Túra a Spartacus ösvényen - 2010. július 10.

2010. július 10-ére a setafika.hu internetes portálon kerestem túralehetőséget. Az Országjárók Köre szervezésében találtam egy nekem tetszőt, amely a Pilis-, Visegrádi-hegységben a Spartacus ösvényt vette célba.

Újpest-városkapunál volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk Visegrádra, a Nagymarosi révig. Először voltam ezzel a túracsapattal, így az induláskor mindenki ismeretlen volt számomra.

A túra teljesített útvonala: Visegrád – Disznó-zug – Spartacus ösvény – Lepence-völgy – Pilisszentlászló
Túravezető: Schweier László (Loyer)

A piros sávon indultunk el, majd a piros háromszögön haladtunk a Spartacus ösvény alsó szakaszának kezdetéig. Közben Visegrádon, a templom környékén, megcsodáltuk a Palotajátékokra gyülekező kosztümös résztvevőket.

Az ösvény vadregényes alsó szakaszán zavartalanul tudtunk haladni. A Jenő-kunyhónál pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, frissítettük magunkat, és erőt gyűjtöttünk a túra további szakaszainak leküzdéséhez, amelyre a későbbiekben szükségünk is volt. Az ösvény felső szakaszán, a Szarvas-lyuk dél-keleti részén ért kellemetlen meglepetés bennünket. Itt meredek hegyoldalban vezet az út, és ez a hegyoldal megcsúszott, a természet kb. 10 méteres szakaszt kiharapott az útból. Az omlást (keletkezett szakadékot) csak felfelé, a meredek hegyoldal irányába lehetett megkerülni. Többen nadrágféken, vagy négykézláb csúszva-mászva, de túljutottunk ezen a szakaszon is. A csoport néhány tagja részére nagy segítség volt egy ott lévő kiránduló család kifeszített kötelének a biztonsága. Megpróbáltatások még ezután is voltak az úton, (pl. kidőlt fák meredek részen való kerülgetése), de végül mindannyian szerencsésen elértük a zöld sávot, amelynek baloldali ágán Pilisszentlászlóra jutottunk. Onnan – rövid Gesztenyés vendéglői kitérő után – Volán járattal Szentendrére utaztunk, majd HÉV-vel tovább Budapestre.

Egész nap kánikulai meleg volt, időnként tűző napon túráztunk, de ahol árnyékban haladtunk, ott is fülledt, párás volt a levegő. Sok folyadékot fogyasztottunk.

Az útviszonyok (már ahol voltak utak, és kidőlt fák sem akadályoztak bennünket a haladásban) nagyon jók, szinte ideálisak voltak. Megjegyzem, hogy esős, csúszós időben ezt az útvonalat nem szabad választani. Az ösvény egyes részei nagyon keskenyek, és meredek hegyoldalban vezetnek, csak száraz időben biztonságosak.

A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.


Budapest, 2010. július 10.

Molnár Béla