2012. március 03-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak
környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.
A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Vadetető
- Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy - Fenyves
Csárda
Túravezető: Nagy Imre
Széna téren volt a találkozó, onnan Volán busszal
mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött. Megjegyzem, hogy a csapat
egy kisebb része (5 fő) a Hidegvölgyi erdészlaknál leszállt a buszról, és onnan
indultak a Mézes-hegy felé. Ők úgy gondolták, hogy nekik a rövidebb táv is elég
a napi túrából.
A csapat nagyobbik része - velem együtt 25 fő - a zöld
kereszt mellől jobbra kiágazó, jelzetlen erdei úton indult el azzal a céllal,
hogy elérjük a sárga keresztet. Ez sikerült, és attól kezdve e jelzés vezetett
bennünket, amíg el nem értük a zöld háromszöget. Ez utóbbi jelzés jobb oldali
ágát a Mézes-hegyig követtük. Közben elhaladtunk egy vadetető mellett, a
Hidegvölgyi-erdészlaknál kereszteztük a Telki országutat, és itt megnéztünk egy
fenyőfának álcázott erősítő tornyot is. Érintettük az Erzsébet-pusztát, és a
Váradi-tanyát, majd egy másik vadetetőnél is jártunk. Végül a Fenyves Csárda
mellett zártuk a túrát. A csapat nagyobbik része rögtön a buszmegállót vette
célba, néhányan viszont még egy rövid vendéglői akcióval is megleptük magunkat.
Mindkét „vadetető”-nél hosszabb pihenőt tartottunk.
Az elsőnél még a hiányos csapattal álltunk meg, ettünk-ittunk, és erőt
gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. A másodiknál már várt ránk az
ötfős előőrs, és - figyelemmel a közelgő Nőnapra - együtt köszöntöttük
csapatunk hölgytagjait. Ennél a vadetetőnél egy - vadak etetésére szolgáló -
széles, nagyméretű vályúban terítettünk meg magunknak. Hiába, a turista mindig
feltalálja magát.
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és
követhetőek voltak. A jelzetlen utat is jól választottuk meg, a terv szerinti
helyre vezetett bennünket. A túrának a Hidegvölgyi erdészlak utáni része
ismeretlen volt számomra, azon a területen még sosem jártam. Új ismeretekkel
gazdagodtam.
Az időjárás csodálatos volt, egész nap szikrázó
napsütésben túrázhattunk. Nem volt meleg, de azért a napnak volt ereje, akiknek
érzékeny bőrük van, az arcukat meg is kapta az erős fény.
Az útviszonyok lehettek volna jobbak is. A hóolvadás
nyomai itt-ott még látszottak, és vékony jeget is találtunk. A földes utak,
ösvények többnyire sárosak voltak.
A túrát egy emelkedővel kezdtük, melynek leküzdése
alatt a ruházat kezdett ránk melegedni, többen könnyítettek is az öltözéken.
A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, meglepett, hogy a jó idő
ellenére összesen egy kiránduló családdal találkoztunk.
A túrán készült képek a honlapokról
(itt) és (itt)
elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is
lehet tölteni azokat.
Budapest, 2012. március 03.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése