2011. február 12-én a Pilis-hegységbe, Pálóczki-rét környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
A túra teljesített útvonala: Hegytető - Szarvas-szérű - Pap-rét - Pálóczki-rét - Zánkói-rét - Vértes-mező - Kis-Bükk-tető - Tahi
Túravezető: Sipos Gyula
A HÉV Batthyány téri végállomásán volt a találkozó, onnan indult a csapat Szentendrére (én Békásmegyeren szálltam fel), majd tovább Volánbusszal Pilisszentlászló felé, Hegytető megállóig, ahol a gyalogtúra kezdődött. Megállapítottuk, hogy a turista utakon nagy sár van, ezért a Pap-rétig az aszfalt úton mentünk. Ott pihenőt tartottunk, majd a piros sávon (itt még együtt haladt a kékkel) folytattuk a túrát. Elhaladtunk a Pálóczki-rét mellett, közben a kék sáv balra elkanyarodott, mi továbbra is a pirosat követtük, a Zánkói-rétet is mögöttünk tudtuk, majd balról csatlakozott hozzánk a zöld sáv. Eljutottunk Vértes-mezőig, ahol az együtt haladó zöld és piros sáv jobbra, felfelé kanyarodott, hogy aztán balra kanyarodva elérje a sárga sávot, amelyen terveztük a továbbhaladást. Mi úgy gondoltuk nagy merészen, hogy a réten keresztül vágva is elérjük a sárgát. El is értük, de nagyon kalandos úton (pontosabban nem is úton, hanem az erdőben toronyiránt) haladva. A megtalált sárga sáv (a hegyről szerpentinen lejutva) Tahira vezetett bennünket, közben egy tisztáson rövid pihenőt tartottunk, majd folytatva az utat, leértünk Tahiba, onnan pedig busszal Szentendrére, majd tovább HÉV-vel Budapestre.
A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk. Az előrejelzések rossz időt jósoltak, és egyes internetes portálokon még földrengésről is beszéltek a mai napra. Ettől sokan megijedhettek.
A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, a Vértes-mező utáni „toronyirántot” mi választottuk.
Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Reggel még kissé hideg volt, és erős szél fújt, de zavartalan napsütést élvezhettünk, és a napnak dél körül már ereje is lett. A télies ruházatot azért jól el lehetett viselni.
Az útviszonyokról annyit, hogy amerre csak mentünk (az aszfalt kivételével) mindenhol nagy sár volt, a bakancsunkra kilónyi mennyiség tapadt.
A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, komolyabb emelkedő nélkül. Könnyű túra volt, és ezt még a sáros út sem tudta érdemlegesen befolyásolni.
A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2011. február 12.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése