2019-11-23-Csillebérc-Budaörs

 

Csillebérc-Budaörs - 2019. november 23.

2019. november 23-án a Csíki-hegyek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Piktortégla-üregek - Farkas-hegy – Vitorlázó emlékmű - Csíki-hegy - Huszonnégyökrös-hegy - Csíki csárda

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 23 fő

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

A KFKI-tól aszfalton indultunk el. Megkerestük a piros sáv jelzést, amely az aszfalt utunkat keresztezte. Annak baloldali ágán haladtunk tovább a Piktortégla-üregek mellett, a Farkas-hegy felé. Mikor elértük a piros keresztet, arra tértünk rá. Ez utóbbi jelzést – a Csiki-hegyen át - a sárga keresztig követtük. Ott hat fő kivált a csoportból és leballagtak Budaörsre, és megkezdték a haza utat.

Mi (17-en) a sárga kereszten haladtunk a sárga sávig, majd annak bal oldali ágára kanyarodtunk, és e jelzés elvezetett bennünket a Csíki csárdáig. Közben a sárga háromszögön felballagtunk a Huszonnégyökrös-hegyre is, ott pihenőt tartottunk és gyönyörködtünk a szép kilátásban. Lefelé jövet, a Tárogató utcán is végigmentünk, így a volt hétvégi telkemet is megmutattam a túracsapatnak.

Farkas-hegyen járva megnéztük a felújított Vitorlázó emlékművet is. Fotóval örökítettük meg, hogy ott jártunk. Ahogy már eddig is tapasztaltuk, az emlékmű egy szélcsatornában van, ott állandóan fúj a szél, huzat van, a sapkákra vigyázni kell.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, jelentősebb emelkedő nélkül. A távolság, és a szintkülönbség alapján könnyű túra volt. 

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak.

Az időjárás kedvezett nekünk, egész nap gyönyörű, napsütéses időnk volt és az útviszonyok is jók voltak. Azért megjegyzem, hogy a fák között, ahova a nap nem tudott besütni, fázni is lehetett.

A túra útvonalán több kirándulóval, túrázóval és sok kerékpárossal találkoztunk. 

A túra során három kisebb pihenőt tartottunk, mindegyik helyen ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk az út további folytatásához. 

Az erdő kezd téli színekbe öltözni, igaz, hogy hó még nincs, de a fák már csupaszok. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. november 23.

Molnár Béla

2019-11-09-Csillebérc-Magas-kő-Mária-szurdok-Budakeszi

 

Csillebérc – Magas-kő - Mária-szudok (Meteor-szurdok) - Budakeszi  2019. november 09.

2019. november 09-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Magas-kő – Makkosmária – Mária-szurdok – Budakeszi

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 22 fő

A szép számú csapattal, rövid betonúton (sárga kereszten) való gyaloglás után, a Fizikai Kutató Intézet mellett egy jelzetlen, de jól kitaposott, széles kerékpárútra tértünk rá, majd a sárga sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább első állomásunk, a magas-kői kőfejtő, az elhunyt turisták emlékhelye felé. Az emlékhelyet és egy kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A kőfejtőhöz vezető út jól láthatóan ki van táblázva, könnyen megtalálható.

Az emlékhelyen (halottak napja környékén vagyunk) a Budapesti Természetbarát Szövetség szervezésében egy rövid megemlékezésre (koszorú elhelyezésére, gyertyagyújtásra) került sor. Ennek során mi is elhelyeztük a szakosztály koszorúját.

A megemlékezést követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Visszatértünk a sárga sávhoz, és azon haladtunk tovább, majd balra, egy jelzetlen útra való letéréssel elértük Makkosmáriát. Ott, egy szaletli alatt pihenőt tartottunk, melynek keretében tüzet gyújtottunk az ott található, kiépített tűzrakó-helyen. Szalonna-, és kolbászsütés következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. Résztvevők összeírásával és pénzösszeszedéssel megkezdődött a december 12-ei évzáró vacsora szervezése is.

A piknikezést követően a csapat egy része Makkosmáriáról, a templom mellett induló, Makkosi úton, a legközelebbi buszmegálló felé vette az irányt – nekik elég volt ennyi. Néhányan (egy kicsit hosszabb útvonalon) a Normafa felé indultak el, ők ott fejezték be a túrát. A többiek (velem együtt 11-en) a zöld keresztet követve, a Mária-szurdokot kerestük meg és azon haladtunk Budakeszi felé. Onnan  (a Dózsa György térről) 9-en a 22/A busszal tértünk vissza Budapestre, ketten – a szemerkélő eső ellenére – még tettek egy kerülőt a Mammut fenyők felé.

A Mária-szurdokban most jártunk először. Meglepő, hogy Makkosmáriát már számtalanszor, több irányból is körbejártunk, de a Normafától jövő zöld keresztre – Budakeszi irányába - sosem tértünk rá. Pedig egy nagyon hangulatos szurdokvölgyet ismertünk meg. November lévén, esős napokat követően jártunk ott, párás, nyirkos volt minden. Száraz időszakban kedvező klímájú, csodálatos túraútvonal lehet. Az út során – elég hosszan - hétvégi telkek mellett haladtunk, amelyeken sok forgalomból kivont gépjárművet láttunk. Szinte már roncstemető méretet öltöttek.

A szurdokból kiérve – már sík területen - de még jóval az aszfaltos út előtt található egy ősi Kegyhely, a Mária-szikla.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, túrázóval alig találkoztunk, a Magas-kői Emlékhely viszont megtelt a megemlékezés időpontjában.

Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt. A szurdokban, néha sárt is kellett taposni, de azt is leküzdöttük.

A túra - a végig kitartóknak is - 10 kilométer alatti, összességében könnyű, kellemes séta volt.

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé. 

Az utóbbi hetekben az erdők szép színt kaptak. Most viszont már a színek kezdenek kopottá válni. A levelek erőteljesen hullnak, az utakat vastagon takarja az avar. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. november 09.

Molnár Béla

2019-10-26 - Adyliget - Nagykovácsi

Adyliget - Kecske-hát - Nagykovácsi - 2019. október 26.

2019. október 26-án a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére. 

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Petneházy-rét – Kecske-hát – Vörös-pocsolyás-hát -  Nagykovácsi

Túravezető: Fórián Istvánné és Molnár Béla

A szép számú csapattal (20 fő) aszfalton, a Petneházy-rét irányába futó piros kereszten kezdtük a túrát, addig követtük e jelzést, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra, majd tovább a Vörös-pocsolyás-háton keresztül Nagykovácsira.

Az eredeti kiírás szerint a Kecske-háton ketté vált volna a csapat. Akik csak rövid távot vállalnak, onnan a piros kereszten leballagnak Remeteszőlősre, és ott buszra szállnak. A hosszabb túrára vállalkozók pedig tovább mennek a piros sávon. Majd az abból balra kiágazó piros háromszögön haladnak tovább a Csergezán kilátó felé, és onnan jutnak le Nagykovácsiba.

A csapat úgy döntött, hogy ne váljunk ketté, hanem válasszunk egy köztes megoldást. Jó ötlet volt. 

A túrán két alkalommal tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A túra első felét gyenge hegymenetben, a másik felét pedig völgymenetben tettük meg. Az emelkedő egy kicsit nehezített rajta, és néhol köves terepen haladtunk, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszt pedig jól ismertük.

Az időjárás kiváló volt. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett.

Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A gyülekező helyek tele voltak túrára indulókkal, de a mi útvonalunkon néhány kerékpározón kívül alig találkoztunk valakivel. 

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 26. 

Molnár Béla 

2019-10-19 - Szárliget - Óbarok

Szárliget – Nagyegyháza - Óbarok - 2019. október 19.

2019. október 19-én, a Borostyánfa túracsapat szervezésében, a Vértesben jártunk.

Túravezető: Sipos Gyula         

A Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan indult vonatunk Szárligetig, ahol a túra kezdődött. 

A túra kezdetén a kék jelzést követtük kelet (Nagyegyháza) felé. Az indulást követően – pár száz méter megtétele után - hosszú és meredek emelkedőn találtuk magunkat, de leküzdöttük. Átkeltünk a 300 méternél magasabb Hajagoson, melynek tetején találkoztunk a jobbról (Szár felől) bejövő piros jelzéssel. Ettől kezdve e két jelzés együtt vezetett bennünket Nagyegyházára. A település előtt áthaladtunk az M1-es autópálya alatt is. A faluban, egy szépen gondozott parkban kulturált pihenőhelyet találtunk, ahol voltak asztalok és padok is. Pihentünk, kalóriát, energiát vettünk magunkhoz, majd tovább indultunk a még mindig együtt futó piros és kék jelzésen. Mikor e két jelzés ketté vált, mi a piroson haladtunk tovább Óbarok felé. Közben, Nagyegyházát elhagyva, néhány tó mellett is elhaladtunk. A Váli-víz folyását követő jelzés bevezetett bennünket az Óbaroki buszmegállóhoz.

A menetrenddel nem volt szerencsénk, akár Bicske, akár Tatabánya felé, több mint egy órát kellett várni a busz indulásáig – és még kocsma sem volt a közelben. Vártunk, majd Tatabányáról vonattal jutottunk vissza Budapestre.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A térképeink viszont régiek voltak, kezdetben a kék jelzés egészen máshol futott, mint a mi térképeinken. Tanulság: erre is oda kell figyelni.

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szép, napsütéses, kiránduló időnk volt. Az évszakhoz képest nagyon meleg volt. Az útviszonyok jók voltak.

A túra teljes útvonalán, a szép időjárás ellenére, más túrázóval alig találkoztunk.

A megtett távolság kb. 11-12 kilométer volt, az elején jelentős emelkedővel. Összességében a könnyűnél egy kicsit erősebb túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2019. október 19. 

Molnár Béla