Burgenland - 2011. december 10.

2011. december 10-én, a Budapest XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében (a Röck Vasas Természetjárók csapatával), burgenlandi buszos kiránduláson vettem részt.

A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó, onnan indult külön járatunk a kirándulásra. Az odafelé út során egyszer (kb. Győr magasságában) tartottunk pihenőt, majd Hegyeshalomnál átléptük az országhatárt, és értünk Ausztria területére.

Első állomásunk Ruszt volt. Valamivel 10 óra után értünk ebbe a csodálatos kikötővárosba, amelyet sokan a Fertő-tó ékszerdobozának tartanak. A Fertő-tó Európa legnagyobb sóstava, melynek nyugati partján található ez a festői kisváros.

A Trianon előtti Magyarország legkisebb városa volt, 1681 óta szabad királyi város. Lakossága 2001-ben 1714 fő volt, melyből 33-an vallották magukat magyarnak. Az óváros, a Fertő-tó térségével együtt 2001. óta az UNESCO világörökség része.

Két órás szabadprogram jutott erre a különleges hangulatú, békés városka megismerésére. Rendben tartott régi (és új) házak, tisztaság mindenütt. A település nyugalma, rendezettsége magával ragadó.

A kikötő környékén nagyszámú motorcsónakot láttunk, melyből arra következtettünk, hogy nyáron kedvelt turistacélpont lehet. Nyilván e célból vannak - a város létszámához mérten nagy számban - a vendéglők és a panziók is.

Sétánk során, a régi idők hangulatát idéző főtér mellett megnéztük a Halásztemplomot, és az 1784-ben épített evangélikus templomot is.

Ruszt jelentős bortermelő vidék, a környéken hatalmas szőlő területek vannak. A házak udvarán, több helyen árulják is a termékeiket.

A település egyben a gólyák városa is - a város jelképe a gólya. Sok ház kéményén látni gólyafészket. Meglepetésünkre, néhány gólya figyelmét elkerülte az évszakok változása, és elfelejtett délre vonulni, ma is ott vannak a városban.

Rusztról kevéssel fél egy előtt indultunk kirándulásunk második állomására, Kismartonba.

Kismarton a Lajta-hegység déli lejtőjénél fekszik, közel 15000 lakosa van. A belvároshoz közel tudtunk parkolni, így minden tervezett látnivalót rövid sétával elértünk. Délután négy órára kaptunk időpontot az Eszterházy-kastély megismerésére, addig szabad program volt.

Először is a sétáló utcát vettük célba, ahol, mint ilyenkor mindenütt, az Adventi készülődés nyomait láttuk. A házak feldíszítve, az üzletek, vendéglők sokasága várja a látogatót.

A sétáló utcán találjuk a városházát is, amelynek megcsodáltuk nagyon szép utcafronti freskóit. A vallástörténeti festmények mellett a város címere is látható, és még egy napóra is elfért a külső homlokzaton.

Láttuk a Szentháromság szobrot (Pestis oszlopot), benéztünk a Katolikus-, és az Evangélikus templomba is.

Sétáltunk a kastély parkjában, amely már nyomaiban sem hasonlít egy valamikori angol-parkhoz. A nem télálló növényzetet az un. narancsházba menekítették a hideg elől. Azok, amelyek télen is kint maradhatnak, nem teszik túl vonzóvá a területet. Ha nyáron jártunk volna a parkban, feltehetően más lenne a véleményem. A park területén található tó viszont, benne a sok vadkacsával, nagyon látványos.

Ugyan nem volt túl hideg, de azért séta közben kétszer is megálltunk egy-egy puncsra és forralt borra. Én mindkét helyen a forralt borral barátkoztam; nagyon ízlett. Megjegyzem, hogy a bécsi gyakorlattal ellentétben, itt nem kellett bögrét bérelni, egyszerűbben oldották meg a kérdést, papírpohárban kaptuk az italokat. 

Négy óra előtt pár perccel mindannyian az Eszterházy-kastély főbejárata előtt voltunk, és indultunk, magyar nyelvű vezetéssel, a kastélylátogatásra. Nem az egész kastélyt jártuk be, az általunk befizetett 6,5 euró, egy kisebb rész megismerésére jogosított bennünket. Amit láttunk, az csodálatos volt.

Egy kis túlzással mondhatjuk, hogy Kismartonban minden a kastély körül forog. A város jelképe és legfontosabb kulturális intézménye. Jelentősége egész Burgenlandra kisugárzik. Zenetörténeti jelentőségét Joseph Haydn itteni működésének köszönheti. A kiváló zeneszerző 40 éven keresztül állt a család szolgálatában, és számos művét éppen itt komponálta. A Haydn-terem a világ egyik legszebb és legjobb akusztikájú koncerttermének számít. 

A kastély a XIV. században épült, eredetileg gótikus vár volt, amelyet az Esterházy fejedelmek alakíttattak át jelenlegi formájára. Az Eszterházyak a korabeli Magyarország vezető főrendjei közé tartoztak. Befolyásukkal a kismartoni kastélyt az udvari élet egyik központjává tették.

A kastélyban jelenleg egy állandó-, és több időszakos kiállítás is látogatható, mindegyik a zeneszerző, és az Eszterházyak életét, munkásságát mutatja be.

A kastélylátogatás befejeztével rögtön mentünk a buszhoz, és indultunk hazafelé. Akárcsak reggel, most is zavartalan volt az utunk. Egy pihenőt tartottunk (kb. Tatabánya magasságában), és már fél kilencre a Budai parkszínpadhoz is értünk. Egyik utitársunkért, Éváért, jött a férje személygépkocsival, amibe békásiak, és óbudaiak mindannyian befértünk. Ennek köszönhetően már kilenc előtt haza is értem.

Az időjárás lehetett volna kedvezőbb is, az esőt ugyan megúsztuk, de egész nap barátságtalan, felhős időnk volt. Napot mutatóban sem láttunk.

A kiránduláson készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

A fenti anyag összeállításához a látogatáson szerzett tapasztalatokon, és az idegenvezetőtől hallottakon kívül az Internetről is szereztem információkat.

Budapest, 2011. december 10.

Molnár Béla