2017. április 01-jén, a Borostyánfa
túracsapat szervezésében, medvehagyma túrán vettem részt Tatabánya környékén.
Túravezető: Sipos
Gyula
A Déli pályaudvaron volt a
találkozó, onnan indult a vonatunk Tatabányára, majd tovább a 6. számú városi
busszal, a XI/A akna-i megállóhelyig, ahol a medvehagyma gyűjtéssel egybekötött
gyalogtúra kezdődött.
A vonat kényelmes és gyors
volt (pedig csak személynek hívták), a busz viszont elég érdekes útvonalon
haladt. Ha nem erdőben, akkor halastavak mellett, vagy elhanyagolt hétvégi
házak között jártunk, több illegális szemétlerakót is láttunk. A megálló
nevekből arra következtethettünk, hogy valamikor bányászati tevékenység volt
arra felé.
A buszmegállótól mentünk pár
métert, és már is tábla jelezte, hogy elértük a Medvehagyma tanösvényt, azaz
medvehagymás területen járunk. Több hektáron nő ez a csodálatos növény.
Egy piknikező helyen
letáboroztunk, és megkezdtük az egyik célfeladatunkat, a medvehagyma gyűjtést.
Természetesen csak a levelét szedtük le, vigyáztunk arra, hogy jövőre is legyen
e csodálatos növényből.
A néphit szerint a medvehagyma
név onnan ered, hogy a barlangjából kibújó medve először ezt a növényt keresi, hogy a hosszú
téli álom után kitisztítsa szervezetét (de a vaddisznók is kedvelik). Évelő
növény, az árnyas, nedves erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagyma illatú
levelei tavasszal jelennek meg és a nyár közepére, a virágzást követő
termésérés idejére elszáradnak.
A medvehagyma gyűjtés
befejeztével a nagy létszámú csapatunk kettévált. Egyik része csak rövidebb
túrát vállalt, Ők a Medvehagyma tanösvényen sétáltak egyet.
A csapat másik fele pedig
(köztük és is), a Tanösvény látványosságait kihagyva, elindult a Vitányvár
felé, egy hosszabb túrára. Kezdetben, több kilométeren át, egy húzós emelkedőn
haladtunk. Majd a Budai úton elértük a Szárliget felől jövő kék sávot, és annak
jobboldali ágán haladtunk tovább. Közeledtünk a vár felé, de előtte még egy
erős le-fel menetet kellett volna megtenni. Ezt azonban a jó helyismerettel
rendelkező túravezetőnk (Sándor) vezetésével kikerültük, oly módon, hogy a kék
jelzésből balra kinyíló jelzetlen úton, egy hegygerincen értük el a várat.
A váron (romokon) jelenleg
rekonstrukciós munkálatok folynak, csak kívülről lehet megtekinteni, a falak
közé bemenni balesetveszélyes.
A vár megtekintése után
lementünk a dombról, és egy rövid kék sávon történő haladás után megkerestük a
zöld sávot. A továbbiakban ez a jelzés vezetett bennünket egészen a Rugógyári
megállóig. A reggel már megismert 6-os járatszámú busszal jutottunk vissza a tatabányai
vasútállomásra, majd egy kis Restiben eltöltött idő után jött is a vonatunk, és
indultunk hazafelé.
A kiránduláson egyik túratársunk, Sándor volt a szakmai
vezető, aki a környéken nagy helyismerettel rendelkezik. Köszönjük a segítségét.
Az időjárás csodálatos volt, egész nap kellemesen
meleg, szép, napsütéses időt fogtunk ki. A
megtett távolság valamivel több, mint 10 kilométer volt, az útviszonyok
ideálisak voltak.
A Vitányvár környéke tele volt kirándulóval, de a táv
többi részén is lehetett túrázókkal, kerékpározókkal, kiránduló családokkal
találkozni.
A túrán készült képek a
honlapokról (itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat.
Budapest, 2017. április 01.
Molnár Béla
