Kassa - 2011. október 15.

2011. október 15-én - a Röck Vasas Természetjárók és a XI. kerület Újbuda Önkormányzat Szakszervezetének közös szervezésében - kassai buszos kiránduláson vettem részt.

A kirándulás teljesített útvonala: Budapest - Miskolc - Tornyosnémeti - Kassa - Tornyosnémeti - Miskolc - Budapest.

A kirándulás szervezője/vezetője: Szebeni Dóra, Nagy Imre

A Budai Parkszínpad melletti parkolóban volt a találkozó, onnan indult különjáratunk a felvidéki kirándulásra. Az odafelé út során buszunkat a haladásban semmi sem gátolta (tartottunk két pihenőt), így a tervezett időre, 11 óra előtt Kassán voltunk. A felkért idegenvezető a megbeszélt helyen várt bennünket, és az Ő kalauzolásával igyekeztünk megismerni a várost. A látnivalók, nevezetességek legnagyobb része a főtéren, a történelmi városközpontban és közvetlen környékén találhatóak. Ez kb. 1 kilométer hosszú, széles utca, amely a közepe táján annyira kiszélesedik, hogy oda épülhetett a Szent Mihály kápolna, a Szent Erzsébet székesegyház, az Orbán-torony, és a Kassai Állami Színház is. Ezek alkotják a mai Szlovákia legnagyobb városi műemlék-együttesét. Közülük is kiemelkedik az öthajós, gótikus Székesegyház, melyet kívül-belül megtekintettünk.

A Székesegyház építése 1380-ban kezdődött, és - szakaszosan - 1520-ig tartott, de a teljes befejezése még ekkor sem történt meg. A déli szárnyon lévő Mátyás-torony jelenleg is befejezetlenül, csonkán mered az égnek. Alkalom később is lett volna a befejezésre, hiszen a XIX. század vége felé Steindl Imre tervei alapján jelentős átalakításon esett át a Székesegyház. Az átépítés során, több más mellett az északi hajó alá kriptát építettek, ahol 1906 óta II. Rákóczi Ferenc, valamint a családja egyes tagjainak, és bujdosó társainak a koporsói találhatóak. A hamvak eredetileg a száműzetés helyén, Rodostóban nyugodtak, a hazahozatalra Ferenc József 1904-es amnesztia rendeletét követően kerülhetett sor. 1906-ban, országos ünnepségeket rendeztek a földi maradványok fogadására, és a négy márvány-koporsóba történő elhelyezésük idejére.

Látogatásunk alkalmával a Fejedelem hamvait tartalmazó koporsóra koszorút helyeztünk el.

A Dóm északi oldalánál áll az Orbán-torony, a déli oldalán pedig a Szent Mihály-kápolna. Ez utóbbi eredetileg temetőkápolna volt, körülötte terült el a város egyik temetője a középkorban.

Az Orbán-tornyot az 1566-os tűzvész után építették, hogy veszély esetén ott kongathassák meg azt a hatalmas harangot, amit a Dóm tornya nem bírt el.

A téren tovább haladva, az Orbán toronytól északra találjuk a Kassai Állami Színházat, amely 1895-98 között épült, Láng Adolf tervei alapján. A két építmény között park található, amelyet egy látványos, zenélő szökőkút díszít. 

A színházzal kapcsolatban jelentős építkezések voltak az utóbbi években. Tekintettel arra, hogy a terület adottsága miatt az épület nem bővíthető, több kiszolgáló létesítményt a felszín (a park és az úttest) alatt alakítottak ki.

A színháztól tovább haladva találjuk az 1722-ben alkotott fogadalmi szoborcsoportot, az Immaculatat.

A főtértől egy kicsit elkanyarodva értük el a város középkori erődrendszerének egy megmaradt részletét, a református templom mögötti Hóhér-bástyát. Ennek az egykor különleges rendeltetésű építménynek az udvarán áll az un. Rodostói-ház, amelyet 1940-43 között Lux Kálmán tervei szerint építettek fel, és hasonmása annak a rodostói (ma Tekirdag) épületnek, amelyben a Fejedelem és szabadságharcos társai éltek a száműzetésben.

Az építkezéshez néhány elemet Törökországból szállítottak Kassára. Ilyen a Fejedelem ebédlője, melyet eredeti szépségében láthatjuk.

Az épületben található egy, a Fejedelem életét bemutató állandó kiállítás is. Továbbá a hamvak 1906-os hazahozataláról készített rövid, korabeli filmrészletet is meg lehet tekinteni.

Az általunk bejárt csodálatos főtér további, rendkívül sok látnivalóval szolgál. A Székesegyházon kívül több templom is található itt. A színházzal szemben van a Premontrei rend 2 tornyú temploma, amely eredetileg a jezsuitáknak épült. A Ferencesek templomát is itt találjuk, ahová Rákóczi Ferenc is járt istentiszteletre. Itt található Kassa legrégibb (ma is álló) polgári épülete, a Lőcsei-ház. A Magyar Konzulátust is ezen a téren találhatjuk meg.

A hivatalos program befejeztével megszálltuk a tér egyik vendéglőjét, a Bakchust, ahol megebédeltünk, és ittunk ez-azt, majd a busz indulásáig még rendelkezésünkre álló rövid időben folytattuk a város felfedezését.

A hazafelé úton egyszer álltunk meg pihenni, úgy tűnt, hogy semmi sem zavarja meg a gyors hazaérkezésünket, azonban a 3-as autópályán több tíz kilométeren keresztül előttünk haladt egy megkülönböztető jelzéssel ellátott konvoj. A lassan (kb. 40-50-nel) haladó kocsisort nem merte megelőzni a sofőrünk.

Az időjárás kirándulásra alkalmas, az évszaknak megfelelő volt, és számunkra nagyon szerencsésen alakult. Amíg az idegenvezetővel jártuk a várost, esőmentes volt. Viszont mikor elköszöntünk tőle és bementünk egy vendéglőbe, elkezdett esni az eső. Amint a vendéglői programunkat befejeztük, már el is állt. Így a még hátralévő szabadidőben nem kellett az eső ellen is védekezni. Ahogy a buszunk elindult Magyarország felé, ismét esni kezdett.

A városban jelenleg is folyamatban van több műemlék épület (közte a Dóm) felújítása, tatarozása, és ez a tevékenység nyilván erősödni fog, mert 2013-ban Kassa lesz Európa kulturális fővárosa.

Kassa csodálatos és nagyon szép város (legalábbis az általunk bejárt történelmi belváros), megismerésére egy egész nap sem lenne elég. A mi programunkból is kimaradtak olyan látnivalók, mint a híres kassai aranykincsek, a Kassa jelképének is tekinthető maratoni futó szobra, a panoptikumban sem jártunk, nem küzdöttük le a kilátótoronyba lévő 160 lépcsőt sem. Kimaradt a Máray emlékszoba megtekintése is. A Rodostói-házon kívül múzeumban sem jártunk. Ezek mind - több más mellett - egy következő látogatás programjába kerülhetnek bele.

Amerre csak jártunk, mindenütt a magyar múlt köszönt vissza ránk. Sok kiemelkedő magyar ember született (élt) és alkotott maradandót ebben az ősi magyar városban. Munkájuk nyomai ma is láthatóak, és a városba érkezők csodájára járnak. Nekünk is ebben volt részünk, még ha az idő rövidsége miatt korlátozottan is.

Jelenleg a város lakokossága kb. 240000 fő, ebből nem egész 9000 vallja magát magyarnak.

A kiránduláson készült képek a honlapokról elérhető albumokban (itt) és (itt) megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2011. október 15.

Molnár Béla