Kutya-hegy - 2012. január 28.

2012. január 28-án a Budai-hegységbe, Nagykovácsi környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Nagykovácsi - Muflon Itató - Turistaház-emlékfal - Nagyszénás - Kutya-hegyi nyereg - Kutya-hegy - Fehér út - Nagykovácsi

Túravezető: Sipos Gyula

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan a 61-es villamossal, majd a 63-as busszal jutottunk el Nagykovácsira, túránk kezdő helyszínére.

Jelentős létszámú csapatunk (32 fő) a zöld sávon indult el, és e jelzés elvezetett bennünket a Muflon Itatóhoz. Ott, a vendéglő kerthelyiségében lévő asztaloknál-padoknál rövid időre letáboroztunk, megreggeliztünk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk.

A túra folytatásaként a kék sávot követtük a Nagyszénási Turistaház emlékfal irányába. Közben elhaladtunk az un. Csillesor előtt is, ahova most csak kívülről tekintettünk be. Az emlékfalnál újabb pihenőt tartottunk, túravezetőnk röviden ismertette a hajdan-volt turistaház történetét. Majd tovább folytattuk a túrát a kék sávon. Leküzdöttük a Nagy-szénást, áthaladtunk a Kutya-hegyi nyergen, ahol a kék sávról, a belőle kiágazó kék keresztre tértünk át. E jelzés - a Kutya-hegyen keresztül - a sárga sávig (Fehér útig) mutatta az utat. A sárga sáv baloldali ága vezetett vissza bennünket Nagykovácsira. Ott a túrát befejeztük, és megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes vonalán jól láthatóak és követhetőek voltak (majdnem). Ugyanis a Nagy-szénáson már sokadszor tapasztaltuk, hogy több irányjelre lenne szükség. Természetesen tudjuk, láttuk, hogy ott kevés az olyan fa (tárgy), amire jelet lehetne festeni, de ez akkor is probléma, különösen, ha valaki először jár a környéken.

A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt. Az útvonal dimbes-dombos területen vezetett ugyan, de jelentősebb szintkülönbség nélkül, ennek megfelelően könnyű túra volt.

Az időjárásra panaszunk nem lehetett. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett, de az árnyékos helyeken hideg volt, és egyes útszakaszokon a jegesedés miatt vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk.

A túra teljes útvonalán nagy volt a csend, csak néhány kirándulóval találkoztunk. Úgy látszik, hogy a Széll Kálmán téren látott sokadalom, mind más túraútvonalat választott.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

  

Budapest, 2012. január 28.

Molnár Béla

Normafa-Hűvösvölgy - 2012. január 21.

2012. január 21-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi nyereg - Kis-kőfej - Ingovány - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Hárshegyi-nyereg - Kis-Hárs-hegyi kilátó - Hűvösvölgy.

Túravezető: Nagy Imre

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan a 21-es busszal jutottunk el Normafához, túránk kezdő helyszínére.

A kék körúton indultunk el, első célunk a Libegő végállomása volt. Meglepetésünkre az ösvények csúszósak, jegesek voltak, így - tekintettel a balesetveszélyre - az aszfalt útra váltottunk, az jobban járható, sokkal biztonságosabb volt. A János-hegyi nyeregben az erdei padoknál, asztaloknál (a megszokott helyen) egy kis pihenőt tartottunk. Ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga, valamint megkezdtük az idei évre szóló tagdíjak befizetését is. Az Erzsébet-kilátóhoz nem mentünk fel, egyből a sárga keresztet választottuk, és e jelzést addig követtük, amíg el nem értük a piros keresztet. Ott a csapat ketté vált, 16-an megkeresték a 22-es busz legközelebbi megállóját, és indultak hazafelé. Tizenegyen viszont a piros kereszt jobb oldali ágán elballagtunk a Szépjuhásznéhoz, onnan pedig a zöld körúton - a Hárs-hegy dél-nyugati oldalán - a Hárshegyi-nyereg felé. Mikor a sárga sávot elértük, a jobbra kiágazó sárga háromszögön felballagtunk a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, ahol ismét tartottunk egy rövid pihenőt, közben néhányan a kilátóra is felmásztunk. Nem volt teljesen tiszta idő, de a panorámában így is lehetett gyönyörködni. A túrát folytatva, visszamentünk a sárga sávhoz, amely jelzés Hűvösvölgyig vezetett bennünket, ahol a túrát mi is befejeztük.

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, emellett már sokadszor bejárt útvonalon haladtunk, még térképre sem volt szükségünk, rutinból is tudtunk tájékozódni.

A túra teljes útvonalán nagy volt a forgalom. Futókkal, kerékpározókkal, és több kisebb kiránduló csoporttal is találkoztunk.

Az időjárás az évszaknak megfelelő, változékony volt. A szép napsütés ellenére a Normafa és a János-hegy környékén nagyon hideg volt. Éjszaka fagyott, ebből következett, hogy a túraösvények jegesek lettek. Mikor a Hárs-hegy oldalában jártunk - hála a tűző napsütésnek - kezdett olvadni, onnantól már a sárt dagasztottuk.

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 8-9 kilométeres, emelkedő nélküli könnyű túra volt. Figyelemmel a talajviszonyokra, komolyabb túrát nem mertünk vállalni. A cél csak annyi lehetett, hogy kint legyünk a szabadban.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

  

Budapest, 2012. január 21.

Molnár Béla

Normafa - Görgényi út - 2012. január 14.

2012. január 14-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi nyereg - Pozsonyi-hegy - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Kis-Hárs-hegyi kilátó - Hűvösvölgy - Határnyereg - Görgényi út.

Túravezető: Sipos Gyula

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal a Normafához, túránk kezdő helyszínére.

Kezdetben a kék körúton haladtunk a János-hegy irányába, célunk a Libegő végállomása volt. A távolság rövid, az út könnyen járható volt, így azt gyorsan meg is tettük. Útközben lehetőség lett volna a szép kilátásban gyönyörködni, de párás, ködös időnk volt, így nem sokat láttunk. A János-hegyi nyeregben az erdei padoknál, asztaloknál (a megszokott helyen) egy kis pihenőt tartottunk. Tekintettel arra, hogy az Erzsébet-kilátón már többször jártunk, most oda nem mentünk fel. A János-hegyet balról megkerülve elértük a piros sávot, amely jelzést a Pozsonyi-hegyen keresztül a Szépjuhásznéig követtünk. Onnan a Hárs-hegy dél-nyugati oldalán, a zöld körúton haladtunk tovább, majd a Kis-Hárs-hegy oldalában becsatlakoztunk a Kaán Károly kilátótól lejövő sáraga sávba, és e jelzés Hűvösvölgyig vezetett bennünket. Azonban, mielőtt a sárga sávon belemelegedtünk volna, a sárga háromszögön felballagtunk a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, ahol ismét tartottunk egy rövid pihenőt, közben néhányan a kilátóra is felmásztunk. Viharos szél fújt, és még hózápor is elért bennünket, a többség ettől megijedt és inkább a talajon maradt. Pedig állítom, hogy nagy élmény volt a mozgó kilátóról körbe nézni, nekem nagyon tetszett. A kilátótól lejőve már tényleg a sárga sávon haladtunk Hűvösvölgyig, ahol - a kiírásnak megfelelően – a túra befejeződött. Kilencen viszont nem elégedtünk meg ennyivel, tovább mentünk – cél a 11-es busz végállomása volt. A kék sávon (Glück Frigyes úton) haladtunk a Vadaskert (a Nyéki-hegy és Vadaskerti-hegy) oldalában a Határnyeregig. Közben megnéztük a Vadaskerti (Mátyás) emlékművet is. A Határnyeregnél az együtt futó zöld és piros körútra tétünk rá, majd a zöld körúton jutottunk el a Görgényi útig, ahonnan a 11-es busszal mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések végig jól láthatóak voltak (végig jelzett úton haladtunk), emellett a túra útvonalát betéve ismertük, így még térképre sem volt szükségünk, rutinból is tudtunk tájékozódni.

A túra teljes útvonalán nagy volt a forgalom. Több kisebb csoporttal, és családokkal is találkoztunk.

Az időjárás változékony volt. Egész nap erős szél fújt, időnként pedig még hózápor is frissített bennünket, de kontrasztként, néha a nap is kisütött. Az útviszonyok - az évszakhoz képest - jók voltak, ugyan egyes szakaszokon sáros, csúszós volt, de ez a kellemetlenség nem volt túl zavaró.

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 11-12 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

  

Budapest, 2012. január 14.

Molnár Béla

Vadaskert - 2012. január 07.

2012. január 07-én a közeli Budai-hegységbe, a Vadaskert környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye - Nagy-Farkas-torok - Guckler-szikla - Nelli-pihenő - Virágos-nyereg - Határnyereg - Oroszlán-szikla - Árpád-kilátó - Libanoni cédrus - Vadaskerti-nyereg - Hűvösvölgy
Túravezető: Sipos Gyula

Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig.

A kék sávon kezdtünk, majd a zöld kereszten, és a zöld sáv jobb oldali ágán (Guckler Károly úton) értünk el Virágos-nyereghez. Ott egy tisztáson hosszabb pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk. Továbbhaladva a sárga sáv baloldali ágát követtük, majd egy rövid jelzetlen út beiktatásával a Határnyereghez jutottunk. Onnan pedig a kék sáv baloldali ágán (a Glück Frigyes úton) értünk fel az Árpád-kilátóhoz. Ott a csapat ketté vált, a többség a kéket követve leballagott a Fenyőgyöngyéig (ahonnan reggel indultunk), és ott fejezték be a túrát. Tizenegyen viszont, köztük én is, tovább indultunk. A zöld sávon haladva leértünk a Görgényi úthoz, ahol újabb négy fő adta fel, ők a 11-es busszal kezdték meg a hazafelé utat. Heten folytattuk tovább a túrát, a zöld- majd a piros körúton eljutottunk a Libanoni cédrusig. Megnéztük, körbejártuk ezt a ritkaságnak számító, különleges faóriást. Tovább haladva, a piros körúton felmásztunk a Vadaskerti-nyereghez (mire felértünk, mindannyiunknak melege lett), majd a sárga sáv baloldali ágán leereszkedtünk Hűvösvölgybe, ahol mi is befejeztük a túrát.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Szinte az egész túra alatt gyönyörű napsütésben volt részünk, csak a vége felé kezdődött egy kis felhősödés. A hegyek északi, és keleti oldalain délelőtt még hideg volt, és a talaj is fagyos volt. Délután viszont már olvadt, és az utak sárosak lettek.

A túra útvonalán igen nagy forgalom volt. A Hármashatár-hegy oldalában járva, több sportolóval és túrázóval (köztük családokkal is) találkoztunk, néhány kutyasétáltató is fent járt a hegyekben.

A hosszabb utat vállalók kb. 12-13 kilométert tettek meg. Egy hosszú emelkedővel nehezített, könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2012. január 07.

Molnár Béla