Kétbükkfa-Pilisszántó - 2011. szeptember 24.

2011. szeptember 24-én a Pilis-hegységbe, Mária-pad környékére szervezett túrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Kétbükkfa-nyereg - Hunfalvy út - Simon halála - Vaskapu-völgy - Mária-pad - Magas-hegy - Csillagösvény - Boldogasszony kápolna - Pilisszántó

Túravezető: Nagy Imre

Batthyány téren volt a találkozó, onnan HÉV-vel indult a csapat Pomázra (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Kétbükkfa-nyeregig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A csapat egyik része (6 fő) a zöld sávon indult el a Mária pad felé. A nagyobbik rész pedig (velem együtt 15 fő) a Hunfalvy úton (zöld kereszten) indult el, majd a zöld sávon folytatva elértünk a Simon-halálához. Onnan a piros kereszt vezetett el bennünket Mária padra, ahol a rövidített útvonalon haladok már vártak ránk. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, majd a teljes csapat együtt indult el a közös útvonalú sárga kereszt-zöld sáv jelzéseken. Amikor ez a két jelzés elvált egymástól, a csapatunk is kettévált. A többség (14 fő) Pilisszentkereszt felé haladtak tovább, és ott fejezték be a túrát. A bátrabbak pedig (7 fő, köztük én is) a sárga kereszten Pilisszántó felé vettük az irányt. Útközben rövid pihenőt tartottunk a Mészégetők kútjánál, majd jobbra felkanyarodtunk a Csillagösvényre, amely elvezetett bennünket a Makovecz Imre tervei alapján épült, különleges tájolású Boldogasszony kápolnához. Az ösvény mentén megnéztük a történelmi múltunk hét kiemelkedő alakjáról - Nimród, Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Boldog Özséb, valamint Hunyadi Mátyásról - készített szoborcsoportot. Távolról fotóztuk a Pilis keresztjét, és a Szikla színház területét is.

A túra legvégén, egy - a pilisszántói buszmegállóhoz közeli - vendéglőben fogyasztottunk ezt-azt (50 percünk volt a busz indulásáig), majd Volán járattal megkezdtük a hazafelé utat, és a késő délutáni órákban meg is érkeztünk az Árpád-hídhoz.

Ezt a túrát a 2005-ben elhunyt Szüllő László, volt túratársunk emlékének szenteltük, aki 2005 szeptemberében egy Mária-pad környéki, a maihoz hasonló útvonalú gyalogtúrán volt velünk utoljára.

A túra során két alkalommal (Mária-padnál, és a Boldogasszony kápolnánál) tartottunk hosszabb pihenőt, egy rövidebbet pedig a Mészégetők kútjánál.

Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni. Azonban figyelmetlenségemnek köszönhetően kétszer is vissza kellett menni kb. 100-100 métert. De senki sem zúgolódott miatta.

A jó idő több túrázót és kirándulót csábított kis a szabadba. Mária-padnál, és a kápolna környékén is nagy volt a forgalom.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, szép, késő nyári napsütésben volt részünk.

Az útviszonyok végig jók voltak, eső nagyon régen volt, mindenhol száraz, poros úton haladhattunk.

A megtett távolság a leghosszabb utat megtevőknek kb. 11 kilométer volt, erős emelkedő nélkül. Mindent figyelembe véve könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. szeptember 24.   

Molnár Béla

Nagy Hideg-hegy - Csóványos - 2011. szeptember 17.

2011. szeptember 17-én a Börzsöny-hegységbe, Csóványos környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Nagy Hideg-hegy - Szabó-kövek - Vilma-pihenő - Csóványos - Diósjenő

Túravezető: Sipos Gyula

A Nyugati pályaudvarról vonattal mentünk Kismarosig, majd tovább Erdei Vasúttal Királyrétig, onnan pedig turistabusszal Nagy Hideg-hegyre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A kék sávon indultunk el, amely jelzés, a Vilma pihenő, és a Szabó-kövek érintésével, elvezetett bennünket Csóványosra, a Börzsöny legmagasabb pontjára. Onnan a zöld sávot követtük egészen a Diósjenői vasútállomásig. Ott vonatra szálltunk és - váci átszállással - megkezdtük a hazafelé utat. Kora este szerencsésen haza is érkeztem.

Mielőtt a túrát megkezdtük volna, Nagy Hideg-hegyen tartottunk egy rövid pihenőt, büfé, mosdó. Csóványoson többet időztünk, néhányan felmentünk az ott lévő, 1978-ban épített geodézia toronyba is. A magasból, a kissé párás idő ellenére is szép kilátás nyílott szinte az egész Börzsönyre. Amerre néztem, mindenütt az élettel teli zöld természetet láttam, csodálatos élmény volt. Itt az erdők-hegyek még érintetlenek, a települések nem ékelődtek be az erdő fái közé. 

Végig jelzett útvonalon haladtunk, melyeken nagyon jól el lehetett igazodni. A választott útvonalunk néhány helyen együtt haladt a piros kereszttel jelzett síúttal. Annak a síelőnek, aki ezen a nyomvonalon halad, igen kemény próbát kell kiállnia, mert nagyon kanyargós, zegzugos útvonalon vezet a jelzés.   

Az útviszonyok a túra teljes útvonalán jók, könnyen járhatóak voltak. A megtett távolság valamivel több, mint 11 kilométernél volt. Nagy Hideg-hegy 864 méter magasan van, onnan, dimbes-dombos területen, két jelentős emelkedővel nehezített, valamivel több, mint 3 kilométeres útvonalon eljutottunk a 938 méter magasan lévő Csóványosra. Onnan ereszkedtünk le a kb. 200 méter magasan fekvő Diósjenőre. Néha meredek, köves útszakaszokat kellett leküzdenünk, de különösebb gond nélkül megoldottuk a feladatot.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemesen meleg, késő nyári, napsütéses időt fogtunk ki. Néhányan már őszies időre öltöztek, de nem volt rá szükség.

Néhány túrázóval útközben is találkoztunk, de igazából csak Csóványoson volt nagyobb forgalom. Királyréten a 20 fős turistabuszra alig fértünk fel.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. szeptember 17.

Molnár Béla

Márianosztra-Királyrét - 2011. szeptember 11.

2011. szeptember 11-én - a Természetvédő Turisták Köre szervezésében - egy Börzsönybe meghirdetett gyalogtúrán vettem részt.

A túra teljesített útvonala: Márianosztra - Kóspallag - Kisinóci turistaház - Királyrét

Túravezető: Ungerleider János         

A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan mentünk vonattal Szobig, majd erdei kisvasúttal Márianosztrára, a túra kezdő helyszínére. Útközben megállt a kis-vonat Mária-forrásnál, ahol friss vizet vehettünk magunkhoz.

Mielőtt a túrát megkezdtük volna, Márianosztrán megnéztük a Faluházat, és a Kegytemplomot. A piros sávon indultunk el, és e jelzés elvezetett bennünket Kóspallagra, onnan pedig aszfalton (a régi kék jelzésen) a Kisinóci turistaházat kerestük meg. A továbbiakban a zöld sávot követtük egészen Királyrétig. Onnan erdei vasúttal Kismarosra, majd tovább MÁV-val Budapestre.

Kóspallagon és a Kisinóci turistaháznál 10-en befejezték a túrát, és hazafelé indultak, 22-en viszont kitartottunk Királyrétig.

A Kisinóci turistaháznál volt hosszabb pihenőnk, és az ottani vendéglőben többen meg is ebédeltünk. Ezen kívül még Királyréten volt egy fél óránk a kis-vonat indulásáig, melyet többen sörözésre használtunk fel.

Végig jelzett útvonalon haladtunk, melyeken ugyan el tudtunk igazodni, de több kereszteződésben is keresni kellett a jelzéseket.

Az útviszonyok a túra teljes útvonalán jók, könnyen járhatóak voltak. A megtett távolság nem volt több 11 kilométernél, könnyen teljesíthető túra volt. Dimbes-dombos területen jártunk, de jelentős emelkedők nem voltak.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, ugyan többen panaszkodtak a nagy melegre, de én jól elviseltem.

A teljes útvonalat figyelembe véve, ugyan találkozunk néhány túrázóval, és kirándulóval is, de azért a valóság az, hogy minden nagyon csendes volt. Királyréten volt jelentősebb forgalom, és onnan a kis-vonat is három teli kocsival indult Kismarosra. Ezzel szemben a reggeli kis-vonatunk egy kocsival közlekedett, amelyben gyakorlatilag csak mi voltunk.

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. szeptember 11.

Molnár Béla

Ozora-Bikal - 2011. szeptember 10.

2011. szeptember 10-én, a Budapest XI. kerületi Természetbarát Szakbizottság szervezésében (a Röck Vasas Természetjárók csapatával), Dél-Dunántúli buszos kiránduláson vettem részt.

A kirándulás teljesített útvonala: Budapest - Ozora - Bikal - Nagymányok - Budapest.

A kirándulás szervezője/vezetője: Méri Sándorné, Hattyár Zsuzsanna, Nagy Imre

A Budai parkszínpad előtti parkolóban volt a találkozó, onnan indult külön járatunk a kirándulásra. A buszon egyetlen egy üres hely sem maradt. Az odafelé út során egyszer tartottunk pihenőt, és a buszunk is jól haladt, már fél tízre elértük első állomásunkat, Ozorát, ahol a Pipo kastélyt terveztük meglátogatni. A kastély 10 órakor nyitott, így volt időnk a mellett lévő katolikus templomban is körbe nézni.

Öt évvel ezelőtt - ugyancsak a Rőck Vasas Természetjárókkal - már jártam az ozorai kastélyban. Akkor ezt írtam a tapasztaltakról: „Itt megtekintettük a várat, ami ma már csak egy kastély, mert a várfal gyakorlatilag nem létezik, csak a maradványait látni. Rövid szóbeli tájékoztatóval, és egy kb. 10 perces filmmel mutatták be a vár (kastély), és a település történetét, valamint a jövőre vonatkozó kapcsolatos terveket. A kastélyban jelenleg egyetlen megtekintésre ajánlott program található, az Illyés Gyula életművét bemutató, állandó kiállítás. A hatalmas épület többi része kihasználatlan, lényegében üres. A kastély hasznosítására a fantázia ugyan működik - a tájékoztatóból is ez derült ki - de a homályos elképzeléseken nem tudtak továbblépni. Valójában nem találják meg azokat a programokat, amelyekkel látogatókat lehetne odacsalogatni.”

Bevallom, részben tévedtem, az általam fantáziának nevezett tervek valóra váltak. Ma már az Ilyés Gyula életét bemutató kiállításon kívül, a kastély teljes területe hasznosítva van. Az más kérdés, hogy a látogatók számára ez mennyire vonzó. A kiállítások anyaga döntően Ozorai Pipoval, és korával kapcsolatosak. (A firenzei kereskedőcsaládból származó Filippo Scolari (felvett nevén: Ozorai Pipo) említést érdemlő pályát futott be hazánkban, a hadi- és természettudományokban jártas főnemes sok tekintetben megelőzte magyar rangtársait. Élete végén - jelentős hadi érdemeiért és királyi hűségéért - olyan kegyben részesült, amely keveseknek adatott meg; a magyar királyok temetkezési helyéül szolgáló székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.) 

A kastélyban egy, a reneszánsz kor főúri világát bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Megismerkedhetünk a kort idéző hálószobával, konyhával, ebédlővel, fegyverteremmel, és mindenről információt szerezhetünk, ami az adott kort jellemezte. Gyakorlatilag egy „reneszánsz élményházat" járhatunk be a kastély első emeletén.   

Kirándulásunk második állomása a Bikali Reneszánsz Élménybirtok volt. Itt egy különleges, korhű reneszánsz (középkori) település együttessel ismerkedhettünk meg. Bikal Baranya megyében, a tolnai megyehatár közelében található kis község.

Az Élménybirtok főbejáratán (XXI. századi beléptető rendszeren) belépve mindjárt egy középkori település tárul elénk, ahol az épületek földszintjén mesteremberek dolgoznak, az emeleten pedig vendégszobák vannak (a látogató itt maradhat éjszakára is). Találhatunk lovagi tornák megtartására alkalmas küzdőteret, vízimalmot, várat, és minden mást, ami kelléke lehetett egy korabeli Magyar településnek.

Első látásra skanzennek is tekinthetjük, de nem az, ugyanis itt nem kiállított tárgyak vannak. A skanzen statikus, múzeumi körülményeket idéző műfalu vagy műváros, az élménybirtokon pedig minden állandó mozgásban van. Mi is beállhatunk a középkori eszközök mellé, hogy kelmét szőjünk vagy bőrdarabot munkáljunk meg. Nincs felhasználva olyan tárgy és (a paprikát leszámítva) fűszer sem, ami Mátyás korát követően terjedt volna el. Úgy is jellemezhetjük, hogy élettel megtöltött skanzen.

Természetesen ez csak a kort idéző mesteremberek munkájára igaz, mert a nyilvános vendéglőkben a mai kor szokásainak megfelelő áruválaszték található. 

Nekünk két óra állt rendelkezésünkre az Élménybirtok megismerésére, azonban, ha valaki mindent meg szeretne nézni, és ahol lehet, a tevékenységben (foglalkozásokon) személyesen is részt venni, akkor még egy egész nap sem elég. Az idelátogató egy időutazáson vesz részt, melynek során gyermek és felnőtt egyaránt megtalálja a számára legizgalmasabb elfoglaltságot, időtöltést, akár több napra is.

Ott tartózkodásunk idején egy szabadtéri bemutató volt. A madaras színpadon sólymok, sasok, baglyok és más madarak mutatták be, hogy szakszerű idomítással mire képesek. A bemutatókat a regevilágból ismert történelmi események köré csoportosítják.

A Lovagi küzdőtéren ebben az időszakban nem volt bemutató.

A nap bizonyos szakában, a kor városi életét, színészek által bemutatott szerepjátékokon keresztül ismerhetjük meg.

Ha úgy gondoljuk, és időnk is van rá, a gyerekeket „apródképzőbe” is beadhatjuk, ahol régi korok kultúrájával, játékaival ismerkedhetnek meg.

Megtekinthetjük, és meg is simogathatjuk a korabeli körülmények között élő háziállatokat. Van falusi csárda, ahol vendégeink kipróbálhatják a korabeli ételek elkészítésének módját. 

Az Élménybirtokot elhagyva, napi programunk zárásaként ellátogattunk Nagymányokra, ahol az Ádám vendéglőben elfogyasztottuk estebédünket, majd indultunk Budapest felé.

A hazafelé utunk (akárcsak az odafelé is) zavartalan volt, egyszer álltunk meg pihenni, ennek megfelelően, kevéssel nyolc óra előtt szerencsésen haza is értem.

Az időjárás kirándulásra kiválóan megfelelt. Kellemesen meleg, száraz idő volt. Néhányan, köztük én is, az elmúlt napok változékony időjárásához igazodva túlöltöztük magunkat, nekünk bizony melegünk volt.

A kiránduláson készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. szeptember 10.

Molnár Béla

Ágasvár - 2011. szeptember 04.

2011. szeptember 04-én - a Természetvédő Turisták Köre szervezésében - a Mátrába meghirdetett gyalogtúrán vettem részt.

A túra teljesített útvonala: Mátraszentistván (Vidróczki csárda) - Sztremina - Ágasvári-turistaház - Vándor-forrás - Csörgő-patak völgye - Böske-forrás - Mátrakeresztes

Túravezető: Ungerleider János         

A Stadionoknál lévő Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal mentünk Mátraszentistvánig, a túra kezdő helyszínére.

A túrát a kék sávon kezdtük, és e jelzés elvezetett bennünket az Ágasvári turistaházig. Onnan a piros sávon folytattuk Mátrakeresztesig, ahol gyalogtúránk véget ért. Rövid vendéglői kikapcsolódás után Volánbusszal - pásztói átszállással - megkezdtük a hazafelé utat. A kora esti órákban szerencsésen visszaérkeztünk Budapestre.

Az Ágasvári turistaháznál hosszabb pihenőt tartottunk, és a többség az itt található vendéglőben - némi ital kíséretében - egy-egy sztrapacskát is elfogyasztott.

Végig jelzett útvonalon haladtunk, melyeken jól el lehetett igazodni. Ahol a piros sáv saját magában haladt (azaz nem társult semmi más jelzéssel) már nagyon kopott volt, felújítása indokolt lenne.

Az útviszonyok a túra teljes útvonalán jók voltak. A Mátrában az utak, ösvények nagy része köves, nehezen járható. Nekünk ehhez képest kellemes, barátságos útvonalunk volt.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, ugyan meleg volt, de nem elviselhetetlenül.

A megtett távolság nem volt egész 10 kilométer, könnyen teljesíthető túra volt. Az ágasvári csúcsra nem mentünk fel, inkább a könnyebb, emelkedő nélküli utat választottuk.

Túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk, minden nagyon csendes volt.

Mátrakeresztesen elcsodálkoztunk a természet különleges erején. A Csörgő-patak, amely 2005-ben kiöntött, és több házat elsodort, most egy jelentéktelen kis hegyi patakocska, amiben néhány centis víz van, és a szélessége is olyan, hogy száraz lábbal át lehet lépni.  

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. szeptember 04.

Molnár Béla