Kőhegyi Menedékház-Lajos-forrás – 2011. január 29.
2011. január 29-én a Pilis-hegységbe, Kő-hegyi Menedékház – Lajos-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
A túra teljesített útvonala: Szentendre (Kéki-bánya) - Kő-hegyi Menedékház - Lajos-forrás - Hubertus (Janda Vilmos) ház - Pomáz
Túravezető: Sipos Gyula
A HÉV Batthyány téri végállomásán volt a találkozó, onnan indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren szálltam fel), majd tovább Volánbusszal a Kéki-bányai megállóig, ahol a gyalogtúra kezdődött. A sárga kereszten indultunk el, majd a sárga sáv jobb oldali ágára tértünk rá, és e jelzés felvezetett bennünket a Kő-hegyi Menedékházig. Ott megálltunk pihenni és erőt gyűjteni a további útszakaszok leküzdéséhez. A menedékház büféjében fogyasztottunk ezt-azt, a szabadban pedig élveztük a téli napsütést. Kellő mennyiségű energia felvétele után megkezdtük túránk második szakaszát, amelyen továbbra is a már megismert sárga sávot követtük egészen Lajos-forrásig. Rövid pihenő, és a forrás megtekintése után a sárga keresztre tértünk rá, amely a Hubertus házig vezetett bennünket. Ott viszont egy kis baj történt. Letértünk a jelzett útról, rossz irányba indultunk el, ebből következett aztán, hogy az eredeti tervben szereplő Csikóváraljai turistaház helyett, Pomáz északi részén kötöttünk ki (három buszmegállóval lejjebb, mint ahogy terveztük). A hiba nem volt végzetes, de azért ciki, hogy elkavartuk a helyes irányt, amiért én is fekete pontot érdemlek.
A téli napsütés sok kirándulót, túrázót csábított ki a szabadba. A túra útvonalán több (kisebb-nagyobb) csapattal is találkoztunk. A Kő-hegyi Menedékház előtti területen pedig korcsolyázókkal is találkoztunk. Egy kisebb részt felöntöttek vízzel, amely befagyott, és korcsolyázásra alkalmassá vált. Ezt a lehetőséget többen ki is használták. Ők valamilyen forrásból már előzőleg tudhattak róla, különben nem vittek volna magukkal korcsolyát.
A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, a Hubertus-ház utáni eltévelyedés a mi hibánk volt.
Az időjárás megtréfált bennünket, sokkal hidegebbre számítottunk. Végig hét ágra sütött a nap, és ereje is volt, ennek megfelelően általános túlöltözöttség volt a jellemző a csapatra, a hegymenetekben jól megizzadtunk. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha megálltunk, vagy árnyékba kerültünk, jól esett a meleg ruha.
Az útviszonyok ellentmondásosak voltak. A túra első szakaszán (a Kő-hegyi Menedékházig) jól járható úton haladtunk. Nem csúszott, és a pár centis hó sem zavart bennünket. Továbbhaladva, a Lajos-forrásig tartó útra sem volt különösebb panaszunk, az évszaknak megfelelő volt. Onnantól viszont jöttek a megpróbáltatások, a végig lefelé tartó út nagyon göröngyös volt, kész csoda, hogy ép bokával megúsztuk.
A megtett távolság nem volt több 11 kilométernél. Azonban a túra első szakaszán izzasztó hegymenetben haladtunk, majd jött az embert próbáló göröngyös útszakasz, így összességében, legalábbis úgy éreztük, hogy nem volt könnyű túra.
A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2011. január 29.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése