Óbudai Olimpia - 2011. november 12.

2011. november 12-én, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának szervezésében - az Óbudai Olimpia rendezvénysorozat keretén belül - a Budai-hegységbe meghirdetett teljesítménytúrán vettem részt.

A túra védnöke Gyurta Dániel volt.

A túra kiírt és részemről teljesített útvonala: Nagybányai-út (Z) - Árpád-kilátó (Kék - észak-keleti irányba) - Fenyőgyöngye (K) - Hármashatár-hegy (K) - Virágos-nyereg (Kék keresztről kb. 100 méter után balra, kiszalagozott, jelzetlen ösvény) - Menedékház utca 22.

Túravezető: Térképen megrajzolt útvonaltervet kaptunk. Segítség az ellenőrző pontoknál, és Virágos-nyeregnél volt.

A rendezvénysorozat kiírásában szerepel: „A réges-régi ókori görög olimpiák 1896-ban éledtek újjá és adtak újból kiemelt fontosságot a sportszerűség követendő példája mellett a gyorsaság, az erő, és a kitartás hármasának. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, Óbudai Olimpia néven 5 állomásból álló sportrendezvényt szervez 2011 októberétől a 2012-es londoni olimpiáig, így tisztelegve a sportversenyek császára előtt.”

A sportesemények 2. állomására, az Óbudai Teljesítménytúrára november 12-én került sor. Én a meghirdetett (25 és 8 kilométeres) távok közül a rövidebbre neveztem be, melynek a szintkülönbsége kb. 300 méter volt, a szintideje pedig 3 óra. 

A 11-es busz Nagybányai úti végállomásán, a Vaskapu-hegyen volt a rajt 09:00 és 10:00 óra között. A túra első szakaszán a „Z” jelzésen haladtunk az Árpád-kilátóig, ahova a kiírás szerint 10:15 és 11:00 között kellett megérkezni. Korán, 9:10-kor rajtoltam el, és a kilátóig tartó kb. 800 méteres távot (végig hegymenetben) 15 perc alatt tettem meg. Az igazolás (bélyegzés) megszerzésére viszont csak 10 óra után volt lehetőség. Így több mint fél órám volt pihenésre és fotózásra. Végül csak megkaptam a pecsétet az igazoló lapra, és már mentem is tovább a kék sávon (észak-keleti irányba) a Fenyőgyöngye érintésével, a következő - hármashatár-hegyi - pecsételő helyre. Oda az útvonalterv szerint 11:30 és 12:30 között kellett megérkezni. Többedmagammal ide is korábban érkeztem, viszont itt azonnal megkaptuk az igazoló bélyegzőt. Mielőtt tovább indultam volna, rövid pihenőt tartottam, és pótoltam az elhasznált energiát. Folytatva a túrát, még mindig a kéket követtük egészen a Virágos-nyeregig. Ott a jobbra leágazó kék kereszten haladtunk kb. 100 métert, majd balra elhagytuk a jelzést, és egy kiszalagozott, meredek ösvényen jutottunk le a Menedékház utcáig. Ott még tettünk balra kb. 300 métert aszfalton, és már meg is találtuk a 22. szám alatti „Csúcshegyi Vendégházat”. Ide is a kiírás szerinti időnél (12:00-13:00 óra) korábban, 11:50-re érkeztem. Tehát a 8 kilométeres távot, az előírt szintidőn (3 órán) belül sikerült teljesítettem.

A túra útvonalán a felfestett turistajelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak. A rövid, jelzetlen útszakaszon a kiszalagozás egyértelmű volt, jól el lehetett igazodni rajta. 

A 8 kilométeres távolság, több, kisebb-nagyobb emelkedővel volt nehezítve. A táv első útszakaszán, az Árpád-kilátóig végig felfelé haladtunk, majd a Fenyőgyöngyéig tartó második szakaszon lejtmenet következett, onnan viszont - a Hármashatár-hegyig - egy hosszú, húzós hegymenetet kellett leküzdeni. Következett egy dimbes-dombos, egyes részein nehezen járható résztáv a Virágos-nyeregig. Végül, a befejező szakaszon ismét lefelé haladhattunk a Menedék utca 22. szám alatt kialakított célállomásig. Összességében könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt.

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. A hűvös reggel után szép, napsütéses őszi időt fogtunk ki, a hegymenetekben meg is lehetett izzadni. Az útviszonyok jók voltak, eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, több kisebb túrázó csoporttal, kiránduló családdal találkoztunk. A Fenyőgyöngye környékén az útvonalunk egy darabig együtt haladt a „Gercse15” teljesítménytúra útvonalával, ez több résztvevőt meg is zavart.

Tekintettel arra, hogy én hetente járom az erdőket-hegyeket, ezen az útszakaszon is már többször voltam, így számomra nem volt ismeretlen a táj. Az őszi erdő szépségét, és a jelentős változásokat is észre tudtam venni. A pár hete még különböző színekben pompázó erdő kezd kopottassá válni. A levelek szárazak, és erőteljesen hullnak.

Ilyen jellegű túrán először vettem részt. A távolság csak 8 kilométer volt, és a szintidő is nagyon barátian lett megállapítva, de a körítés megegyezett az igazi teljesítménytúrákéval. Általánosságban egy 8 kilométeres távot teljesítménytúrának nevezni megmosolyogtató, de a mi számunkra, az én korosztályomnak, és a kezdő túrázóknak megfelelő volt.

A célban a szervezők forró teával, és szendviccsel, zsíros kenyérrel fogadtak bennünket. A távok valamelyikét sikeresen teljesítők részvételi igazolást kaptak, és nyereménysorsoláson vehettek részt.

Számomra a túra érdekessége volt, hogy nem (vagy nem feltétlen) csapatban haladtunk. Eddig minden alkalommal valamely túracsapat tagjaként túráztam. Most viszont a lényeg az volt, hogy szintidőn belül érkezzünk meg az ellenőrző pontokhoz. Így én is többnyire magányosan gyalogoltam.   

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. november 12.

Molnár Béla