2010. október 16-án a Velencei-hegységbe, az Ingókövek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt - a Borostyánfa túracsapattal.
A túra teljesített útvonala: Pákozd (Szövetkezeti vendéglő) - Bella-tó - Ingókövek - Bodza-völgy - Angelika-forrás - Sukoró (Zsuzsi presszó)
Túravezető: Sipos Gyula
A Népligeti Volán pályaudvaron volt a találkozó, onnan busszal jutottunk el Pákozdra, a Szövetkezeti vendéglő megállóig, túránk kezdő helyszínére.
Zöld kereszten indultunk el, amely, kezdetben a település szélén, a Bella-patakkal párhuzamosan haladt, majd röviddel a Bella-tó elhagyása után, a terv szerint jobbra becsatlakoztunk volna a zöld sávba, amely - vége felé a piros kereszttel együtt - az ingókövekig vezetett (volna) bennünket. Szóval ez volt a terv, azonban mi a zöld keresztről a zöld sávra történő áttérést elkavartuk. A talált (felfestett) jelzések nem stimmeltek a térképeinkkel, mi pedig felületesen néztük meg az útelágazásokat. Emiatt, számunkra teljesen ismeretlen útvonalon, kb. 800-1000 méteres kerülővel jutottunk el az Ingókövekig, ahova velünk egyidőben érkezett, Pátka felől, egy nagyobb túracsapat is. Mi a legelső sziklacsoportnál megálltunk, és rövid pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk.
A továbbindulásunk után derült ki, hogy az eltévelyedésünk valami pozitívumot is eredményezett, ugyanis rövid séta után, az Ingóköveknek egy olyan csoportja (Pogány-kő?) került utunkba, amilyent eddig még nem láttunk. Ettől a csodálatos szikla együttestől ismét - de most tudatosan - ismeretlen úton indultunk el, egy romantikus hegyoldali ösvényen araszoltunk lefelé, egy völgy alsó pontjára. Onnan rátaláltunk a zöld sávra, majd tovább haladva a piros keresztre, végül pedig a piros sávra tértünk rá, és ez utóbbi jelzés az Angelika forrásig vezetett bennünket. A forrás vízhozama – ottjártunk idején – az elmúlt években tapasztaltaknál egy kicsit bővebb volt, de inni most sem lehetett belőle. Ott is tartottunk egy rövid pihenőt, ismételten ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a túra befejező szakaszához.
A forrástól, a zöld sávon indultunk el, és e jelzést Sukoróig, a Zsuzsi presszóig követtük, ahol túránk befejeződött. Ott (némi szomjoltás után) buszra szálltunk, amely járattal eljutottunk a Kápolnásnyéki vasútállomásra, onnan pedig vonattal Budapestre.
A túra útvonala nagyon szép környezetben, völgyekben, ösvényeken, fennsíkokon vezetett, és az Ingóköveknek, egy számunkra új csoportját is megcsodáltuk.
A jelzések közül már az indulás után meggyűlt a bajunk a zöld kereszttel, és a zöld sávval, ezeknél el is tévesztettük az utat. A többi jelzés jól látható és követhető volt.
Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, a szabadban töltött idő nagy részében még a napsütést is élvezhettük. Az útviszonyok jók voltak.
A túrán készült képek, a honlapról elérhető albumokban, képtárakban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
Budapest, 2010. október 16.
Molnár Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése