiekkel majd a turistaháznál találkozunk. Elváltunk a csapattól, és elindultunk egy, kb. másfél-két kilométer hosszú emelkedőn. A csúcsra fel is értünk, de a valaha volt vár romjaiból már semmit nem láttunk. Gyönyörködtünk a szép kilátásban, majd megkezdtük a leereszkedést a hegy másik oldalán. Na, ez sem volt egyszerű. Kövekkel, gyökerekkel nehezített, nagyon meredek ösvényen jutottunk le a turistaházhoz, ahova pár perccel előttünk érkeztek meg a csoport könnyített útvonalat teljesítő tagjai is. A turistaháznál hosszabb pihenőt tartottunk, a többség az itt található vendéglőben némi fogyasztás mellett pihente ki az eddigi út fáradalmait.

A továbbiakban a piros kereszten, majd a piros sávon (a Böske-forrás érintésével) folytattuk a túrát Mátrakeresztesig, ahol gyalogtúránk véget ért. Innen - rövid vendéglői kikapcsolódás után – Volánbusszal, pásztói átszállással, megkezdtük a hazafelé utat. A kora esti órákban szerencsésen visszaérkeztünk Budapestre.

Az útviszonyok, a körülményekhez képest, a túra teljes útvonalán jók voltak. Azonban az ágasvári leereszkedésen túl is kaptunk a talpunk alá köveket, gyökereket, meredek útszakaszt. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a Mátrában járunk, és itt a jó út fogalmának más tartalma van, mint a Budai-hegyekben. (Csak megjegyzem, hogy esős időben ide nem szabad jönni.)

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemes, napsütéses, meleg időt fogtunk ki. A jó idő sok kirándulót, túrázót vonzott ki a szabadba. Ágasváron, és a turistaháznál telt ház volt. A hegycsúcsra két irányból jöttek a kirándulók, a szűk ösvényen nehezem tudtuk kerülgetni egymást.  A turistaház büféjében, egy-egy sörért 10-15 perces sor is előfordult.

A megtett távolság nem volt egész 10 kilométer, ha pozitívan állunk a kérdéshez, akkor könnyen teljesíthető túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. május 21.

Molnár Béla

Tatai Fényes-forrás Tanösvény - 2016. május 07.

 

2016. május 07-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, tatai kiránduláson vettem részt.

Túravezető: Sipos Gyula 

 A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Tóvároskertig, ahol a kirándulás jellegű gyalogtúra kezdődött. 

Először az Angolparkot kerestük fel. Elhaladtunk a Cseke-tó partján - amely egy igazi horgászparadicsom. Megtekintettük a Török mecsetet, a Kazinczy padot, pálmaházat, szabadtéri színpadot, a műromokat és műbarlangot, Olimpiai Edzőtábort (persze csak kívülről).

Az egész Angolparkot hangulatos kis sétautak szövik át. A szépen gondozott park, a hatalmas platánfák, szomorú füzek csodálatos nyugalmat árasztanak. 

Az Angolpark után elsétáltunk a közelben lévő Tatai Öreg-tóhoz is, ahol fotóztunk, és gyönyörködtünk a szép kilátásban. 

Tatát a vizek városának is nevezik, nem véletlen, hogy a kirándulás során gyakran találkoztunk vízi-malmokat idéző romokkal.  

Tovább haladva megtaláltuk a Fényes fasort, amelyen Fényes Fürdő felé vettük az irányt. A gyönyörű, gesztenyefákkal övezett út (egy kis balkanyarral) elvezetett bennünket a fürdő komplexum területére, ahol pihenőt tartottunk. Az idő szép volt, sütött a nap, a szauna házban nyitva tartó büfét is találtunk, így minden adva volt egy kellemes, rövid sziesztára. (A szauna-világ szolgáltatásait most nem vettük igénybe.)  

A pihenő után indultunk a program utolsó szakaszához, a fürdőtelep szomszédságában lévő Fényes-forrás Tanösvényhez.

A Tanösvény látogatása fizetős, a belépőárak (csoportos kedvezmény) tekintetében támadt egy kis vitánk a személyzettel, de végül többen megváltottuk a 900.- forintos belépőjegyet és elindultunk egy látványos, különleges hangulatot árasztó sétaútra.

A bejáratnál lévő fogadóépület előtt egy fatoronyban rögzített, átlátszó csőben kísérhetjük figyelemmel a feltörő karsztvíz nyomásmagasságát.

A tanösvény a Fényes-forrásvidéken, egy láperdőben kialakított, 1350 méteres sétaút, egy ökoturisztikai, szabadtéri bemutató. Olyan helyekre vezeti el a látogatót, ahol eddig csak a madarak jártak.

Széles, biztonságos, cölöpökre rögzített pallókon sétálhattunk az ösvény teljes hosszán, melynek bejárására, kb. egy órára volt szükségünk. A Tanösvényen található tizennyolc állomáson - tájékoztató táblák segítségével - értékes információkat tudhattunk meg e varázslatos világ flórájáról és faunájáról. A térség egyedülálló (köztük fokozottan veszélyeztetett) növénytársulásoknak és állatvilágnak is otthont ad.

A Tanösvényen egy látványos, faszerkezetű kilátótorony is segít a tájékozódásban, a tetejéről kiválóan ráláthatunk a lápos területre, a pusztulóban lévő éger-erdőre.

Az egyik tó felett – melyben szép tavirózsákat is láttunk - kötélhídon lehet átmenni, amely a séta hangulatát csak fokozza.

A Tata környéki láprétek és láperdők karsztforrásai, a mélyművelésű szénbányászati tevékenység miatt, 1973-ra kiapadtak. Szerencsére a bányászat megszűnését követően, mint az országban annyi más helyen, Tata környékén is kezdenek a források éledezni. A forrásokból enyhén szénsavas, 20-22°C hőmérsékletű víz tör fel. A források által táplált tavakban újra megjelentek a búvármerüléssel kapcsolatos rendezvények.  

Az időjárás kedvezően alakult, ugyan a Cseke-tó partjánál egy kicsit megijedtünk, mert elkezdett szemetelni az eső, az esőkabátok is előkerültek. Azonban pár perc múlva az időjárás ismét a szebbik arcát vette elő. Egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt. 

A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét. 

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, melynek egy jelentős része aszfalton vezetett. 

A túra (kirándulás) befejeztével elballagtunk a tatai vasútállomásra, majd onnan vonattal indultunk Budapestre. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2016. május 07. 

Molnár Béla