2011. november 13-ára az adventures.hu internetes
portálon találtam olyan túralehetőséget, amely már régóta foglalkoztat. A
Rám-szakadékot szerettem volna végig járni, csak eddig rendre elkerültük
egymást. Ezt a mostani kiírást már nem szalasztottam el.
A túra teljesített útvonala: Dömös - Szentfa-kápolna -
Rám-szakadék - Rám-hegy - Ferenczy-szikla - Dobogókő
Túravezető: Somlai Gábor (Somigabi)
A résztvevők többsége telekocsis szervezéssel utazott.
Én viszont ebbe nem bonyolódtam bele, inkább menetrendszerinti Volán járattal
jutottam el a találkozó helyszínére, a Dömös, postai buszmegállóhoz (ahol a katolikus
templom is van), onnan indultunk a nagy kalandra. Kezdetben az együtt futó P-Z-S
jelzést követtük. A Szentfa-kápolna - Szentfa-forrás volt az első megállónk,
ahol röviden ismerkedtünk a Táltos közösség, egyben Kovács Magyar András munkásságával
is. Továbbhaladva a zöld sávon, elértünk a Rám-szakadék alsó bejáratához és
rövid pihenő után megkezdtük a nagy utat. Ez a számomra eddig ismeretlen, izgalmas
túraútvonal, egy nagyon hangulatos, hatalmas sziklafalakkal szegélyezett
szurdokvölgy, amely egyes részein három méternél is keskenyebb. A biztonságos haladásban
acéllétrák és kapaszkodó korlátok is segítettek. A szurdokban folydogáló
Rám-patak vízszintje most nagyon alacsony, így - viszonylag - könnyen járható. Ez
a kb. 100 méternyi emelkedőt is tartalmazó útszakasz (a Rám-szakadék) a
csapatból senkinek sem okozott gondot, mindannyian sikeresen leküzdöttük.
A szurdokvölgyet elhagyva, továbbra is a zöld sávot
követve, elértünk egy aszfaltozott úthoz, amelyre balra rákanyarodtunk, és a Rám-hegyi
elágazásig haladtunk rajta. Felballagtunk a Rám-hegyre, ott körbe néztünk, fotóztuk
a távoli Vadálló-köveket, gyönyörködtünk a szép panorámában, megérintettük a
Ferenczy-sziklát (egyes feltételezések szerint ott húzódik a Szent György
energia-vonalak egyike, ott van a Föld szívcsakrája), és feltöltődtünk
energiával. A túra folytatásaként visszaballagtunk az aszfalt útig, és azon
haladtunk még néhány száz métert, majd jobbra bekanyarodtunk az erdőbe, és egy
jelzetlen ösvényen megindultunk Dobogókő felé. Ez az ösvény komoly
megpróbáltatás volt számomra, meredek, és egyes részein gyökerek, kövek nehezítették
a járást. De minden nehézséget leküzdve, elértük a Thirring (sárga) körutat,
amelyen már gyerekjáték volt feljutni Dobogókőre.
Én, az előzetes tervemnek megfelelően Dobogókőn
kiszálltam a túrából, és megkezdtem a hazafelé utat. Azonban a buszra szállás előtt
még bementem a báró Eötvös Lóránd Menedékház étteremébe, és fogyasztottam
ezt-azt.
A többiek, a kiírás szerint tovább folytatták a túrát,
a Király-kút - Prédikálószék - Vadálló-kövek útvonalon vissza Dömösre.
Az általam megtett távolság kb. 8-9 kilométer volt, egy hatalmas emelkedővel
nehezítve. Induláskor úgy gondoltam, hogy az igazi nehézséget a Rám-szakadék
jelenti majd. Utólag viszont úgy értékelem, hogy a Dobogókő alatti emelkedő leküzdése
komolyabb teljesítmény volt. Összességében, elsősorban a távolságot figyelembe
véve, nem volt nehéz túra, de azért aki erre vállalkozik, különleges útvonalra
készüljön fel.
Az időjárás nagyon kedvezően
alakult. Reggel még enyhén csípős volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk
ki, az előbújó napnak ereje is volt. Az útviszonyok jók voltak, eső régen volt, így mindenhol száraz úton
járhattunk. Ez utóbbinak a szakadékban különös jelentősége van, mert ha nagyobb
a vízállás, a megpróbáltatások többszöröződnek. A jelen (november közepi)
időszakban az okozott nehézséget, hogy a patakmeder tele volt avarral, hulló
falevelekkel. Nem láttuk, hogy hol száraz, illetve, hol vizes a meder.
A túra teljes útvonalát figyelembe véve, néhány kisebb túrázó
csoporttal, kiránduló családdal találkoztunk. A Rám-szakadékban – hétvégeken,
és ünnepnapokon – csak Dömösről felfelé szabad közlekedni. Feltehetően ebből
adódott, hogy a szurdokban senkivel sem találkoztunk. Szembejövők nem lehettek,
előzni pedig mi sem tudtunk, és minket sem tudtak.
Először voltam ezzel a túracsapattal, így az
induláskor mindenki ismeretlen volt a számomra. A túra alatt viszont remek
társaságot ismertem meg bennük. Megjegyzem, hogy a teljesítőképességük
tekintetében, hozzám viszonyítva más kategóriába tartoznak, de ez ilyen rövid,
10 kilométer körüli túrákon még nem jön ki.
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat.
Budapest, 2011. november 13.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése