Remete-szurdok - 2011.október 31.

2011. október 31-én a Remete-szurdok és a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt az Országjárók Köre túracsapattal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan az 57-es busszal jutottunk el Máriaremetére, a Hímes utcai megállóig, a túra kezdő helyszínére. 

A túra teljesített útvonala: Máriaremete - Remete-szurdok - Remeteszőlős - Kecskehát - Adyliget - Petneházy-rét - Hárshegyi körút - Szépjuhászné

Túravezető: Schweier László (Loyer)

Máriaremetén megnéztük a Kegytemplomot (de csak kívülről), majd a kék sáv, és a kék körút jobboldali ágát követve - a Remete-szurdokon keresztül - eljutottunk Remeteszőlősig. A Remete-szurdok az Ördög-árok felső (nyugati) vége, egy nagyon hangulatos patakmeder. A mellette emelkedő Remete-hegy oldalában barlangokat lehet találni, amelyekben egykoron emberek (remeték) éltek. Remeteszőlősön belül a kék keresztet követtük a Nagykovácsi útig, majd a piros kereszten haladva hagytuk el a települést. Egy komoly emelkedő leküzdése után feljutottunk a Kecske-hátra, és elértük a piros sávot, amelynek baloldali ága - egy rövid, szép kilátást nyújtó, jelzetlen útszakasz beiktatásával - Adyligetre vezetett bennünket. Onnan nem a Fekete-fejre felvezető piros sávon folytattuk, hanem a hegyet észak-kelet felől megkerültük, majd mikor elértük a Fekete-fejről lejövő pirosat (amelyet az előbb, a hegy másik oldalán elhagytunk), azon haladtunk egy nem túl hosszú, de húzós, kövekkel teli emelkedőn a Hárshegyi-körútig. Ez utóbbi jelzés (a piros sávval együtt) a Szépjuhásznéig vezetett bennünket.  

A túra végén - a Szépjuhásznénál - a csapat egyik része rögtön buszra szállt, még a többiek, köztük én is, megszálltunk egy büfét, és fogyasztottunk ezt-azt, majd a 22-es busszal mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A két emelkedő egy kicsit nehezített rajta, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a két jelzetlen útszakaszon pedig a túravezető jól navigált.

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. Reggel még enyhén csípős volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk ki, az előbújó napnak még ereje is volt. Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A túra útvonalán több kisebb kiránduló csoporttal, és családokkal is találkoztunk.

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos.

Ez a túra már az induláskor különlegessé vált számomra, ugyanis 65-en jöttünk össze. Ilyen nagy létszámú csoporttal még nem kirándultam. Szerencsére nagyon fegyelmezett társaság volt, és a túravezető is jól kezelte a helyzetet. Örömünkre sok fiatal is részt vett ezen a szép, vidám hangulatú túrán. A számítógép mellől visszatekintve csak megerősödött bennem, hogy egy kellemes kirándulás volt, a végén jó kedvűen köszöntünk el egymástól.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 31. 

Molnár Béla 

Szarka-vár - 2011. október 29.

2011. október 29-én Nagykovácsi és Solymár környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Nagykovácsi - Zsíros-hegy - Kerek-hegy - Középső- és Alsó-Jegenye-völgy - Rózsika-forrás - Paprikás-patak - Mátyás-domb - Szarka-vár - Solymár

Túravezető: Sipos Gyula 

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több túracsapat is gyülekezett. Onnan a 61-es villamossal, majd a 63-as busszal jutottunk el Nagykovácsira, a túra kezdő helyszínére. 

A településen belül megkerestük a zöld sáv kelet felé tartó ágát, és azon indultunk el. E jelzést követve feljutottunk a Zsíros-hegyre, ahol rövid időre megálltunk a hajdani bányászati tevékenység maradványainál. Folytatva a túrát elértünk a „Muflon Itató” nevű vendéglőhöz (közel a volt Zsíros-hegyi turistaház romjaihoz), ahol hosszabb pihenőt tartottunk. A kerthelységében lévő szabadtéri asztalokra-padokra letáboroztunk, ettünk-ittunk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk.

Továbbhaladva a sárga sávot követtük a Kerek-hegyen, valamint a Középső- és Alsó-Jegenye-völgyön keresztül a Rózsika-forrásig. A forráshoz közeli asztaloknál, padoknál újabb pihenőt tartottunk, majd a sárga sávról (a zöld kereszt helyett) egy jelzetlen útra váltottunk, és az ott folydogáló Paprikás-patak mentén eljutottunk a Solymári Szarka-várig (a Mátyás-dombra). A várban jelenleg kisebb felújítást és régészeti feltárást végeznek, de azért be lehetett menni a területre, sőt a várra is felmásztunk, ahonnan gyönyörködtünk a szép kilátásban és a színesedő őszi erdőben.

A várból lejőve továbbra is jelzetlen úton haladtunk, és jutottunk el a faluba, ahol a csapat egy része a vasútállomást kereste meg, a többiek (köztük én is) a 64-es busszal kezdtük meg a hazafelé utat. 

A jelzett utakon a jelzések jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárás nagyon kedvezően alakult. Reggel még csípős volt, de napközben szép, őszi időt fogtunk ki, időnként pedig még a nap is kisütött. Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk.

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, jelentős emelkedő nélkül. Könnyű teljesítettük.

A túra útvonala elég csendes volt, jelentősebb forgalommal csak a Rózsika-forrás, és a Szarka-vár környékén találkoztunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 29.

Molnár Béla  

Antónia-árok - 2011. október 22.

2011. október 22-én a Budai-hegységbe, az Antónia-árok környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Solymár - Disznófertő - Zsíros-nyereg - Antónia-árok - Hosszú-árok - Kőris-völgy - Erzsébet-kút - Piliscsaba

Túravezető: Nagy Imre

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan a 61-es villamossal, majd a 64-es busszal jutottunk el Solymárra, a gyalogtúra kezdő pontjához.

A zöld sávon indultunk el és a Disznó-fertő érintésével eljutottunk a „Muflon Itató” nevű vendéglőhöz (közel a volt Zsíros-hegyi turistaház romjaihoz), ahol rövid pihenőt tartottunk. A kerthelységében lévő szabadtéri asztalokra-padokra letáboroztunk, ettünk-ittunk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk. Megbeszéltük az elkövetkező idők teendőit, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is.

Továbbhaladva az Antónia-árok felső bejáratáig követtük az együtt futó zöld-sárga-kéket, majd a sárgát követve végig mentünk a szurdok hangulatos útvonalán. Az árok alsó kijáratát elhagyva, balra rátértünk a pirosra, és azon haladva küzdöttük le a Hosszú-árok emelkedőjét. Amint elértük a kék keresztet, azon folytattuk túránkat, végül a kék sáv jobb oldali ága a Bükkös-árkon és Kőris-völgyön keresztül elvezetett bennünket Piliscsabára, ahol a túrát, a kiírásnak megfelelően befejeztük. Vonattal megkezdtük a hazafelé utat. A csapat fele (14 fő) nem ezt az utat választotta, Ők az Antónia-árokból kijőve nem hagyták el a sárgát, azon továbbhaladtak Pilisszentivánig, és onnan Volánbusszal Budapestre.  

Túraközben, a Muflon Itatón kívül rövid pihenőre többször is megálltunk, az elején megnéztük a „Solymári-ördöglyuk” barlangot, természetesen csak kívülről, mert be van zárva. A barlangtól nagyon szép kilátás nyílik Solymárra, Pilisborosjenőre, és a Kevélyekre. A túra vége felé pedig körbejártuk az 1825-ben épített Erzsébet-kutat, amely ugyan piszkos, elhanyagolt állapotban van, de jelentős mennyiségű vizet láttunk benne.

Végig jelzett úton haladtunk, a jelzések jól láthatóak és követhetőek voltak.

Az időjárás nagyon kedvező volt, a reggeli csípős idő után, napközben szép, kellemes őszi időt élvezhettünk. A napnak ereje is volt, a hegymenetekben meg is izzadtunk. Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső régen volt, így mindenhol száraz úton járhattunk.

Az őszi erdő kezd szint váltani. A levelek, és ezzel együtt az egész erdő (tűlevelűek kivételével) kezd tarka, sokszínűvé válni.

A megtett távolság, a hosszabb utat vállalóknak kb. 12-13 kilométer volt, két hosszú, húzós emelkedővel, ettől eltekintve könnyű túra volt. A rövidebb utat választóknak kb. 5 kilométerrel, és egy jelentős emelkedővel könnyebb volt.

A túra útvonalán nagyobb csoporttal nem találkoztunk, néhány fős kiránduló társaság viszont több is volt a szabadban.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 22.

Molnár Béla  

Kassa - 2011. október 15.

2011. október 15-én - a Röck Vasas Természetjárók és a XI. kerület Újbuda Önkormányzat Szakszervezetének közös szervezésében - kassai buszos kiránduláson vettem részt.

A kirándulás teljesített útvonala: Budapest - Miskolc - Tornyosnémeti - Kassa - Tornyosnémeti - Miskolc - Budapest.

A kirándulás szervezője/vezetője: Szebeni Dóra, Nagy Imre

A Budai Parkszínpad melletti parkolóban volt a találkozó, onnan indult különjáratunk a felvidéki kirándulásra. Az odafelé út során buszunkat a haladásban semmi sem gátolta (tartottunk két pihenőt), így a tervezett időre, 11 óra előtt Kassán voltunk. A felkért idegenvezető a megbeszélt helyen várt bennünket, és az Ő kalauzolásával igyekeztünk megismerni a várost. A látnivalók, nevezetességek legnagyobb része a főtéren, a történelmi városközpontban és közvetlen környékén találhatóak. Ez kb. 1 kilométer hosszú, széles utca, amely a közepe táján annyira kiszélesedik, hogy oda épülhetett a Szent Mihály kápolna, a Szent Erzsébet székesegyház, az Orbán-torony, és a Kassai Állami Színház is. Ezek alkotják a mai Szlovákia legnagyobb városi műemlék-együttesét. Közülük is kiemelkedik az öthajós, gótikus Székesegyház, melyet kívül-belül megtekintettünk.

A Székesegyház építése 1380-ban kezdődött, és - szakaszosan - 1520-ig tartott, de a teljes befejezése még ekkor sem történt meg. A déli szárnyon lévő Mátyás-torony jelenleg is befejezetlenül, csonkán mered az égnek. Alkalom később is lett volna a befejezésre, hiszen a XIX. század vége felé Steindl Imre tervei alapján jelentős átalakításon esett át a Székesegyház. Az átépítés során, több más mellett az északi hajó alá kriptát építettek, ahol 1906 óta II. Rákóczi Ferenc, valamint a családja egyes tagjainak, és bujdosó társainak a koporsói találhatóak. A hamvak eredetileg a száműzetés helyén, Rodostóban nyugodtak, a hazahozatalra Ferenc József 1904-es amnesztia rendeletét követően kerülhetett sor. 1906-ban, országos ünnepségeket rendeztek a földi maradványok fogadására, és a négy márvány-koporsóba történő elhelyezésük idejére.

Látogatásunk alkalmával a Fejedelem hamvait tartalmazó koporsóra koszorút helyeztünk el.

A Dóm északi oldalánál áll az Orbán-torony, a déli oldalán pedig a Szent Mihály-kápolna. Ez utóbbi eredetileg temetőkápolna volt, körülötte terült el a város egyik temetője a középkorban.

Az Orbán-tornyot az 1566-os tűzvész után építették, hogy veszély esetén ott kongathassák meg azt a hatalmas harangot, amit a Dóm tornya nem bírt el.

A téren tovább haladva, az Orbán toronytól északra találjuk a Kassai Állami Színházat, amely 1895-98 között épült, Láng Adolf tervei alapján. A két építmény között park található, amelyet egy látványos, zenélő szökőkút díszít. 

A színházzal kapcsolatban jelentős építkezések voltak az utóbbi években. Tekintettel arra, hogy a terület adottsága miatt az épület nem bővíthető, több kiszolgáló létesítményt a felszín (a park és az úttest) alatt alakítottak ki.

A színháztól tovább haladva találjuk az 1722-ben alkotott fogadalmi szoborcsoportot, az Immaculatat.

A főtértől egy kicsit elkanyarodva értük el a város középkori erődrendszerének egy megmaradt részletét, a református templom mögötti Hóhér-bástyát. Ennek az egykor különleges rendeltetésű építménynek az udvarán áll az un. Rodostói-ház, amelyet 1940-43 között Lux Kálmán tervei szerint építettek fel, és hasonmása annak a rodostói (ma Tekirdag) épületnek, amelyben a Fejedelem és szabadságharcos társai éltek a száműzetésben.

Az építkezéshez néhány elemet Törökországból szállítottak Kassára. Ilyen a Fejedelem ebédlője, melyet eredeti szépségében láthatjuk.

Az épületben található egy, a Fejedelem életét bemutató állandó kiállítás is. Továbbá a hamvak 1906-os hazahozataláról készített rövid, korabeli filmrészletet is meg lehet tekinteni.

Az általunk bejárt csodálatos főtér további, rendkívül sok látnivalóval szolgál. A Székesegyházon kívül több templom is található itt. A színházzal szemben van a Premontrei rend 2 tornyú temploma, amely eredetileg a jezsuitáknak épült. A Ferencesek templomát is itt találjuk, ahová Rákóczi Ferenc is járt istentiszteletre. Itt található Kassa legrégibb (ma is álló) polgári épülete, a Lőcsei-ház. A Magyar Konzulátust is ezen a téren találhatjuk meg.

A hivatalos program befejeztével megszálltuk a tér egyik vendéglőjét, a Bakchust, ahol megebédeltünk, és ittunk ez-azt, majd a busz indulásáig még rendelkezésünkre álló rövid időben folytattuk a város felfedezését.

A hazafelé úton egyszer álltunk meg pihenni, úgy tűnt, hogy semmi sem zavarja meg a gyors hazaérkezésünket, azonban a 3-as autópályán több tíz kilométeren keresztül előttünk haladt egy megkülönböztető jelzéssel ellátott konvoj. A lassan (kb. 40-50-nel) haladó kocsisort nem merte megelőzni a sofőrünk.

Az időjárás kirándulásra alkalmas, az évszaknak megfelelő volt, és számunkra nagyon szerencsésen alakult. Amíg az idegenvezetővel jártuk a várost, esőmentes volt. Viszont mikor elköszöntünk tőle és bementünk egy vendéglőbe, elkezdett esni az eső. Amint a vendéglői programunkat befejeztük, már el is állt. Így a még hátralévő szabadidőben nem kellett az eső ellen is védekezni. Ahogy a buszunk elindult Magyarország felé, ismét esni kezdett.

A városban jelenleg is folyamatban van több műemlék épület (közte a Dóm) felújítása, tatarozása, és ez a tevékenység nyilván erősödni fog, mert 2013-ban Kassa lesz Európa kulturális fővárosa.

Kassa csodálatos és nagyon szép város (legalábbis az általunk bejárt történelmi belváros), megismerésére egy egész nap sem lenne elég. A mi programunkból is kimaradtak olyan látnivalók, mint a híres kassai aranykincsek, a Kassa jelképének is tekinthető maratoni futó szobra, a panoptikumban sem jártunk, nem küzdöttük le a kilátótoronyba lévő 160 lépcsőt sem. Kimaradt a Máray emlékszoba megtekintése is. A Rodostói-házon kívül múzeumban sem jártunk. Ezek mind - több más mellett - egy következő látogatás programjába kerülhetnek bele.

Amerre csak jártunk, mindenütt a magyar múlt köszönt vissza ránk. Sok kiemelkedő magyar ember született (élt) és alkotott maradandót ebben az ősi magyar városban. Munkájuk nyomai ma is láthatóak, és a városba érkezők csodájára járnak. Nekünk is ebben volt részünk, még ha az idő rövidsége miatt korlátozottan is.

Jelenleg a város lakokossága kb. 240000 fő, ebből nem egész 9000 vallja magát magyarnak.

A kiránduláson készült képek a honlapokról elérhető albumokban (itt) és (itt) megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 15.

Molnár Béla

Anna-Vadászház - 2011. október 08.

2011. október 08-án a Budai-hegységbe, Anna-vadászház környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Anna-vadászház - Vasvári erdő - Telki

Túravezető: Nagy Imre

Széna téren volt a találkozó, onnan Volánbusszal mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött.

A zöld kereszten indultunk el, amely jelzést az Anna-vadászházig követtük. Ott pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a túra további szakaszának leküzdéséhez. Pihenés közben tájékoztatást kaptunk a szakosztály közeljövőbeli (tervezett) programjairól. A túra folytatásaként a csapat ketté vált. Minkét csoport a zöld sávon indult el. Csak míg a rövidebb utat választók (12-en) a déli irányban haladva érték el Telkit, a hosszabb utat választók (9-en, köztük én is) északi irányban indultunk el a jelzésen, majd a zöld négyszögre térve jutottunk el Telkibe, az Újtelepi buszmegállóig, és a legközelebbi járattal megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A zöld kereszt és a zöld sáv ismert (általunk többször bejárt) útvonal volt, rutinból is tudtunk jó irányban haladni.

Az időjárás túrázásra megfelelt, időnként sűrű fekete felhőket is láttunk, de az esőt megúsztuk.

Az útviszonyokra túl sok panaszunk nem lehet. Sokat haladtunk sóderos erdei úton, de a földes utak is jól járhatóak voltak, az előző éjszakai esőzés nem látszott meg a talajon.

A túra egy hosszú emelkedővel kezdődött, amelyen meg is izzadtunk, ekkor még a ruházatunkon is könnyíteni kellett. Viszont mikor megálltunk, mindjárt öltözködni kellett, mert az idő - különösen az előző napokhoz képest - hűvös volt.

A túra során kirándulóval, túrázóval nem találkoztunk, minden nagyon csendes volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 08.

Molnár Béla

Búbánatvölgy - 2011. október 01.

2011. október 01-én a Visegrádi-hegységbe, Búbánatvölgy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Búbánatvölgy - Kerek-tó - Szilva-rét - Kikericses - Szilva-rét - Kerek-tó - Búbánatvölgy

Túravezető: Sipos Gyula

Újpest Városkapunál volt a találkozó, onnan Volánbusszal (az esztergomi járattal) mentünk a Búbánatvölgyi megállóig, ahol a gyalogtúra kezdődött.

A terv szerint végig jelzett (piros kör - piros sáv - zöld sáv - piros kereszt - piros háromszög) útvonalon haladtunk volna, azonban a piros sávról a zöld sávra való letérést jól elkavartuk. Mikor észrevettük, hogy nincs jelzés, azaz téves úton járunk, úgy gondoltuk, hogy így is célba tudunk érni. Kb. 1,5-2 kilométeren keresztül haladtunk - az általunk feltételezett jó irányt tartva - jelzetlen úton, amikor beláttuk, hogy ismeretlen helyen nem szabad tovább kísérletezni. Az utak, amelyek szóba jöhettek, mind sűrű bokrok között értek véget. Pedig kb. 50-100 méterre lehettünk a Képesfa környéki jelzett úttól (zöld sávtól). De feladtuk. Egy másik úton visszamentünk és beletörődtünk, hogy a Dobogó-hegyet ma nem járjuk meg, és a Képesfát, valamint a Hideglelős keresztet sem tudjuk megnézni.

Amint mentünk visszafelé, azonnal megláttuk azt a zöld sávot, amelyre előzőleg rá kellett volna térnünk. Itt adva volt a lehetőség, hogy a helyes úton folytassuk a túrát, azonban a többség véleménye alapján ezt elvetettük. Egyrészt az időből is kifutottunk, másrészt pedig már így is 10 kilométer fölött volt a megtett távolság.

A Kerek-tó melletti büfénél megálltunk, és fogyasztottunk ezt-azt (ettünk-ittunk). Könnyedén elértük volna a 16:55-ös buszt, de mi olyan jól éreztük magunkat a tóparti büfé teraszán, hogy csak az egy órával későbbivel jöttünk el.

A túrának 19-en vágtunk neki, 4-en - különböző okokból - útközben visszafordultak, ők a 14:55-ös járattal kezdték meg a hazafelé utat. 

  

Az útviszonyok a túra teljes útvonalán jók, könnyen járhatóak voltak, ez vonatkozik a jelzetlen utakra is. A megtett távolság valamivel több, mint 10 kilométer volt, néhány emelkedővel nehezítve.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, kellemesen meleg, késő nyári, napsütéses időt fogtunk ki (ezért is ragadtunk ott a büfénél).

Az útvonalon túrázóval, kirándulóval nem találkoztunk. A Kerek-tónál viszont nagy volt a forgalom, horgászversenyt rendeztek, a környékén pedig több piknikező családot is láttunk.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 01.

Molnár Béla